Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-01-26 / 4. szám

egyházi életünk sötét és fényes adatait egyaránt, nyilatkozataink bő mértékben állanak uitramontan ellenfeleink rendelkezésére. Es épen e nyilvántartása dolgainknak egyik fő rugója elhaladásunknak. Ellenben — fájdalom — az uitramontan lapok hasábjain soha nem olvashatunk mást, mint a kath. egyházi viszonyok magasztalását! Fájdalom — mondom — de nem azért, hogy oly méltók volnának a magasztalásra, hanem mivel jónak, dicseinek, szentnek mondják a világ előtt, amit talán titkos consistoriumaikban megbüntetnek. Olvassa el valaki a Religionak utóbbi két évi folyamát, s ha talál csak egy kath. papot hibáztatva sőt, — leebb szállva e szent magasságból, — ha talál csak egy sorocskát, mely a kath. népiskolai oktatás hiányait szellőzteti; akkor készek vagyunk nagy elismerésünket nyilvánítani azon szent újság működése iránt. A kath. egyháznak soha semmi hiánya nem vonatik a nyilvánosság Ítélőszéke elé, a Rel. 1866. II, 1. sz. midőn a szerkesztő kényszerítve volt három képviselő nyilatkozatát kiadni, azt bizonyos dolog hihagyásával tette közé, mert mint határozottan mondja': „oly magasabb méltóságok ellen fordul, kik ellen azon lapokban (a Rel.-ban) soha semmi sem irathatik, iratni sem fog soha, tehát magasab kötelezettségből jelekkel pótolja ki." Igy mindenki azt gondolhatja, hogy csak azon plébánus nem üti meg a mértéket, akit ő ismer, csak azon gyülekezetben tengődik a népnevelés, melynek ő tagja, de egyebüttminden a legjobb rendben van, amint a kath. papok közlönyeiböl látható. r Epen ezért mi Devics urnák nem szolgálhatunk „önvallomásokkal," azt hisszük az általa felhozottaknak is elég alapos magyarázatát adtuk, hogy senki nem fogja azok alapján megítélni, vájjon Magyarországon a prot. vagy a kath. egyházban áll jobban a népnevelés ügye? Talán felhozhatnék mi is b. Eötvös Józsefen kezdve sok érdemes világi katholikus bizonyság tételét a poli -tikai lapokból, vagy megemlithetnők a napi sajtónak (a papok közlönyeit kivéve) öszhangzó nyilatkozatát kérdés alatt lévő állitásunk mellett; de nem tesszük, mert a feleselgetések célhoz nem vezetnek, hanem csak statistikai adatok. Sokkal biztosabban célhoz jut a nagyra becsült Devics nr is, ha néhány statistikai adatot hoz fel, pl. ha összehasonlítja csak az uitramontan Kőnek statistikai tankönyve alapján, hány percent a tanulók száma a prot. és kath. vallásúak közt, minő arányban áll a két felekezetnél az iskolák száma a népéhez, az iskolatanitóké a papokéhoz stb.; vagy megemlíti pl. hogy a veszprémi kath. püspökségben, ha jól emlékszem, a csesznekijárásban, 72 népes kath. gyülekezetben van 1 (olv.: egy) népiskola; hogy a kolozsvári változó tanítókkal bíró ref.főgymnasiumban az 186Ya-ik és I86V3. iskolai évben a tanulóknak körülbelül egyötöde katholikns volt, mig ugyanazon két év alatt ugyancsak a kolozsvári, állandó tanárokkal ellátott kath. főgymnasiumban az első évben tanult egy református az I. g. osztályban, a másodikban egy sem, hanem ellenkezőleg csak a református tanárok akadályozták meg, hogy egy osztály in corpore át nem jött ref. főiskolánkba, — stb. Hasonló adatok alapján biztosabban ki lehet matatni, melyik felekezet iskolái múlják felül a másikéit. De nem füzzük tovább ez alkalommal adataink összeállítását, hanem ha az uitramontan sajtó felhívna rá, előre is kikérjük a szives olvasó becses türelmét egy száraz cikkünk iránt, mely csupán számokból fog állani, megtéve a fennebb jelölt összehasonlításokat a lehetőségig egész Magyar királyságra nézve. Kor ács Albert. A protestáns egyház kisebbségének alapokai a keresztyén vallás törtenetében! — Csúthy Zsigmondtól. Az ujabb kor el nem fogúit s minden előítélettől ment embereitől gyakran lehet hallani, miszerint a világ folytonosan mivelődvén, a közönséges felvilágosodás amily előnyéül szolgál a protestantismusnak, ép oly hátrányára van a katholicismusnak. De bár mennyire hízelgő legyen is a protestantismus szelleméhez kötött ezen vélemény, s bár mennyire óhajtjuk is, hogy ezen remény megtestesüljön: mindazonáltal, nincs oly alapokokkal támogatva ezen állítás, miszerint az ellenkező nézet is ne találna érveket a maga igazolásának támogatására. Igaz, hogy a reformatio sokat, igen sokat, sőt mindent tett az emberiség mivelődésének előmozdítására, elvette egy nagy tekintélyes részét a római egyháznak Európában, s ennél fogva azt érzékenyen meggyengítette erejében és hatalmában: mindazonáltal az, meggyengülve is, nemcsak, hogy megszűnt volna körében térben maradni, hanem inkább folytonos tevékenységgel rendelkezésére álló csaknem kifogyhatatlan eszközeit felhasználva^, majd csak nem felét vissza nyerte elvesztett híveinek í