Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-10-18 / 42. szám

hallgatni nem szabad, felszóllalni, s törvényes igényeit követelni kötelessége. Egybegyülekezve lévén most a köz egyháznak képviselősége, s az országnak legislatiója is, jelenleg egybeülvén, véleményem s küldőim utasításánál fogva, alázatosan indítványozom, hogy ezen egyetemes gyűlés egy petitióval forduljon az országgyűlés eleibe, inditványomat következő szerkezetbe foglalva mutatván be. Indítvány. Egy petitio intézendő az országgyűlés eleibe, azon kéréssel, hogy a protestáns egyház kívánalmainak az 1848-ik 20. t.cikkelyben megállapított egyenjogúság és visszonosság szerint, még ezen országgyűlés folyama alatt feleltessék meg, s az interconfessionalis törvény mindenesetre a népnevelési törvénynek tárgyalása előtt vétessék fel, s intéztessék el. A petitió kidolgozására neveztessék egy bizottmány, melynek feladata leend, elősorolni a protestáns egyháznak kívánalmait, s indokolni, miként azok az 1848. 20 t.cikkelyre vannak fektetve, — szóval szorgalmazni, hogy az ezen törvényben kimondott egyenjogúság és viszonosság részletenként formuláztassék. Emelje ki különösen ezen petitio annak parancsoló szükségét, az által, hogy a mostani állapot többé nem tűrhető, mert a mindennapi események kényszeritik immár az egyházat sok esetekben, az emiitett 1848-iki törvénynek alkalmazására, mit az egyház a törvényhozás iránt tartozó kötelezettségből és figyelemből kerülni kiván mindaddig, mig a törvényhozás azt egyes részleteiben nem érvényesitendi. Az országgyűlés azon fórum, mely bajainkon segíthet egyedül, az orvoslás tehát ott keresendő, s abból áll, hogy a törvényjavaslatból hagyassék ki az, mi az egyház kívánalmai szerint az 1848. 20. t.cikk alapján kihagyandó, változtassák meg az, mi ugyanazon törvény szellemében megváltoztatandó, s vétessék a törvénybe az, mi, hogy az 1848-iki törvénynek tökéletesen megfelelve legyen, még felveendő, nem értve ide azon kérdéseket, melyek csak akkor leendenek elintézhetők, midőn a vallás és az állam közti viszonyok rendezve lesznek. Ezen az uton biztonsággal várom az orvoslást, legyünk tehát bizodalommal a mostani kormány irányában, amely, amint látjuk, minden igyekezetét a haza boldogitására, lelkesedéssel fordítja, s a lelkiismeretszabadságát bizonyosan előmozditandja, — legyünk bizodalommal az országgyűlés irányában, mert azon legislatio, mely az 1848-iki törvényeknek érvényesítése mellett lelkesen vívott, s vív jelenleg is, bizonyosan nem mulasztandja el az ugyanazon évi 20. törvénycikkelynek szentségét és érvényességét is fentartani — legyünk főleg bizodalommal a felséges fejedelem irányában, ki az alkotmányossághoz, s a törvényhezi hü ragaszkodását minden nap példásan tanúsítja, — mindég higgadtsággal párosult erélyességgel, 8 egyetértéssel vívjunk szent ügyünk mellett. Zsedényi beszéde. — Részemről is elfogadom mltgs Radvánszky Antal ur indítványát azon toldalékkal, hogy, miután az épen felolvasott j.könyv 25. pontja szerint a prot. egyház részéről, az e.kerületnek észrevételei folytán, az 1848 : 20 t. c. részletes alkalmazása iránt má is egy t.javaslat szerkesztetett, a kiküldendő választmány oda utasíttassék, miszerint a vallásügyi miniszter ur által a képviselőház elébe terjesztett törvényjavaslatot öszszehasonlitván a prot egy ház javaslatával, amazt emezzel öszhangzásba hozni igyekezzék. (Helyes) Továbbá szükségesnek tartom, hogy miután a népnevelésröl szóló t.javaslat a vallásügyi miniszter ur részéről már a képviselőház elébe terjesztetett, a prot. egyház arra kérje fel a képviselőházat, hogy tekintetbe véve az 1866. évi mart. 24-én kiküldött választmány jelentését, mely szerint a különböző vallásfelekezeteknek egymás közötti viszonyaira s azon viszonyra nézve, a melyben azok az államhoz állanak, alapul véve az egyenlőség elvét — és a közoktatás és különösen a népnevelés tárgyában, körvonalozván e téren is az államhatalom jogait és kötelezettségeit, az egyes vallásfelekezetek önkormányzati jogának sértetlen megóvása mellett — törvényjavaslat lett volna készítendő, és miután a kiküldött választmány ezen véleménye az 1866. évi május 7-én tartott ülésben el is fogadtatott, — a képviselőház mindenek előtt az interconfessionalis t.javaslatot tanácskozása alá venni és a vallásügyi minisztert oda utasítani méltóztassék, hogy — mielőtt még a népnevelésről szóló t.javaslat napi rendre tűzetnék — azon viszonyra nézve, a melyben a különböző vallásfélekezetek az államhoz állanak t.javaslatot készítsen s csak ennek elfogadása után a népnevelési javaslat tárgyaltassék. Ugyan azt kérte az 1848. sept. első napjaira a vallásügyi miniszter ur által meghívott mind két hitvallású prot. hitfelekezetnek értekezlete. Midőn t. i. az 1848: 20. t. c. e hazában bevett minden vallásfelekezetekre nézve a tökéletes vallásegyenlőséget és viszonosságot s ez alapon az egyházi s iskolai szükségeknek állami költségek általi fedezését elvben kimondotta, egyszersmind a különböző felekezeti iskolákba járhatást valláskülönbség nélkül mindenkinek kölcsönösen megengedte, az államsegély elvével kapcsolatban egy más fontos kérdés merült fel a protestánsok előtt: vájjon mit követel az állam, segélye fejében, egyházi s iskolai autonómiánkból? mely kérdés az 1848: 20. t.cikkében hallgatással mellőztetett. Egyházi gyűléseinkben s hírlapokban legnagyobb mozgalom támadt e kérdés körül. Voltak kik minden aggodalom nélkül fogadták el iskolai szükségeinknek az állam általi fedezését, miután a törvény nem követeli, hogy mi azért iskolai autonomiánk bármi kis részét feláldozzuk ; voltak kik elegendőnek tartották, ha a kormánynak törvényes felügyeleti jogát némileg bővítenék ; voltak túlzó központositók is, kik szerint az államnak joga, sőt kötelessége a népnevelést minden tartalék nélkül kiragadni az egyház kezéből s annak minden szálait korlátlanul kezei közt egyesíteni. A tarka véleménycsoportozatból két fő 8 ellentétes nézet törekvék első helyet foglalni el. Egyik, mely a fenálló autonomiát teljes épségben megtartani;—