Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-09-27 / 39. szám

táljuk, hogy a gyermek jó kedvvel kezdi naponta, csak a hosszú idő fárasztja ki. A figyelem meglehetős laza volt, különösen olyanok iránt, kikkel a tanitó ur épen foglalkozott, mert egymással is beszélgettek és kérdezősködtek egymástól, a tanitó ur csak nagyobb zaj esetében szólítja meg őket, — Nem látszott, hogy nagy szükség volna a szóllóngolásra; mert azon rövid idő alatt örömmel tanult, figyelt mindenik. Még egy dolgot említek meg, a mit nálunk is mindig sürgetnek, de még életbe nem léptettek, egyedül azért, mert mintegy ezen félszeg elvet látszanak követni, hogy vagy nagyszerűt állítsanak, vagy ne is csináljanak semmit. — Említést teszek a testgyakorlatról. Jéna vidékén az apró fálvak közel esnek egymáshoz, annyira, hogy pár órai körséta alatt 4 falun lehet átmenni és visszaérkezni Jénába. — Ily séták alkalmával minden falu alatt találtam egypár testgyakorlati ugró eszközt, — nem tudom hogy nevezik műnyelven — kettős rudat, magosabbat, alacsonyabbat, mondhatni keresetlen fából, egypár szilvafa árnyékában a nélkül szinte, hogy az látszanék rajta, hogy azon hely különös testgyakorló iskolának volna szánva. — A wenigen-jénai tanitó úrtól kérdezősködtem utánna és válaszolta, hogy hetenként egyszer vagy kétszer gyakorolják azt is. Vájjon nem lehetne-e akármely faluban nálunk is, egy pár rudat keríteni, azt párhuzamosan megerősíteni, és nem találkoznék e bármely faluban valamely kevésbé láb alatt levő hely, hogy azt ottan felállíthassák ? Bizony nem sokba, legtöbb helyt csak egy kis fáradságba kerülne. — Ezen dolgot illetőleg, ezt a példabeszédet kell követnünk: jobb valami mint semmi. Melegh Gyula, m. k. li.-böszörményi s.lelkész. BELFÖLD. A képviselőház sej»t. 19-én tartott gyűlésében Zsedényi Ede a tiszai ágostai egyház részéről nyújt be kérvényt, melyben fájlalva panaszolják a vallásügyi miniszternek interpellátiójukra adott nyilatkozatát, hogy a törvényesen bevett kereszt, vallásúak viszonyai tárgyában mindaddig nem terjeszthet elő törvényjavaslatot, mig a róm. katholikusok autonomiája törvény által nem biztosíttatik. — A fentnevezett egyház tagjai kérik a házat, hogy a mult évi dec. 26-án a minisztériumnak adott utasitás szerint ez ügyet még ez ülésszak alatt tárgyalás alá vegyék. Eötvös József báró, vallás- és közoktatásügyi miniszter sajnálja, hogy szavai azon egyház némely tagjai által félreértetvén, máskép magyaráztattak, Ez állítás igazolására hivatkozhatik a naplóra, melyben szavai bennfoglaltatnak, s melyeket ő egészen máskép értelmezett. Legjobban megfelel azonban előtteszóló szavaira, midőn a törvényesen bevett keresztyén vallásúak tárgyában készített tőrvényjavaslatot benyújtja. A törvényjavaslat szövege e következő : Törvényjavaslat a törvényesen bevett keresztyén vallásfelekezetek viszonyossága tárgyában. Az 1844-diki 3-dik t. cikk, és az 1848. XX. t. cikk a vallásfelekezetek viszonyosságát illetőleg a következőkben bővíttetik s illetőleg módosittatik. 1. Fejezet. Az áttérésről vagy hitvallás változtatásról. 1. §. A törvény által előszabott föltételek és formaságok megtartásával mindenkinek szabadságában áll más hitfelekezetek kebelébe s illetőleg más vallásra áttérni. 2. §. Az áttérni akarónak életideje 16 évét be kellett töltenie. Azonban a nők férjhez menetök után, ha e kort el nem érték volna is, áttérhetnek. 3. §. Az átmenni kivánó — bármely egyház tagja legyen — ebbeli szándékát önmaga által választott két tanú jelenlétében saját egyházának rendes lelkésze előtt nyilatkoztassa ki. 4. §. Ezen első nyilatkozat-tételtől számítandó 14 nap eltelte után és legföiebb 30 nap eltelte előtt, ugyanazon, vagy más, szintén általa választott két tanú jelenlétében ugyanazon lelkész előtt jelentse ki, hogy eltökélett átmeneti szándéka mellett továbbra is megmarad. 5. § Az átmenni akaró, mind első, mind másod izben tett nyilatkozata felöl, azon lelkésztől, ki előtt átmeneti szándékát kijelentette, mindkét izben külön-külön bizonyítványt kérjen. 6. §. Ha a lelkész a kivánt bizonyítványt, bármely esetben akármely okból ki nem adná, mindkét izben tett nyilatkozatról a jelen volt tanuk adjanak külön-külön bizonyítványt. 7. §. Az átmenni akaró az igy nyert bizonyítványokat azon vallásbeli lelkésznek, melyre át akar térni, bemutatván, ez által az illető egyház teljesen fel van jogosítva öt kebelébe felvenni. E bizonyítványok ilyetén előmutatása nélkül azonban egyik egyházból sem lehet a más hitvallású egyházba is átmenni. 8. §. Azon lelkész, kinél az átmenet bizonyítványait, előmutatá, tehát a kinél az átmenet befejeztetett, erről köteles értesíteni azon egyházközség lelkészét, melyhez az áttért előbb tartozott. 9. §, Az áttértnek áttérése utáni minden cselekvényei azon egyház tanai szerint itélendök meg, melybe átment, s az általa elhagyott egyház elvei reá nézve semmiben sem kötelezők, kivévén, ha az áttérni akaró azok szerint oly kötelességeket vállalt el, melyek alól magát mások jogainak sértése nélkül nem vonhatja ki. II. Fejezet. A vegyes házasságokról. 10. §•. Különböző keresztyén hitvallású egyének egybekeléséből származó úgynevezett vegyes házasságoknál, a háromszori hirdetést egyik fél lelkésze sem tagadhatja meg. Ha azt valamelyik fél lelkésze megtagadná, két tanúnak a felöl adott bizonyítványa mellett, hogy azon lelkész a kihirdetésre felszóllittatott, egyik fél lelkészének hirdetése is elégséges. Azonban minden ily esetben, ha az egybekelés után derülne ki, hogy az összekelt felek közt vala-