Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-08-09 / 32. szám

állapodni időszerűnek tartotta volna. — A munkálatban az egyes intézeti ágakra s azokban létező szakokra vonatkozó némely előterjesztéseket azonban nem találta még kellően indokoltaknak, s szükségesnek tünt föl különösen, — hogy a munkálat — mely fő tanintézetünk nagyszerű reformját tárgyalja, teljesen egységes alakban össseállitva, s minden részleteiben, öszhangzó, és egybevágó egészet képezve lásson világot. — Visszaadatik azért még az, az illető egyházkerületi küldöttségnek, több szükséges utasítások mellett. S a majdan ezen észrevételek figyelemben tartása mellett ujabban kiállítandó munkálat kinyomatván, ismertetésül s az e fölötti komoly eszmecserékre alkalomnyujtás tekintetéből, lehető legterjedtebb körben közzé fog tétetni. — Es ez jól van igy, — mert a tanügy fontos érdeke, — intézetünk szellemi s anyagi emelkedése, sokkal magasabb célok, minthógy azokat, palliativ s rögtönzött intézkedések által, elérhetnünk lehetne. — A kor kívánalmai s a tudomány naponként észlelhető fejlettsége komoly körültekintésre s intézetünk minden rétegeibe beható gyökeres reformok létesítésére hivnak föl bennünket, — és már időt, munkát e célokra nem lehet kímélnünk soha. Azonban az érintett, általános tanügyi reform létrejöveteléig is, égető szükségességnek egyaránt tünt föl az akadémiai tanerők emelése; — miért is az e.kerület, — már folyó évi tavaszi közgyűlése alkalmával, akadémiánkban is egy mathematikai és természettani tanszék felállítását határozta el, — mely határozat igéinek jelen gyűlésünkön valósággal testet is adott Rendes tanárral ugyan — véletlenül fölmerült akadályok miatt, e tanszék, épen ez alkalommal be nem töltethetett, de gondoskodva, hogy rendes tanárválasztásig is, docentura által pótoltassék itt a létező hiány, — mire e szakban közelismeréssel találkozott legjelesebb tanáraink kettejét Zsindely, és SZÍVÓS urakat nyerénk meg. — A theologiai szakban régóta érzett tanerőhiány szintén pótolva lőn: Varga Lajos, az újszövetségi szentírás magyarázására s a vele összekötött tantárgyakra, — Bokor József az ó szövetség magyarázat, és hébernyelv tanítására, — úgyszintén Fölméry Lajos a bölcsészeti szakban alkalmaztatván docensekül. — A főiskolai lelkészi, s ezzel összekötött hittanári állomásra, még a tavaszi közgyűlés alkalmával Mitrovits Gyula lévén elválasztva, külegyetemi útjából visszahivatik, s már a jövő iskolai év kezdetével, hivatalába beigtattatik. — Az Erdélyi János halálával megürült főkönyvtárnoki hivatalra, s a magyar irodalmi tanszékre : S z i n y e y Gerzson, ennek helyére a gymnásiumban : öcscse, Szinyey Endre választattak meg rendes tanárokul. Akarjuk hinni: hogy az elválasztott s egytül egyig jeleseknek ismert és ismertetett egyének emberül megállják a helyet, hová őket az e.kerület bizalma állította, s hogy ifjú erélylyel, sikeresen fognak működni azon tanszakokban, hol rég létező hézagokat betölteni s ez által, a tanügynek, ez oldalról főiskolánkban ujabb lendületet adni hivatva, — s mint tudjuk — képesítve is vannak. A néhai pálóci Horváth Mária hagyományának, a végrendelet szellemében kijelölt azon része, melynek kamatai 10 évig az unghi e.megyét illetendették, — a már megtörtént kölcsönös megállapodás folytán, a nevezett e.megye és e.kerület közt, egyenlően s testvérileg már most valósággal meg is osztatván: az e.kerület a túlterhelő szolgalomtól ez által mentve lőn; s mind két fél saját illetőségét önhatóságilag kezelendi, — még pedig az e.kerület akként; hogy oly összeget helyezend be takarékpénztárba, saját illetőségéből, mely 25 év alatt, a végrendelet szellemének megfelelőleg 200,000 frtra növendi ki magát. — Mig a felmaradt jelentékeny összeget tanügyi célokra nagy haszonnal értékesithetendi. A gyűlés többi tárgyait is nagyobbára a főiskola kisebb nagyobb érdekű ügyei képezték. Gyűlésünk folyama alatt, — melynek ülései mindennap határozott órákban tartattak meg, — egész héten folyt a gymnasiumban s képezdében a közvizsga teljes nyilvánossággal, — hová — tetszése szerint, mindee érdeklett szabadon betekinthetett; — tartattak, bizonyos kijelölt órákban egyetemi rendszer szerint az akadémiai colloquiumok, szintén nyilt ajtók mellett. — A vizsgák lefolyásáról, s eredményéről azonban közlő — mint kinek nem volt alkalma magát megosztani, hogy az intézet életében ily alkalmaknál leginkább feltünedező mozzanatokat figyelhesse, — nem tartja magát illetékesnek ítéletet hozni, mint a mi ugy is csak magán nézetből eredő, s igy könnyen egyoldalú lehetendett. — Annyit azonban ügyavatottak észlelése s nyilvánított tapasztalatai után mondhat: hogy a jelen vizsgálati rendszer — alig fogja magát tovább föntarthatni anélkül: hogy a valódi tudományosság magasabb regióiba kissé betekinteni tudó szemek előtt puszta látványossággá ne törpüljön. — Ott, hol egy-egy tanonc vizsgájára nem órák, csak percek jutnak — a vizsgáló küldöttség ítélete, sem találó, sem annyival inkább döntő nem lehet. — S mi marad föl ekkor ? felelet: a tanár Ítéletének helyt adni, — s ekkor mire való a vizsga ? nem egyre menne e ha a tanár a névsort elővéve, a tanoncok évi feleleteiből az általa megalapított osztály jegyzékét egész kényelemmel a vizsgálat rovataiba bediktálni, — s ekkor aztán maga a vizsgáló küldöttség is érezheti e magát egyébnek, mint puszta figuráns személyzetnek. — Melynek küldetését — valóban csak szégyelni kellene. — Ezt azonban a tanügy szentségétől áthatott lelkiismeretes tanárok bizonyosan nem akarhathatják, s mint tudom — nem is akarják, — de nem akarhatja a vizsgáló küldöttség — nem az e.kerület sem. A főcél: megítélni a vizsgán a tanoncnak, szellemi értékét, s ez csak valódi szigorlat által eszközölhető — mely nem elégedhetik meg egy vaktörténetből sikerülhetett s pár percig tartott jó felelettel — hanem a tantárgyak rendszeres átértésének s a tudomány elsajátításának félreismerhetlen bizonyítékát követeli, s e cél csak ugy érethetik el, valamint a vizsgáló küldöttség, és tanárok közösen hozott itéletök is csak ugy lehet igazságos és döntő — ha a szigorlatra, idő — még pedig