Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-09-27 / 39. szám

táljuk, hogy a gyermek jó kedvvel kezdi naponta, csak a hosszú idő fárasztja ki. A figyelem meglehetős laza volt, különösen olyanok iránt, kikkel a tanitó ur épen foglalkozott, mert egymás­sal is beszélgettek és kérdezősködtek egymástól, a tanitó ur csak nagyobb zaj esetében szólítja meg őket, — Nem látszott, hogy nagy szükség volna a szóllóngolásra; mert azon rövid idő alatt örömmel tanult, figyelt mindenik. Még egy dolgot említek meg, a mit nálunk is min­dig sürgetnek, de még életbe nem léptettek, egyedül azért, mert mintegy ezen félszeg elvet látszanak követni, hogy vagy nagyszerűt állítsanak, vagy ne is csináljanak semmit. — Említést teszek a testgyakorlatról. Jéna vidékén az apró fálvak közel esnek egymás­hoz, annyira, hogy pár órai körséta alatt 4 falun lehet átmenni és visszaérkezni Jénába. — Ily séták alkalmá­val minden falu alatt találtam egypár testgyakorlati ugró eszközt, — nem tudom hogy nevezik műnyelven — ket­tős rudat, magosabbat, alacsonyabbat, mondhatni kereset­len fából, egypár szilvafa árnyékában a nélkül szinte, hogy az látszanék rajta, hogy azon hely különös testgya­korló iskolának volna szánva. — A wenigen-jénai tanitó úrtól kérdezősködtem utánna és válaszolta, hogy heten­ként egyszer vagy kétszer gyakorolják azt is. Vájjon nem lehetne-e akármely faluban nálunk is, egy pár rudat keríteni, azt párhuzamosan megerősíteni, és nem találkoznék e bármely faluban valamely kevésbé láb alatt levő hely, hogy azt ottan felállíthassák ? Bi­zony nem sokba, legtöbb helyt csak egy kis fáradságba kerülne. — Ezen dolgot illetőleg, ezt a példabeszédet kell követnünk: jobb valami mint semmi. Melegh Gyula, m. k. li.-böszörményi s.lelkész. BELFÖLD. A képviselőház sej»t. 19-én tartott gyűlésében Zsedényi Ede a tiszai ágostai egyház részéről nyújt be kérvényt, melyben fájlalva panaszolják a vallásügyi miniszternek interpellátiójukra adott nyilatkozatát, hogy a törvényesen bevett kereszt, vallásúak viszonyai tár­gyában mindaddig nem terjeszthet elő törvényjavaslatot, mig a róm. katholikusok autonomiája törvény által nem biztosíttatik. — A fentnevezett egyház tagjai kérik a há­zat, hogy a mult évi dec. 26-án a minisztériumnak adott utasitás szerint ez ügyet még ez ülésszak alatt tárgyalás alá vegyék. Eötvös József báró, vallás- és közoktatásügyi miniszter sajnálja, hogy szavai azon egyház némely tag­jai által félreértetvén, máskép magyaráztattak, Ez állítás igazolására hivatkozhatik a naplóra, melyben szavai bennfoglaltatnak, s melyeket ő egészen máskép értelme­zett. Legjobban megfelel azonban előtteszóló szavaira, midőn a törvényesen bevett keresztyén vallásúak tár­gyában készített tőrvényjavaslatot benyújtja. A törvényjavaslat szövege e következő : Törvényjavaslat a törvényesen bevett keresztyén vallásfelekezetek viszonyossága tárgyában. Az 1844-diki 3-dik t. cikk, és az 1848. XX. t. cikk a vallásfelekezetek viszonyosságát illetőleg a követke­zőkben bővíttetik s illetőleg módosittatik. 1. Fejezet. Az áttérésről vagy hitvallás változtatásról. 1. §. A törvény által előszabott föl­tételek és formaságok megtartásával mindenkinek sza­badságában áll más hitfelekezetek kebelébe s illetőleg más vallásra áttérni. 2. §. Az áttérni akarónak életideje 16 évét be kellett töltenie. Azonban a nők férjhez menetök után, ha e kort el nem érték volna is, áttérhetnek. 3. §. Az átmenni kivánó — bármely egyház tagja legyen — ebbeli szándékát önmaga által választott két tanú jelenlétében saját egyházának rendes lelkésze előtt nyilatkoztassa ki. 4. §. Ezen első nyilatkozat-tételtől számítandó 14 nap eltelte után és legföiebb 30 nap eltelte előtt, ugyan­azon, vagy más, szintén általa választott két tanú jelenlé­tében ugyanazon lelkész előtt jelentse ki, hogy eltökélett átmeneti szándéka mellett továbbra is megmarad. 5. § Az átmenni akaró, mind első, mind másod izben tett nyilatkozata felöl, azon lelkésztől, ki előtt át­meneti szándékát kijelentette, mindkét izben külön-külön bizonyítványt kérjen. 6. §. Ha a lelkész a kivánt bizonyítványt, bármely esetben akármely okból ki nem adná, mindkét izben tett nyilatkozatról a jelen volt tanuk adjanak külön-külön bizonyítványt. 7. §. Az átmenni akaró az igy nyert bizonyítványo­kat azon vallásbeli lelkésznek, melyre át akar térni, be­mutatván, ez által az illető egyház teljesen fel van jogo­sítva öt kebelébe felvenni. E bizonyítványok ilyetén előmutatása nélkül azonban egyik egyházból sem lehet a más hitvallású egyházba is átmenni. 8. §. Azon lelkész, kinél az átmenet bizonyítványait, előmutatá, tehát a kinél az átmenet befejeztetett, erről köteles értesíteni azon egyházközség lelkészét, melyhez az áttért előbb tartozott. 9. §, Az áttértnek áttérése utáni minden cselekvé­nyei azon egyház tanai szerint itélendök meg, melybe átment, s az általa elhagyott egyház elvei reá nézve sem­miben sem kötelezők, kivévén, ha az áttérni akaró azok szerint oly kötelességeket vállalt el, melyek alól magát mások jogainak sértése nélkül nem vonhatja ki. II. Fejezet. A vegyes házasságokról. 10. §•. Különböző keresztyén hitvallású egyének egybekeléséből származó úgynevezett vegyes házasságoknál, a három­szori hirdetést egyik fél lelkésze sem tagadhatja meg. Ha azt valamelyik fél lelkésze megtagadná, két tanúnak a felöl adott bizonyítványa mellett, hogy azon lelkész a kihirdetésre felszóllittatott, egyik fél lelkészének hirdetése is elégséges. Azonban minden ily esetben, ha az egybe­kelés után derülne ki, hogy az összekelt felek közt vala-

Next

/
Thumbnails
Contents