Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-10-18 / 42. szám

másik mely a belső hitvallási autonomiát sértetlenül megőrizve a népnevelést az állam kezébe akarta letenni. Mig a vélemények biztos megállapodás nélkül hullámzottak, a nagy kérdés felett a vallásügyi miniszter ur az egyházi és iskolai reform iránti értekezletre hívta meg a prot. hitfelekezeteket. A „Prot. Egyh. és Isk. Lap"ok akkori szerkesztői a prot. autonomia nevében rögtön tiltakoztak a „reform" szó ellen, mert a 20. t. c. a minisztert egy szóval se hatalmazza fel arra. hogy mint reformátor lépjen fel közöttünk — egyházunk reformálja, ha kell, maga-magát. E nyilatkozatot mások eléggé indokolva nem találták, mert, bár csak az államsegély és a vallásegyenlőség kérdései lettek volna is a tartandó értekezlet tárgyai, mindenesetre már ezen uj elvek alapján reform forgott szőnyegen, melynek nyomatékát két közbeneső fontos mozzanat növelé. A vallásügyi miniszternek 1848 aug. első felében a képviselőház elé terjesztett t.javaslata a népnevelésről és a 10 államgymnasium felállítását, illetőleg átalakítását elrendelő kibocsátványa. — A prot. egyház ezekből láthatta, hogy az iskolai autonómiánkból, mely áldozatot követel a miniszter az állam részére. — A t.javaslat szerint az állam által minden községben közös iskola lett volna állítandó, A mely községben több hitfelekezet van, szabadságában álland a külön felekezeteknek a kormány felügyelete alatt saját erejükkel külön elemi iskolát állítani, de csak a felekezeti többség kívánatára, a kisebbség semmi esetben nem késztethetvén, hogy e külön iskola fentartására szükséges költségekhez járuljon, a külön iskolát állító felekezeti többség pedig az állam iskola fentartására kívántató községi adó rovata alól fel nem mentetik. Midőn a képviselőházban, e törvényjavaslatnak elhalasztását és az illető hitfelekezeteknek kihallgatását követelték, a vallásügyi minisztérium részéről válaszoltatott, hogy a nevelés az országot, nem az egyes hitfelekezeteket illeti, tehát azoknak kihallgatása nem szükséges — végre mégis — ugy mint most — a protestánsok kihallgattattak és a prot. közvélemény az 1848. évi september első napjain Pestre összehívott értekezleten nyilatkozott. Örömmel üdvözlék az államsegélyt, elfogadták az államnak is — törvényadta iskolakormányzati jogaikkal öszszeférhető befolyását, — a pénzbeli segélyt az egyháznak kívánták kiadatni, mely szigorú számadásit a kormánynak felterjesztendi. A két hitvallású prot. egyház akkor — ugy mint most — az 1790 : 26. t. c. alapjára állott. Volt azonban az értekezleti nyilatkozatnak egy pontja, mely prot. is kóláink jövő megoldására ösvényt sejtet s a jogi álláspontról tért nyit további fejlődésre. íme ezek szavai: „A közös iskolák ügyét oly értelemben, hogy ilyes iskolákba minden hitfelekezetü iskolák és a mienk is szükségkép beolvasztassanak, jelen értekezletünk törvénykijelölte tárgyai közé nem sorolhatjuk, jövendőre is pedig mind addig, mig az 1848 : 20. t. c. 2-ik §-ában kimondott egyenlőség és viszonosság minden tekintetben életbeléptetve, s ily módon állásunk ugy az állam mint más hitfelekezetek irányában teljesen biztositva nem leend, e tárgyról felekezeti létünk veszélyeztetése nélkül nem tanácskozhatunk." Ha ezen nyilatkozathoz még hozzá csatoljuk az értekezlet azon kijelentését, rnely szerint a protestánsok az országosan létre jött iskolai közalapértéket népesség irányában az egyenlőség és viszonosság elvénél fogva őket is illetőnek tartják — a tisztelt egyetemes gyűlés előtt feküsznek az értekezlet elvi megállapodásai. Léptesse életbe államunk a tökéletes vallásegyenlőség és viszonosság elvét — és mi tanácskozhatunk az államiskolák ügyéről. Ez ügy — államsegélylyel kapcsolatban — benső elválaszthatlan összefüggésben áll prot. egyházunk és az állam közt a népnevelési ügy iránt jelenleg fenálló közjogi viszonyok gyökeres reformjával, kik prot. életünk jelen mozzanatait figyelemmel kisérik, tapasztalhatták, hogy az 1848-iki vélemények most is léteznek, de némüleg meghiggadva. Nagy fejlődés jeléül tekinteni lehet, hogy most az iskolaügyi reform kiindulási alapjául már többé nem az állam vagy egyház elkülönített érdekeit, hanem magát a nevelés célját veszik. Ezen álláspontról senki nem ellenzi, hogy minden iskola nélküli községekben közös államiskolák állíttassanak fel, hogy az állam a munkának felosztása nagy elvét követve, híveinket nevelje jó állampolgárokká, de engedje a prot. egyháznak hogy jó protestánsokká nevelhessen, mert iskoláinknak — a köznevelési célon kivül — más különös hivatása is van t. i. nevelni hiveit a prot. egyház elveinek védelmére, nevelni a vallás egyenlőségi eszmének teljes diadalra segítésére. Mig a prot. iskoláknak ezen külön hivatása el nem enyészik, nem enyészhetik el pedig mind addig, mig a prot. egyház viszonyai az államhoz törvény által tettleg biztosítva nem lesznek, mi egyházunk iskolai autonómiájáról le nem mondhatunk— és igy az emiitett közös értekezletben kifejtett elvekhez az indítványozott kérelmet is alkalmaztatni kívánom. (Közhelyeslés.) Az oct. 9-iki közgyűlésben a jköny v hitelesítése s egyéb házi ügyek elintézése után Zsedényi Ede átnyujtá az interconfessionalis törvény tárgyában a képviselőházhoz intézendő feliratot. A felirat egyhangúlag elfogadtatván, annak a képviselőház elé terjesztésével Székács József superintendens és országos képviselő bízatott meg s egyszersmind elhatároztatott, hogy a felirat a képviselők és községek közti szétosztás vegett 1000 példányban kinyomasssék A felirat szövege a következő : Mélyen tisztelt képviselőház! Az 1848-ki 20. t. c. az e hazában törvényesen bevett vallásfelekezetekre nézve különbség nélkül tökéletes egyenlőséget és viszonyosságot állapított meg. Ez igazságos elv 20 év óta kötelező erővel van törvénykönyvünkbe beigtatva, de a gyakorlati életben maiglan sem ment foganatba. Maiglan nélkülözi az ország azon részletes törvényeket, melyek ama nagy elv szükségszerű corolláriumai