Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-09-27 / 39. szám

Va7-ig beszorítva vannak ; holott a nagyobb tanulóknak is elegendő naponkint 4 óra hosszat a tanteremben ülni. Az is igaz, hogy nálunk egy iskolában van 120 —130 vagy több gyermek; de azt két vagy többfelé kellene vágni ugy, hogy egy órán csak 50 legyen ben. Mert azoknál a hosszas benn ülés a veszedelem, ártalmas a testi egészségnek és a lelket is elfárasztja, mert az alatt, mig a sok gyermek mind végig mondja, nem tanul, csak lelki kínban és gyötrelemben szenved. Nem tudom — ne ide sorozzuk e azon eljárást is, mely a mi népiskolai szervezetünkben megszabatik, hogy tudniillik, mig a tanitó egy osztálylyal benn van: addig a másik az udvaron vagy valahol tanuljon.'? ! Mert itt is ugyanazonszerü leköttetést látok. Ezen unatkozásnak pedig tagadhatlanul rosz hatása van. Mert ha a gyermek elfáradt, figyelmét a tanitó bármi által is nehezen birja lekötni és azután más felé gondol és könnyen helytelenkedésre adja magát. Az óra negyedi időtöltések volnának nálunk felfrissítő percek. De ez alatt is ki tagadhatja, hogy egyik vagy másik különböző körökben nevekedett és nevekedő gyermektől tanul a többi is sok helytelen dolgot! — avagy játéka nem jut-e eszébe az előadás alatt is?! A tanítótól pedig azt kívánni, hogy oly sok gyermeknek minden mozdulatára vigyázzon, merő képtelenség. Wenigen Jénában e helyett a gyermek haza megy a szülék gondja alá, hol elég idejök vau a szüléken is segíteni. Kivált a már nagyobbak, kik 6 —9-ig vannak iskolában, — többi idejÖket más munkában töltik. — Igy a szegényebb szülék is nem kénytelenek naphosszat nélkülözni gyermekeiket, egy pár órára pedig könnyebben elbocsáthatják. — Azután pedig egy vagy más dolgot biznak reá és szoktatják a munkássághoz. Mert nem lehet figyelembe nem venni azt is, hogy a gyermekeket otthon a szülék használnák. A Wenigen Jénai tanitó ur nyilatkozata szerint ott figyelembe vették és a nagyobbaknak azért kell oly korán fenn lenniök, hogy azután honn dolgozhassanak. Valóban! talán azt is lehetne állitani, hogy ama nagy tétlenségnek vagy legalább felületes munkálkodásnak, melynek oly számos keserű példái láthatók különösen hazánk ifjainál, — kik későn ébrednek rendesen munkásságra — okát már ott találhatjuk, mert a gyermek az ö kis dolgával, megszokja sok időt elvesztegetni. Kérem a kétkedőket ezek felett lélektanilag is gondolkozni és remélem állításaim helyességéről meg fognak győződni. Az eddig előadottak azon dolgok, melyekre a figyelmet íöleg felhívni törekedtem. A többiek már nem oly rendkívüliek és ismeretlenek. Képzelni lehet azt már az eddig mondottakból is, hogy a Wenigen Jénai népiskolában a gyermekek figyelme nem oly szórakozott, mint az ellen nálunk halljuk a panaszt, mert nincs a mi kifárassza figyelmét. Ugyhiazem, — azon mintaiskoláknál is, melyekről olvastunk a „Prot. Egyh. és Isk. Lapokéban, megtalálható ezen modor, mely a folytonos figyelmet egyedül fentartani képes. Tantárgyak csak azok, melyek azon a vidéken legszükségesebbek. Az igaz nem ismerik Magyarországot és talán nem tudnák elszámlálni Amerika folyóit és hegyeit, és étből elég, ha az öt világrész neveit tudják; de ismerik saját vidéküket, országukat, annak természetét tulajdonságait, állatait és nem ugy tesznek, mint vidékeinken, hol a közvizsgán beszéltek a gyermekek a lámáról, tevéről, strucról és kolibriről, de kérdeztetvén a juhról és szarvasmarháról az a felelet, hogy azt nem tanulták. Kérdem vájjon mit használ népünknek az, ha tudja azon állatok neveit, melyeket talán sohasem fog látni se, nem hogy használhatná azokat ? Olyanokat ismerjen meg a mit láthat érthet. Bizony, ha nagy korában látja a tevét, könnyebben meg fogja mondani azt, hogy a kérődzők vagy az egy patájuak közé tartozik e a teve, mint most megtudja mondani a gyermek, hova tartozik a juh, tehén és a ló, mert most ezekről nem tanul. Wenigen-Jénában tehát azt tanítják, ami ott szükséges. Ha valamelyik gyermekből tudományos ember válik, majd tanulja meg, ráér, Az értelem világositására is sokat tesz pedig az. — Azt tudjuk, hogy az értelem és az itélö tehetség még gyenge, mint szinte a képzelő tehetség is a gyermeknél, és azért csak emlékező tehetséggel dolgozik. De az emlékező tehetséget is hiában terheljük, mert csakugyan elfogja feledni, a mit a lámáról tanult. — Az itélö tehetséget pedig ugy segithetjük, ha minden tanításnál magyarázatnál látható és fogható tárgyat állítunk elébe, A képzelő tehetség, mely segíthetne a tanitó magyarázatának, tudjuk az által erősödik, ha különbféle tárgyakat láttunk már és azokhoz hasonlót avagy azoktól eltérőt gondolunk. — Bizonyára ki soha nem látott p. o. lámát még csak festve sem, nem képes az azt képzelni. Hány van pedig a nép gyermekei közül, aki látott valaha olyat?! — Azonkívül micsoda vonzó erő lehet a szegény gyermekre nézve arról tanulni, magolni szavakat, a mit soha nem látott és képzelni sem bir! ? Minden más tantárgygyal igy van ez. Az egyeseket elősorolni feleslegesnek látom; ez egy példából következtethetni a többire is. Igy el van érve minden a falusi népiskolában. Egy tanitó tanítja és vezeti hét éven át a gyermekeket, kétkét egymásután következő évben többnyire ugyanazon tárgyak vannak csakhogy a második évben bővebben. A magyarázás, vagyis tanítás mód külömbféle. A nagyobbak hon tanulnak, vagy fenn némely tárgyakat oly módon, hogy egy elolvassa és elmondja, azután másik, igy tovább vagy három növendék egymásután és az más napra lesz megtanulandó! Gyönyörködtem abban, hogy a gyermekek saját szavaikkal adták elö a tárgyat és nem a könyv szavai szerint. Ezt okvetlen ott lehet kivinni, hol a figyelem nem fárad ki. — A mi iskoláinkban is tapasz-