Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-09-20 / 38. szám

törvényét maga is nagyrabecsüli s annak emlékét országos ünnepélynek tekintendi, és tulajdonítandó részben Torda városa vendégszeretetének, mely ünnepi színbe öltözvén, valláskülömbség nélkül házait megnyitotta a mindenfelöl sereglett vendégek befogadására, sÖt mindent elkövetett vidéke lakóival arra, hogy ez ünnepély minél változatosabb és fényesebb legyen. S kétség kivül volt is ez ünnepélynek fénye és változatossága is. Augustus 29 én, szombaton délután Torda város polgársága szekerek hosszú során, követve mintegy 50 banderialistától ki a határra eleibe sietett az érkező püspöknek, kölcsönös ünnepélyes üdvözlések után bekísérte szállására, hol előbb az unitárius egyházi testületek azután pedig Tordamegye tisztsége s a városi tanács tisztelgett püspök, Kriza János ő méltóságánál. Estve előbb szini előadás volt, majd a város kivilágíttatott, a városház erkélye diszes transparentet tüntetvén fel, e szavakkal : „Hitszabad ság, türelmesség, egyetértés." A következő napokon voltak kirándulások a sóaknákba, a hires tordai hasadékba, volt tűzijáték, ingyen bálok és concert, és volt a kolozsdobokai és torda-aranyosi unitárius egyházkörnyékek költségén aug. 30 és 31-ik napjain két közebéd, mindenkor 300 teritékkel, hol is a lelkes pohárköszöntések egymást érték, sőt a zene harsogása és a mozsárágyuk durranása sem hiányzott. Mindkét ebéden számos nem unitárius vendég, sőt az utóbbira a zsinat vendégnöi is hiva voltak, miáltal élénkebbé, kedélyesebbé vált a vendégség. Ennyit röviden az ünnepély külsejéről. E lapok tisztelt olvasói ugy hiszem örömestebb mulatnak annak szellemi és erkölcsi oldalánál, azért a t. szerkesztő ur engedelmével legyen szabad ezekről bővebben irnom. A kívánt pályamunka nem érkezett be, s még is van és lesz állandó emléke ez ünnepélynek amaz egyMzi imákban és beszédekben, mely e zsinati isteni tiszteletek alkalmával elmondattak. Az első ünnepélyes zsinati isteni tisztelet aug. 30-án folyt le délelőtti 11 órától délutáni 2 óráig, annyi hallgatóság előtt, mennyit a templom befogadhatott. Egy része a népnek megpróbálta a nagy tolongásban bejutni, más része kivül szorult a templomon. A templomi gyülekezet a következő szép hymnust énekelte, melyet e háromszázados évfordulati ünnepélyre maga a dalnok főpásztor irt. Szent öröm-érzésre gyúl Isten ! e H á z népe, Emlékünkbe felvonul Három század képe. A mi benne szép és jó ; Lelked fényirása ; S a mi bús, az oktató Bölcs kezed vonása. Szent családdá avatál Népeid sorából, Fiuságra kihozál Szolgálat házából. Lobogónknak jelszava Volt a Hitszabadság, Szellemünknek fö-java : A tisztább Igazság. Isten Egy igaz Való, Oszthatatlan Egység, Nincs hozzá több hasonló Imádandó Felség : Mint örök tűz élt szivünk Mélyében ez eszme, S hogy vallhatjuk: ez hitünk Drágán nyert győzelme. Krisztus neve neveié Hitünk élőfáját, Szent vérrel oltá belé Nemes erkölcs ágát. Megváltónknak Őt hivők, Vallván ember-létét; S e hitünkért szenvedők Világ gyülölésót. Im egünkről oszlik szét A nagy átok súlya, Mely testvérek életét Sorvasztólag dúlja. Hitkülönség a kiket Egymástól elzára, Egygyé-fíízi sziveket Szeretet varázsa. Védd Atyánk ! erős karral A fejlő virágot, Biztatót egy szebb korral : A Hitszabad ságot. Saját győződés legyen Hitünk szirtalapja, S világot rá ömleszszen A tudomány napja. Isten áldd meg a Hazát Tiszta lelki fénynyel, Aldd meg Egyhivők Házát, Áldozó erénynyel. — „B alsors a kit régen tép; Hozz rá víg esztendőt; Megbűnhődte már e nép A multat s jövendőt." — E hymnus és a rá jött karének után az unitáriusok kitűnő szónoka, kolozsvári rendes pap és tanár lépett a szószékre, s buzgó ima után, melyben a 300 évvel ezelőtt törvényesen biztositott hit és lelkiismeret szabadságát Isten védő oltalmába ajánlja, s a hazára, királyra, alkotmányra, kormányra, különböző egyházakra, nevelő intézetekre, az egybegyűlt zsinatra, Torda városára áldást kér, felveszi beszéde alapjául Pál apostolnak e szavait: „A szabadságban, melylyel Krisztus minket megszabitott, álljatok meg." (Grál. 5. 1). Bevezetésében érintve van a nap fontossága, mely zsinat s egyszersmind háromszázados ünnep! Ezután üdvözölve a nagy számmal összegyűlt közönséget, különösen pedig az angolhoni unitáriusok jelenlevő képviselőjét, kimutatja, hogy mint minden történelmi fejlődésü eszmének, ugy az unitárius vallásnak is teljes diadal-