Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-01-26 / 4. szám

dása volt Magyarországon az ultramontanismus fénykora. Sajátságos még Devics urnagy számú cikkeiben a bizonyítási modor. Okivesz aprót.irók cikkeiből egy-egy fél mondatot, mely összefüggéséből kiragadva gyakran egészen mást jelent, vagy legalább ugyanazon értelem más szinvegyületben áll, mint az irónál, és az eként falsifikált állítás ellen vagdalkozik hősies kitartással a — levegőbe. Hadakozó fegyvere ép ilyen természetű az összefüggésükből kivett félmondatokat cáfolgatja és ellenmondásba hozza a prot. irók hasonló félmondataival, legkevésbé sem ügyelve azon viszonyokra, melyekkel összeköttetésben történt az állítás. Pl. a Prot. 1. 1866. 22-ik számában tett ezen észrevételemet: (sokat tesznek, az igaz, lelkes férfiaink e téren, — t.i. a népnevelés terén) Magyarhonban a prot. népiskolák jóval felül múlják a más felekezetekét, s innen kelet felé menve első helyen állunk: (de a nyugati prot. népek mögött messze maradtunk!) a most zárjel közé foglalt részek kihagyásával idézi, ami által ugyan az én állitásom meghamisítva nincs, mert készséggel mondom most is, hogy Magyarhonban a prot. népiskolák jóval felülmúlják amás felekezetekét, s innen kelet felé menve első helyen állunk; de hamis azon értelem, mit szavaim alá csúsztat, és amely ellen a Rel. 1867. II. 50, 51. számaiban tizenkét sűrűn nyomott hasábon át polemizál, mintha t. i. én a magyar prot. népiskolákat önmagokban véve állítanám kitűnőknek, s nemcsak a magyarhoni más felekezetüekéhez képest. Ezen soha egy prot. iró által sem állított és el sem ismerhető tételt azáltal akarja cáfolni, hogy egyfelől ellenmondásba hozza más prot. irók szavaival, sőt saját magaméival is, melyek népnevelési ügyünk hiányait tüntetik fel, sőt olykor élesen ostorozzák; más felől pedig kimutatja, hogy a kath. egyháznak is vannak népiskolái, a clerus is tett valamit a népnevelés ügye előmozdítására. Mig ez utóbbi állítást szívesen elismerjük, lehetetlen nem nevetnünk és boszankodnunk az előbbi eljárás miatt. Valóban igen könnyű mesterség valakit ellenmondásba hozni oly állítással, melyet soha sem mondott, hanem tetszés szerint adunk szájába félremagyarázott szavai alapján. Devics ur talán megfogja érteni, s nem is vonja kétségbe, hogy valamely tárgy az összehasonlításban mindig más jelzőt nyer, amint a hasonlítás másik tárgya változik, — pl. mint az elemosztályos tanulóknak szokták magyarázni: kinek tízezer frt értékű vagyona van, a napszámoshoz hasonlítva gazdag, Rothschildhoz képest szegény, legalább azon pénzkirály kétségen kívül igen szegény embernek tartaná magát, ha egy reggel azon tudatra ébredne , hogy egész vagyona nem több 10,000 frtnál. Absolut szempontból tekintve már, vájjon szegény-e vagy gazdag a mi emberünk? A prot. lap 1866. 22-ik számából vett azon fél idézet, ha kiegészítjük, megfelel kérdésünkre. Ha a magyarhoni prot. népiskolákat a németországi, svájci, hollandi protestáns és állami népiskolákhoz hasonlítjuk, el kell szomorodnunk hátramaradottságunk miatt, s kénytelenek vagyunk a Devics ur által nagy számban idézett panaszokra fakadni, mert 2Ya milliónyi lelket számláló ref. egyházunk, a magyarság tulajdonképi magva és birtokos osztálya jelentékenyen kevesebbet áldozott iskolai célokra, mint a mostohább természeti, illetőleg politikai viszonyok közt élő svájci, holland és francia ref. egyházak; de ha ugyanakkor az ország határain túl kelet felé pillantunk, vagy a hazai kath. népiskolákra vetjük szemeinket, s látjuk hogy ezeknél az ügy még jóval gyengébb lábon áll, pedig legaláb háromszorta több eszközzel rendelkeznek, akkor önkénytelenül felderül az előbb tett összehasonlítás alkalmával reánk nehezedett nyomott hangulatunk, s néhány elismerő nyilatkozatot nem tagadhatunk meg derék protestánsainktól, kik számra nézve jóval kevesebben és iszonyú üldöztetések közt is jóval többet tettek a népnevelés szentügye előmozdítására, mint a gazdagabb és hatalmasabb testvér. Azt tudom, hogy valamely egyénnek gondolkozásmódjára, jellemére gyakran lehet következtetni szavaiból, de még itt is biztosabb tényekből ítélni; azt azonban mindig lehetetlennek tartom, hogy meglehessen Ítélni a protestánsoknak és katholikus papoknak saját iskoláikról tett nyilatkozatából, melyek vannak jobb karban. Nálunk szabad lévén a vélemény nyilvánítása bármely magas állású egyén, vagy bármely kényes természetű ügy és eszme ellen, sőt kötelessége lévén minden protestánsnak nyilvánosságra hozni