Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-07-26 / 30. szám

kozunk össze dugott kezekkel. Hasonló eseteket nem is jegyzett fel a mivelődés története, de az ellenkezőre számosak a példák. A hó görgetegek nem alulról indulnak felfelé roppant tömegben, mig kilöki kebeléből magvát, mely Össze tartotta, hanem ellenkezőleg kis darabkából nő hegy nagyságúvá, a mester szavai szerint az élőfa előbb kis mustármag volt, s ki aratni akar előbb vetnie kell. Előbb a munka, azután a jutalom, előbb kell érdeklődni egyeseknek annyira, hogy ne csak munkájokat ingyen adják, hanem ezen felül még anyagi áldozat árán is irodalmat teremtsenek, az irodalom lassanként megteremti olvasó közönségét, s az olvasó közönség azután emelni fogja a megkedvelt irodalmat. Mert kivánni sem lehet, hogy a nagy közönség érdeklődjék aziránt, ami még ném is létezik, hanem sokkal észszerűbb a theologusoktól várni a munka megkezdését. Igy indult fejlésnek a magyar irodalom többi ága is, előbb voltak irók, mint olvasók. Ha ezzel tisztában vagyunk, az a nagy kérdés áll még előttünk, hogy hol kezdjük V Valóban nehéz kérdés a mi viszonyaink között, annyira nehéz, hogy épen nem csudálkozom, ha némelyeknek egész élete azon töprengéssel telik el, hogy keresik rá a feleletet, és nem kezdik sehol. — Volt már nekünk fényes theologiai irodalmunk az áldott emlékezetű erdélyi fejedelmek korában, — vissza menjünk e oda, folytatni a munkát, hol másfélszázad előtt félben szakadt V Igy igaz rögtön magyar theologiánk volna, csakhogy fejlettsége épen másfél századdal állana a mai színvonal mögött. Nekünk nem lehet ignorálni azt, amit nyugoti protestáns nemzetek e téren már létrehoztak, nem tölthetjük időnket az ősi romok felásásával, hanem foglaljunk lakást a mások által emelt pompás uj palotában, s ezt igyekezzünk saját szükségeinknek megfelelőbb módon átalakitni. Hogy pedig ezt tehessük, mindenek előtt világosan megkell ismernünk a theologia történelmi fejlődését, állását és kilátásait a külföldön. — Ezt nyújtja dr. Schwarz Károly gothai papnak „Zur geschichte der neuesten theologie" cimü munkája oly tiszta és világos modorban, oly alapos tanulmánynyal és józan kritikával, hogy ezen tulajdonainál fogva hozzá hasonlítható müvet nem ismerünk a külföld összes theologiai irodalmában. Még egy más ok is van, mi engem arra indított, hogy ezen munkát a magyar olvasóközönségnek átadjam. Midőn ezelőtt néhány évvel bevégezve a kiszabott theol. tanulmányokat, iránytalanul kapkodtam jobbrabalra azon roppant széles mezőn, melyről a sovány compendiumokból néhány scholasticus műszónál többet elsajátitni nem tudtam, a jó szerencse kezembejuttatta ezen munka első kiadását, mely a fordítás alapjául felvett harmadiknál jelentékenyen hiányosabb. Elolvastam és megismertem belőle az útat, melyen fennakadás nélkül haladhattam. Azóta mindenkinek, kiben a tudomány szomjat felismertem, ezen munkát ajánlottam, ezt szokta kezébe adni az idősebb német diák egyetembe lépő újonc pályatársának, s ki ezután indult meg, el nem tévelyedett. Mi természetesebb a többszörös siker után, mint hogy ezen jó útmutató még sok százaknak, kik mennének, de nem tudják merre, meg fogja jelölni az irányt ? A könyv ismertetésére többet nem szólok* — úgyis elég terjedelmesen volt ismertetve a „Prot. L " 1867-ikí 33 s köv. számaiban. S miután, ugy vélem, hogy minden theologiai és egyházi vállalatot legalább nagyobb részben e lapok olvasói támogatnak, tehát elégnek tartom csak egyszerűen hivatkozni azon jeles dolgozatra. Csak annyit jegyzek meg, hogy ezen munka kellemes olvasmányul szolgálhat még azoknak is, kik a theologiával rendszeresen nem foglalkoznak, s ezekre is számítva, igyekeztem a fordítást minél világosabbá, s mindenki által érthetővé tenni. Az előfizetési ár 3 forint o. é , tehát alig több az eredeti árának felénél, a bolti ár magasabb lesz. A pénzt elfogadja akár alólirt forditó, akár Osterlamm Károly ur, kinek bizományában a munka meg fog jelenni, akár a „Prot. Egyh. és Isk. Lap" szerkesztője. A példányokat szét fogom küldeni 1869 február első napjaiban. A munka megjelenését nem teszem függővé az előfizetők számától, mert el vagyok határozva még áldozattal is átültetni irodalmunkba, A pénzt kérem beküldeni october 1-jéig, mert csak igen kevés felesleges példányt szándékszom nyomatni. Gyűjtőknek a bevett szokás szerint tiszteletpéldányt nem Ígérhetek. Azt hiszem épen azon kevesek, kik a gyűjtés kellemetlen munkájára vállalkoznak, legjobban tudják, hogy nálunk minden theologiai vállalat nagyon rászorul mindenkinek támogatására, abban sem kételkedhetnek, hogy ezen mü, mely az eredetiben 32 ívet tesz, még eddig szokatlan pártfogás mellett is csak a nyomda költségeket fizeti ki. Pesten, jul. 15-én 1868. Á«r á cs A Ih erf, pesti ref. theol. tanár. lí E L F Ö 1, IK A kenderes! ügy és a heves-nagykunsági reform, esperest eljárása. A sajtószabadság és nyilvánosság iránt tartozott és méltó tisztelet őzt kívánja, hogy midőn valamely ügy egyéni szempontból tekintve a közönség eleibe kárhoztatólag, de nyilvánosan s hirlapilag terjesztetik : azok kik az ily ügy által bármikép is érdekelve vannak, ismerjék meg az ügyet oly alakban is, a minőben törvényesen és illető hatóságok által tekintetik. Ehez képest, miután a „Magyar Újságban" a kenderesi ügyre és a heves nagykunsági esperest eljárására nézve valaki által egyéni folfogást és jellemet tanusitó kíméletlen s köztiszteletben s becsülésben álló, érdemteljes esperessünket és az igazságot is mélyen sértő cikkek tétettek közé: van szerencsém ezennel közleni a heves-60