Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-01-26 / 4. szám

nal természetes ellensége hazájának. Erre az az egyhangú felelet az ultramontanok jól fegyelmezett táborából, hogy midőn a csalhatatlan pápa az ország törvényével ellenkezőt parancsol, ez annak a jele, hogy azon törvény rosz, s a népnek kötelessége megváltoztatni. De e megfejtés még roszabbá teszi ügyöket, mért az ujabb kor felfogása szerint nem azért van az emberiség, hogy egy öreg pap személyes érdekei, s olykor szeszélyei előtt térdet-fejet hajtson, hanem elidegenitlietlen természeti jogánál fogva önmaga intézi sorsát. — Voltak a protestánsok között is, kik az absolutismus érdekét szolgálták, de a különbség csak az, hogy mihelyt módjában állott egyházunknak, azonnal leszorította őket a térről. A protestáns Schulrathok az egyház ügyére minden hivatalos befolyástól elzárva élvezik nyugdíjokat, ingadozó egy-h. elöljáróink hivatalukból letétettek. Ellenben a kath. egyházban a Bach huszárok az esztergomi érseki széken kezdve több fényes egyházi hivatalt foglalnak el, mig a magyar kormány hívei hivatalukból kitétettek. Ez pedig nem derék világi katholikusaink hibája, kik az egyh. ügyekre való befolyástól teljesen el vannak zárva, mert ha tolök függ, most a Simor székén valószínűleg Horváth Mihály ül; hanem természetes következése az egyház azon hierarchicus szervezetének. mely lehetségessé teszi, hogy egy a nép által gyűlölt rendszer szolgái üljenek a nép nyakán még akkor is, midőn a politikai élet vezetését saját akaratából a haza hű fiaira bízhatta. Megemlíti Devics ur, hogy egyszer mi is elfeledtünk tiltakozni a bécsi kormány törvénytelen intézkedése ellen, amidőn pedig a haza javát, békességét annyira szivökön viselő derék ultramontanok ugyancsak derekasan protestáltak. .,Figyelemreméltó körülmény — mondja a Keligio 1867. II. 35. számában — hogy midőn II. József tolerantiale edictuma kihirdetteték, protestáns atyánkfiainak nem jutott eszökbeazt, mint nem törvényes uton megállapítottat visszautasítani, hanem mindjárt a birtokba vételt sürgették. Eleget ellenkeztek a katholikusok,(jól tudjuk!)s a legközelebbi országgyűlésre akarván, a bécsi és liri'ci békekötéseken tovább terjedő (r^éUictumot halasztani, a becikkelyezést eleget sürgették." Ki nem ismeri fel ezen sorokban az ultramontan lelketlenség netovább© ját! Hát protestál-e az éhhalállal küzdő az ellen, ki neki kenyeret nyújt? vájjon mielőtt ennék, vizsgálatot tart-e aziránt, hogy az illető igaz uton jutott a kenyérhez? Vájjon, ha Devics ur, — quod Deus avertat, — a vizbe akarna fulladni, s valami profamis eretnek vagy zsidó megszentelt koponyájára. vetve kezét, ki akarná szabaditni, nem ragadná-e meg a mentő kezet, hanem ekként kiáltana fel: „Ne érintsd az urnák felkentjét excommunicált kezeidde 1,*' — s várna, mig egy igazhivő kihúzná? A magyar prot. egyház helyzete II. József uralkodása előtt szórulszóra hasonlított az éhhalállal küzdő és a vizbehaló helyzetéhez. Természettől nyert létezhetési jogát békekötések és törvénycikkek által is biztosította, s az ultramontanok és a bécsi miniszterek mégis igyekeztek elvonni tőle azt, mi drágább a mindennapi kenyérnél, vallásos meggyőződésének szabad nyilvánítását, belefojtották a szolgaság hullámaiba, üldözték a végletekig. Ily körülmények közt lépett trónra II. József császár, kiről mind igaz az, mit Devics ur Széchenyi irataiból idéz, mert „országgyűlést törvényeink ellenére nem tartott, egyedül magához ragadta a a törvényhozói hatalmat, német nyelvet, német törvényeket erőszakolt Magyarországra, s igy alkotmányos életünk épen nem virágzott uralkodása alatt;" de társadalmi életünk minden ága uj, addig ismeretlen fejlésnek indult, a gondolatról lehullottak a pápaság által rávert bilincsek, (köztudomásúlag a censurát VI. Sándor pápa találta fel) a szerzeti rendeknek, a társadalom ezen demoralizálóinak nagy része eltöröltetett, s roppant vagyonuk iskolai célokra fordíttattak, a jobbágyok baromi helyzetűkből jelentékeny részben kiemeltettek, s nem a felvilágosult szellemű császáron mult, hogy emberi jogaikat teljesen vissza nem nyerték, végül az ország lakóinak egy negyedét tevő protestánsokról először kezdett letöredezni az ultramontanok rabbilincse! Szóval, II. József uralkodása nem volt alkotmányos, amit e század elején főként a protestánsoknak és a szegény jobbágy népnek elég oka volt sajnálni a Ferenc alatt uralomra emelkedett ultramontan is mus törvényszegései miatt, de jóval több áldást hozott hazánkra, mint a nagynak és szentnek nevezett I. Leopoldé, ki alatt az eperjesi vértörvényszék, a prot. papok gályára hurcoltatása szerepeltek. Leopold uralko-7*