Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-09-20 / 38. szám

Kétszeresen üdvözöljük tehát Suhayda Lajos tanár urat sikerült, igaz evangyélmi szellemű beszédjeivel, szívből kívánva, hogy általános elterjedésnek örvendjenek. BELFÖLD. Válasz „Abauji" észrevételeire.*) A „Prot. Egyh. és Isk. Lap" 33-ik számának tárcájában a sárospataki főiskolát illető ügyekről egy cikk jelent meg „Abauji" aláírással, melyre, hab/r sürü elfoglaltatás következtében kissé elkésve, szükségesnek tartom néhány sorban válaszolni. A tisztelt cikkíró pazarlással vádolja „fentebb és lentebb az igazgató testületeket" azért hogy a) a tanárlakok deficittel adatnak ki, b) Kolos Dániel kilépett tanárnak 1000 forint kegydij, c) Erdélyi János özvegyének évnegyedi illetekén túl szinte egy évi fizetés adatott. En ezen kiadásokban egyáltalában nem látok pazarlást, valamint nem talált az egyházkerület, sőt azt hiszem, hogy jobb helyre nem lehetett volna tenni az egyházkerület rendelkezésére álló összegeket. A sárospataki főiskola „egyetemi színvonalra" helyeztetett s a tanárok fizetése — mindent összevéve — 800 —1200 forintra rúg. E számok ékesen szólanak „Abauji" megcáfolására. A tanárok állása csak az által lesz annyira mennyire tűrhető, ha az e.kerület időrőlidőre róluk fizetésökön felül is gondoskodik ; ha a tanár számolhat arra, hogy nemcsak tisztességes állásban él, de szükség esetében van kihez támaszkodnia; ha tudja,hogy nem egy nyerészkedő gazdával van dolga, hanem egy oly testülettel, mely az érdemet megbecsülni, a szerencsétlenséget, mely egyeseket ér, számításba venni tudja és akarja is. Az ily eljárás teszi tűrhetővé vagy ohajtottá a protestáns iskolai tanár állomását; e nélkül valóban oly sanyarú volna, hogy egyáltalában nem számithatnánk arra, hogy jeles képességű és képzettségű egyének rá adják fejüket. Már pedig ettől függ a tanítás sikere s ettől a főiskolának jó hírneve. S azért semmire sem hiszek jobban *) E cikk közlése alkalmával némi megjegyzést tenni, én is kötelességemnek tartom. Midőn a mult hó elején a szerkesztő ur Karlsbadba távozott, s engem távolléte alatt az összes szerkesztői teendők vitelével megbízott, két csomag kéziratot adott nekem át; az egyikben voltak azon irományok, amelyeket, mint már 6' maga által átolvasottakat, azonnal nyomdába lehetett adni, a másikban pedig azok, amelyeket még nekem kellett a nyomdába küldés előtt átolvasnom. Abauji ur cikke valószínűleg az átvételnél az utóbbi csomagból a már átolvasott cikkek közé csúszhatott, s igy történt, hogy átolvasatlanu! ment a nyomdába. Csak mikor a kefelevonat kezeim közé került, láttam be, hogy talán jobb lett volna e közleményt kiadatlanul hagynom, de miután már ki volt szedve, ezt tennem nem lehetett, annál kevésbé, mivel a cikk irója a tiszáninneni e.kerületben tekintélyes ember, s mint a cikkhez mellékelt levélben irta, nem maga, hanem többek nt> vében szólt. Kovács Miklós , a „Prot. Egyh. és Isk. Lap" segédszerkesztője. fordítottnak minden fillért, mint a tanárok fizetésének javítására. Történjék ez akár közvetlenül, akár közvetve, — s egyes esetekben való kegydíjak s jutalmak adásával tán még célszerűbben történhetik, - a tanárfizetés-javitást tartom a legjobban elhelyezett tökének, mely okvetlen dúsan meghozza gyümölcsét. Ily szempontból fogtuk ezt fel fentebb és lentebb az ügyvezető testületek, s igy véve a dolgot, az „Abauji" által kiemelt eseteknek egyikében sem lehet látni pazarlást. A főiskola épületei olcsón adatnak ki a tanároknak — meglehet; ez rájuk nézve egy kis előny, ámbár tekintve a házaknak jövedelmét S.-Patakon, mindössze sem nagy. Ezen lehetne tán változtatni, de akkor a tanárok méltán kívánhatnák fizetésök nagyobbitását; mert ha ez nem történnék, akkor közvetve kevesebbet kapnának az eddiginél. A kedvezés, melyben a lakok által részesülnek, azon előnynyel bír, hogy a nagyobb családdal bíró s igy nehezebben megélhető tanár szükségéhez képest részesül a nagyobb szállás aránylagosan jutányos voltában. A mi Kolos Dániel volt hittanárt illeti, valóban meglehet ütközni azon szivtelenségen, melylyel sokan annyira panaszossá teszik a neki megadott kegydijat. Tudva vannak az egész egyházkerület előtt azon sajnos körülmények, melyek következtében K. ur, mint tanár, legjobb munkabíró idejében, de későn arra, hogy uj pályát kezdjen, állását elhagyni kénytelen volt; s bármennyire tört is ellene a szeretetlenség, az e.kerületnek nem lehetett ahoz szive, hogy minden vigasztalás nélkül dobjon el egy ilyen egyént. Ha ez történt volna, az valóban nagy hátrányára vált volna általában a tanári állásnak, mert az emberi gyarlóságnak és a szerencsétlenségnek ki vagyunk tétetve mindnyájan s ha ennek esetére épen nem számolhatunk azokra, kikkel szoros viszonyban állunk, Damocles kardja lebeg mindnyájunk felett. — Hogy K. ur nem is házat de kastélyt épített, ez valóságos mystificatio, mert egy igen középszerű alház azért mert helyzeténél és veres cserép fedelénél fogva szemet szúr, még nem kastély; sőt még nem is ház, mert kiépítése félbeszakadt. A mi végre Erdélyi János özvegyét illeti, kell-e szólanom erről is ? A szerencse kedvezéséből egy elsőrendű capacitás került a főiskolába s hathatósan működött abban, hogy a főiskola népessége a valódi tudományosságról és magasabb műveltségről fogalmat nyerjen. Az ily férfiúnak hatása kiszámitbatlan. De volt elég szűkkeblű ember, ki sajnálta tőle a nagy (?) fizetést — 1250 frtot — mert az utolsó években talán kevesebb órát adott másoknál. Csak igen kis mértékben rótta le az e.kerület tartozását azzal, a mit tett s ha ilyennek nem tenne, számolhatna e arra, hogy sikerülend megnyerni nagyobb tehetségeket. Igaz, hogy szegények vagyunk, egy academiai tanárnak 1000 frt fizetés, mint a nagyobb résznek van, valódi gúny ; de annyira földhez ragadtak még se vagyunk,