Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1868-09-20 / 38. szám
a képezdei tanuló az ő falusi szokásaiból, életmódjából ki ne vetkőztessék, s azokból keresett tudományos műveltség által, amely mégis csak kisérlet, fércelet volna, ki ne szorittassék. Még a kabát szabása, az iskolamester egész külseje is befolyással van az ő hivatalára. Legyen haja és ruházata olyan, mint falujában a legtisztességesebb földmivelőé. Ha a falusi tanitó nagyobb városi képezdében nevelkedett, kivált ha e képezde szörnyen tudós, theoreticus doctorok felügyelete alatt áll, akkor legtöbbnyire mint elégedetlen féltudós érkezik meg falujába. A frakk, a legújabb szabású nadrág nem engedi, hogy a falusi ember az uj tanitót magához hasonlónak vélje, de azért még sem fogja „urnák" tartani; a városi élethez való szokás a falusi életet elviselhetlenné teszi. Több ismerettel a falusi tanítónak nem kell birnia, mint amennyire tanítványait oktatja, csakhogy ezeket az ismereteket egészen alaposén birja, ha ismeretei terjedtebbek, akkor legtöbbnyire kísértetbe jő, hogy tudományának vélt kincseit mások előtt is fitogtassa, s akkor, hogy a féltudósság minden hátránya kikerülve legyen, a tanítónak a bölcsészeti műveltség igen magas fokán kellene állani, amit egy falusi tanítótól nem követelhetni." Ballagi Mór. A „Zsinat" cimü cikk. Üdvözöljük e cikk iróját, a ki nemcsak hogy első locutus est, de az egyházszervezet reformját oly könnyen megoldja. Habár sokban méltányoljuk nézeteit, miután a boldog emlékezetű főpásztorunk Dr. Szeberényi János által, még 1831 ben kimondott alapelvéből: „ecclesia cum sit societas aequalis: singulaetiam membra aequalejus in ea gubernanda habent; nemo in ea domínium aliquod in alium sibi vindicare potest: Quare in aprico est, omnis ecclesiae, qua societatis religiosae et Ethicae, primigeneam regiminis formám esse democraticam," indul ki; mindamellett legyen szabad e cikkre igénytelen észrevételeinket megtenni. A tudós cikkíró a zsinatot nem egyébnek, mint egyházi országgyűlésnek nevezi, s ajánlja hogy: okosabbat nem tehetünk, mintha a fen ál ló országgyűléshez conformis eljárást követünk. Az első tétel: adja a zsinat fogalmát, a második: javaslatot tesz, a fogalom mil'énti életbeléptetésére. — Klein a zsinatot corpus legislativu innak , utána Blázy törvényhozó testület- nek mondj a. Ugy hisszük, e részben a cikkíró ur egyet fog velünk érteni, hogy a zsinatnak ezen definitiója célszerűbb; de ép ez a leghatalmasabb indok a zsinatnak octroy általi alakulása ellen. Ha egyházunk nem birna múlttal, történelmi joggal, nem volna szervezete, s mintegy tabula rasa állana előttünk, a legnagyobb készséggel irnók alá, akár a cikkiró, akár a temesvári uniált egyház tervét; de mert törvényhozó testületünk alakítására vannak irott törvényeink, van gyakorlatunk, melyek habár nem felelnek meg mindenben a kor igényeinek, az octroyt, se felülről, se alulról nem találjuk jogosnak és tanácsosnak. A jogalapot elvetni annyi, mint bizonytalan jövőnek esni áldozatul. A törvényhozó testület, vagyis a zsinat van hivatva, törvényeket, vagy egyházilag szólva, canonokat megváltoztatni, ujakat hozni, s a zsinat mikénti alkotását meghatározni. Emlékeztetjük a cikkiró urat, a közel múltra, azon harcra, melyet a magyarhoni protestáns egyház, 1859-ben az octroy ellen vivott; figyelmeztetjük azon, lehet mondani sok tekintetben elavult és ki nem elégítő országos tőrvényekre, melyekre ekkoráig hivatkoztunk, s mint a hajótörést szenvedő fuldokló egyegy deszkaszál után nyultunk; figyelmeztetjük azon hatalmas érvünkre, melyre a közelmúlt szomorú időkben, az absolutismus korszakában hivatkoztunk: hogy az 1848 diki kormány alatt sem adtuk föl jogalapjainkat. Ugy látszik, a cikkiró szereti az egyházat az állammal párhuzamba hozni, amennyiben conformis eljárást ajánl, s tény hogy múltban egyházunk az országos alkotmánytól sokat kölcsönözött, például egyházmegyéket, kerületeket stb.; de meg fogja engedni, ha ez utánzást vakon követni nem óhajtjuk, mert az állam az emberek emberekhezí, az egyház az emberek Istenhez! viszonyát szabályozza. Mindamellett a jelenlegi törvényhozó testület szervezetét, azon országgyűlés szabályozta, a melyen Torna, csakúgy két képviselőt küldött mint Bihar. — Értsük meg egymást, a reformokat nem ellenezük, de a reform legyen legális, s ez ugy lehet azzá, ha szervezetet, törvényeket törvényhozó testület alkot, s ez pedig akkép eszközölhető, ha a fönálló alkotmányt a kor igényeihez alkalmazottan, bölcsen, megfontolva fölhasználjuk. Ha a temesvári egyházközség, s a cikk iró ur a zsinat megalakulása tárgyában kiküldött választmány munkálatát figyelemmel kisérték, meggyőződhettek arról, hogy e mü nem uj szülött, de a régibb zsinatok, nevezetesen pedig az 1791-ki canonaink alkalmazása. Hogy ezek korszerűbben, s az ajánlott reformokhoz idomitottabban, s hogy különösen a cikkiró ur azon óhajtása, miszerint a zsinati küldöttek a lélekszám arányához legyenek mér\e, használhatók föl, tagadni nem lehet, sitt egészben találkozunk. — A hol a törvény hézagot hagy, ezt célszerűen, a körülmények és kor igényeihez alkalmazottan, zsinaton kivül is pótolni, nemcsak szabadságunkban áll, de kötelességünk, s e részben a zsinat megalakulása körül működött bizottság terve nem kielégítő. Nem kielégítő, mert némelyekben a canon értelmén tul ment, másrészt pedig a hézagokat, nem eléggé méltányosan pótolta. A 30-dik canon intézkedik a circa ordinem convocandae et celebrandae in futurum synodi. Az 1-ső pont meg-