Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-09-06 / 36. szám

lek is, — mi lesz a teendő ? arról mélyen hallgat az irás.— Félek ekkor magának a kormánynak elmúlik minden iskolabezárási kedve, és hagyná szívesen, oda visszamenni a dolgot, a hol vagyunk : tartson minden felekezet olyan iskolát, amilyent tud, csakhogy tartson, hogyne legyen az egyház, épen minden elemi iskola nélkül. Hanem, addiglan is, vigyázzunk kérem, mert mindig tekintély sülyedéssel jár, és erkölcsi veszélylyel oly törvényt alkotni, mely csak a papiron marad. Ezen fejezetnek 25—-37.§§. a kisdedóvodákról, helyesen rendelkeznek. Itt csak a fizetéses orvosi látogatásokat vélem mellőzhetőknek, bár, mint philantropicus intézkedést különben tisztelem. Az óvodai gyermekek ugyanis mindennap hazamenvén, a beteget azonnal otthon tartják a szülék, és gyógyíttatják. Nem szükség az iskolának amúgy is szük alapjából erre költeni, úgyis előre tudhatjuk, hogy az orvos csak az ángáriak fölvételében tartja meg a szigorú pontosságot, mint sok helyütt igen pontosak a halotti látleletek díjas kiadásában, halottszemlére pedig nem is mennek. Ahelyett jobb volna arról intézkedni, hogy sár, vagy télviz hó idején, szekéren vitessenek a gyermekek, az óvodába, és onnan haza. Mi azonban nem országgyűlési törvény, hanem kebli intézkedés tárgya. A 35 — 47. §§. az elemi iskolákról szólnak. Igen jó, helyes szabályok. Hanem az órarendről (24. §.), a tantárgyakról (44. §.) nem országgyűlésnek kell intézkedni, végezzék azt az iskola benső élete fölött őrködésre hivatottak, a kultusminiszter ur felügyelete s befolyása alatt. Ilyes dolgok szabályozására csak szakértők hivatvák, amit a képviselőktől követelni nem lehet, választási törvényeink semmi tekintettel nincsenek arra, hogy egy vagy más szakemberei választassanak (A tanulmányok minimumának meghatározása, nemcsak joga, hanem kötelessége is a törvényhozásnak ; az emiitett cikkben pedig csakis ez van meghatározva. Szerk.). Ha, nem remélném, hogy a tantárgyakról szóló cikkek egyszerűen ki fognak hagyatni a tárgyaláskor, volna az elősorolt tantárgyakhoz némely észrevételem. A IV. fejezet a magán tanintézetekről jó és meghagyandó szabályokat javasol. Szabaddá teszi egyeseknek is tanintézetek állítását, a kormány hírével, beszólása, felügyelete föntartásával, melynélfogva, ha valamely magán tanintézet rosz ösvényen találtattatnék a kormány által be is tiltatnék. Természetesen ! Balé Benjámin. (Vég-e köv.) i s sí o u ü y. Válasz egy iuícrptHníiora. A „Kolosvári Közlöny" tudósítója az erdélyi ev. ref. tanárok ez évi értekezletének folyamáról, azon oknál fogva, hogy a magán- és köztanitók képzése s a képzett jó tanítók állandósítása tárgyában támadt vitatkozások eredményét, a status quo fentartásának kimondását illetőleg ugy nyilatkozik, hogy ez „szegénységi szempontból" történt, e lapok 32-iki számában „r. s.t

t

értekezlet-ismertető által „felvilágositá s"-adásra, abbeli nyilatkozatra levén felhiva, hogy váljon e kifejezés alatt „minden tanodánk anyagi szükségét" akarta-e fennemlitett tudósító s közlő érteni, „vagy hogy ez más tekintetben paupertatis testi mo n i u m alulirt, mint a kérdéses közlönybeli tudósítás iróia, mind a nyilvános interpeilatio, mind pedig pályatársaim, a vitatkozásban résztvett tanárok iránti tekintetből, kiket szavaim utóbbi értelmezése érzékenyen sérthet, a következőkben teszem meg őszinte feleletemet, felvilágosításomat. Hogy nevezett értekezleten a tanácskozásak folytán felmerült s élénk eszmecserére alkalmat adott magáns köztanitói képzés ügye, mint szintén a már képzett jó tanítók állandósításának kérdése ismét elnapoltatott s a vitatkozás végeredményeként kimondatott a status quo fenntartása, valóban szegénységün k, mégpedig, tán egyet, a nagy-enyedi tanodát kivéve., minden tanodánk anyagi szegénysége szempontjából történhetett: ez volt akkor is, midőn a kérdésben levő hírlapi referádám megjelent, s az most is meggyőződésen. E megyőződésemnek kívántam a „Kolozsvári Közlöny" „r. s." által is idézett 63-ik számában kifejezést adni s nemegyébnek; s ismét meg ismét átolvasván érdeklett közleményemet, csodálkoznom kell, miként lehetett az félre magyarázásnak tárgya, miként lehetett belőle a más tekintetben való paupertatis testimoniumféle eszmét fölmeriteni, kérdésbe tenni ? ... Vagy tán az én rovásomra kivánt maga közlő élceskedni, ekkora megrovást tenni ? Kénytelen vagyok állításaim igazolása végett nt. szekesztö úrtól illető cikkecském idevonatkozó részének szóról szóra való közlését kérni, mint következik : „Tegnapi, május 27-iki ülése (a tanári értekezletnek) — igy hangzik a „K. Közlöny" idei 63. száma „Különfélék" rovatának elején álló tudosiíásora -— kiváló érdekességü vala, a mennyiben a Kócsi-féie, már érintettük értekezés, mely az 1861-ben megállapított a egyházfőtanácsilag megerősített szervezetet némely pontjaiban hibáztatja, sőt a mennyiben gyenge főtanodák helyett erős gymnasiumok szervezését indítványozza, azt teljesen átalakítandónak véleményezi, most került tüzetes vitatkozás alá. Viharos nyilatkozatok s felelgetődzések is történtek főleg a változó s állandó tanítóság kérdése felett s végeredményül, kivált szegénységünk szempontjából, kimondatott a status quo fenntartása " Van e itt, kérdem, csak árnyéka is a gúnynak, a megrovásnak '? Nem inkább a legkiméletesb, a legillőbb igazolása, mentegetése-e a közönség előtt a történteknek ? S valóban roszul választott tárgya i^ volna a nyilvános sértegetésnek az a testület, felekezetünk tanári kara, mely minden tanügyi bajaink, hiányaink mellett s jobbára igen csekély anyagi jutalmaztatása dacára is mindig s főleg a legközelebbi nyomasztó körülmények között tehetségéhez s belátásához képest mindent meg kivánt tenni s bizony nem eredménytelenül arra nézve,