Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-08-30 / 35. szám

Nagy horderejűnek, s következményeiben tán túlzólag is fontosnak tűnhetett fel ügyünk a belügyminisztérium előtt. Mert amidőn városunk csupán közgyűlési határozatának egyszerű jóváhagyásaért folyamodott: a belügyminisztérium célszerűnek látta ügyünket a vallás és közoktatási minisztériummal, s más kiváló egyházi tekintélylyel is közölni, — s csak midőn kölcsönös eszmecsere s megállapodás után az érdekeket tisztázva, s a római katholika egyház javára a városi kegyúri kötelezettség fenmaradását biztosítva hitte, Ítélte érvényre emelendőnek a közgyűlési határozatot, és pedig ezen rendeletével: „Győr sz. k. város községének. — A városi közgyűlés részéről mult évi december 10 én 803. sz. a. jóváhagyás végett elém terjesztett határazatot, mely szerint az ottani nem katholikus vallásfelekezetűeknek egyházi és iskolai szükségleteik födözése tekintetéből a városi pénztárbóli segélyezése kimondatott, a vallás- és közoktatási m. k. minisztériummal közölvén, ugyan f. é. martius hó 4-ről 2196. sz. a. oda nyilatkozott, a mennyiben a városi közgyűlés kérdéses határozata által a város kegyúri kötelezettségei, melyekkel a város a fenálló törvényekhez képest, nevezetesen 1613; 31, 1659: 126, és 1681: 41 t. c. értelmében általában, különösen pedig 1843-ik évben a győri székes káptalannal kötött magán szerződés alapján az ottani római katholikus plebania irányában tartozik, jövőre is épségben maradnak : — emiitett minisztériumnak ama közgyűlési határozata ellen nincs észrevétele stb." 1868. junius 13-án tartott közgyűlésben e miniszteri rendelet ünnepélyes felolvasása után határoztatott, hogy mielőtt ezen rendelet által helyben hagyott közgyűlési határozat foganatba vétethetnék, az ezen kiadás által igényelt városi pótlék fölemelésének mérve levén meghatározandó: a kebelbeli számvevő ur utasittatik, miszerint az ezen kiadási többletnél fogva szükségelt adó fölemelési kivetést eszközölvén, e helyre mielőbb további intézkedés végett beterjesze." Az 1868. augusztus 11-én folytatólag tartott közgyűlésre berterjesztett számvevői jelentés tudomásunkra juttatá, mikép a város területén létező nem katholikus hitfelekezetek vallási iskolai szükségeinek a városi pénztár által a közadóból fedezendő része a városi adót 9% rúgtatja fel. Városunkban ily előzmények után jutott el a protestansügy megoldása vég stadiumába, vagyis a jogélvezet határ-idejének meghatározásához. JÉa e pontnál két ut nyilt fel a képviselő testület előtt, a jog és méltányosság utja. Indulva ezen, figyelemre kell méltatni a sokat hányatott protestáns félnek e városban átélt gyászos múltját, s abban ön hibáján kivül szenvedett szívfájdalmát, s alig felszámitható anyagi kárát; más részről pedig nem szabad megfelejtkeznie a mult év végén a magas minisztériumhoz épen a protestáns ügyben fölterjesztett saját kérelméről sem, „melyben a választmányi munkálat kegyes helyben hagyásaért, s annak mielőbbi életbe léptetését tartalmazó engedélyért hódoló tisztelettel könyörgött," s igy már csak a következetesség elvénél fogva is a jogéivezet határnapjául az 1868-ik év első napját tüzendi ki, — ellenben a jog szigorához alkalmazkodva, a közgyűlési határozatra következett miniszteri jóváhagyás idejét vagy is folyó év julius elsőjét. Ez volt a mi hitünk s meggyőződésünk. Az 1868. augustus 17-én tartott közgyűlés egyhangúlag ez utolsó határnapot fogadta el, de koránt sem szükkeblüségből, hanem mert célirányosnak tartotta a hitfelekezetek illetékes dijazását év közepén kezdeni meg. E közgyűlési intézkedés minket távolról sem bánt, mi ez ügyet magasb szempontból tekintve, küzdöttünk jogért de nem fillérekért, — és most lelépve a küzdtérről, szivünk teljességéből áldjuk a gondviselést, mely fokozván a lelkesek ihletetségét, általuk ezközlötte, hogy a város és egyesek legkisebb kára nélkül, ezer és ezer sóvárgó lelkek jogigénye teljesen kielégíttessék, — oly tény! mely fényesen igazolja, mikép városunk képviselő testülete nemcsak felfogni, de a gyakorlati életben alkalmazni is képes és hajlandó amaz evangeliomi parancsot: ember! szeresd felebarátodat mint tenmagagadat, s ezen nagy jelentőségű erkölcsi szabályt: arait tenmagadnak nem akarsz, másnak se tedd azt. IAszkay József, TÁRCA. A E8az;na

eiius«»krőf, S o 11 a r s c h József, pesti cipész engedélyt kért a tanácstól arra, hogy a nazarénusok születési és halotti anyakönyveket vezethessenek. E folyamodvány akultusminiszterium elé terjesztetett, honnan a következő határozat érkezett le: „ A nazarénusok vagy Krisztus követői nem tartoznak a törvényesen bevett vallásfelekezetek közé. Törvényeink szerint csak a törvényesen elismert vallásfelekezetek birnak jogokkal, a kormány csak ilyenekkel léphet érintkezésbe és csak azok okmányait ismerheti el hiteleseknek. Ennélfogva nem érzi magát feljogosítva sem az anyakönyvek vezetését a nazarenusokra bízni, sem ezek hasonló okmányait hiteleseknek elismerni. Mást részt nem lehet a kormány feladata, hogy valakit vallási meggyőződése ellen valamely vallás elfogadására kényszeritsen, tehát nem kényszeritendi a nazarenusokat újszülötteiknek vagy halottaiknak valamely vallásbeli papnál leendő bejelentésére, de azt jogosan követelhetni, mikép e bejelentés a hatóságnál megtörténjék. Ennélfogva felhivatik a tanács: értesítse e rendeletről az itt lakó nazarenusokat, és tegye szigorú kötelességökké, miszerint a kebelökben előforduló születési vagy haláleseteket a város által kijelölendő hivatalnoknak tudtul adják. Ez utóbbi rendes könyvet vezetepd, és miután hiteles anyakönyvek vezetésére eddig csak az illető vallásfelekezetek papjai jogositvák, érintett hivatalnok kötelességében fog állni, azon vallások papjait értesíteni a születési vagy halálesetről, melyhez az esetet bejelentő nazarenus azelőtt tartozott. A nazarénusok között, saját szokásaik szerint kötendő házasság jogszerűségére nézve kénytelen a kormány mindaddig, mig a törvény másként nem intézkedik, ily házasságból születendő gyermekeket törvényteleneknek tekinteni, és örökösödési jogaik fölött is e szerint határozni." (P. II.)