Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-07-26 / 30. szám

kozunk össze dugott kezekkel. Hasonló eseteket nem is jegyzett fel a mivelődés története, de az ellenkezőre számosak a példák. A hó görgetegek nem alulról indulnak felfelé roppant tömegben, mig kilöki kebeléből magvát, mely Össze tartotta, hanem ellenkezőleg kis darabkából nő hegy nagyságúvá, a mester szavai szerint az élőfa előbb kis mustármag volt, s ki aratni akar előbb vet­nie kell. Előbb a munka, azután a jutalom, előbb kell ér­deklődni egyeseknek annyira, hogy ne csak munkájokat ingyen adják, hanem ezen felül még anyagi áldozat árán is irodalmat teremtsenek, az irodalom lassanként megteremti olvasó közönségét, s az olvasó közönség azu­tán emelni fogja a megkedvelt irodalmat. Mert kivánni sem lehet, hogy a nagy közönség érdeklődjék aziránt, ami még ném is létezik, hanem sokkal észszerűbb a the­ologusoktól várni a munka megkezdését. Igy indult fej­lésnek a magyar irodalom többi ága is, előbb voltak irók, mint olvasók. Ha ezzel tisztában vagyunk, az a nagy kérdés áll még előttünk, hogy hol kezdjük V Valóban nehéz kér­dés a mi viszonyaink között, annyira nehéz, hogy épen nem csudálkozom, ha némelyeknek egész élete azon töp­rengéssel telik el, hogy keresik rá a feleletet, és nem kezdik sehol. — Volt már nekünk fényes theologiai iro­dalmunk az áldott emlékezetű erdélyi fejedelmek korá­ban, — vissza menjünk e oda, folytatni a munkát, hol másfélszázad előtt félben szakadt V Igy igaz rögtön magyar theologiánk volna, csakhogy fejlettsége épen másfél századdal állana a mai színvonal mögött. Nekünk nem lehet ignorálni azt, amit nyugoti protestáns nemze­tek e téren már létrehoztak, nem tölthetjük időnket az ősi romok felásásával, hanem foglaljunk lakást a mások ál­tal emelt pompás uj palotában, s ezt igyekezzünk saját szükségeinknek megfelelőbb módon átalakitni. Hogy pe­dig ezt tehessük, mindenek előtt világosan megkell is­mernünk a theologia történelmi fejlődését, állását és kilátásait a külföldön. — Ezt nyújtja dr. Schwarz Ká­roly gothai papnak „Zur geschichte der neuesten theo­logie" cimü munkája oly tiszta és világos modorban, oly alapos tanulmánynyal és józan kritikával, hogy ezen tu­lajdonainál fogva hozzá hasonlítható müvet nem isme­rünk a külföld összes theologiai irodalmában. Még egy más ok is van, mi engem arra indított, hogy ezen munkát a magyar olvasóközönségnek átad­jam. Midőn ezelőtt néhány évvel bevégezve a kiszabott theol. tanulmányokat, iránytalanul kapkodtam jobbra­balra azon roppant széles mezőn, melyről a sovány com­pendiumokból néhány scholasticus műszónál többet elsa­játitni nem tudtam, a jó szerencse kezembejuttatta ezen munka első kiadását, mely a fordítás alapjául felvett har­madiknál jelentékenyen hiányosabb. Elolvastam és meg­ismertem belőle az útat, melyen fennakadás nélkül ha­ladhattam. Azóta mindenkinek, kiben a tudomány szom­jat felismertem, ezen munkát ajánlottam, ezt szokta ke­zébe adni az idősebb német diák egyetembe lépő újonc pályatársának, s ki ezután indult meg, el nem tévelye­dett. Mi természetesebb a többszörös siker után, mint hogy ezen jó útmutató még sok százaknak, kik menné­nek, de nem tudják merre, meg fogja jelölni az irányt ? A könyv ismertetésére többet nem szólok* — úgyis elég terjedelmesen volt ismertetve a „Prot. L " 1867-ikí 33 s köv. számaiban. S miután, ugy vélem, hogy minden theologiai és egyházi vállalatot legalább nagyobb rész­ben e lapok olvasói támogatnak, tehát elégnek tartom csak egyszerűen hivatkozni azon jeles dolgozatra. Csak annyit jegyzek meg, hogy ezen munka kellemes olvas­mányul szolgálhat még azoknak is, kik a theologiával rendszeresen nem foglalkoznak, s ezekre is számítva, igyekeztem a fordítást minél világosabbá, s mindenki által érthetővé tenni. Az előfizetési ár 3 forint o. é , tehát alig több az eredeti árának felénél, a bolti ár magasabb lesz. A pénzt elfogadja akár alólirt forditó, akár Osterlamm Károly ur, kinek bizományában a munka meg fog jelenni, akár a „Prot. Egyh. és Isk. Lap" szerkesztője. A példányokat szét fogom küldeni 1869 február első napjaiban. A munka megjelenését nem teszem függővé az előfizetők számá­tól, mert el vagyok határozva még áldozattal is átültetni irodalmunkba, A pénzt kérem beküldeni october 1-jéig, mert csak igen kevés felesleges példányt szándékszom nyomatni. Gyűjtőknek a bevett szokás szerint tiszteletpél­dányt nem Ígérhetek. Azt hiszem épen azon kevesek, kik a gyűjtés kellemetlen munkájára vállalkoznak, leg­jobban tudják, hogy nálunk minden theologiai vállalat nagyon rászorul mindenkinek támogatására, abban sem kételkedhetnek, hogy ezen mü, mely az eredetiben 32 ívet tesz, még eddig szokatlan pártfogás mellett is csak a nyomda költségeket fizeti ki. Pesten, jul. 15-én 1868. Á«r á cs A Ih erf, pesti ref. theol. tanár. lí E L F Ö 1, IK A kenderes! ügy és a heves-nagykunsági reform, esperest eljárása. A sajtószabadság és nyilvánosság iránt tartozott és méltó tisztelet őzt kívánja, hogy midőn valamely ügy egyéni szempontból tekintve a közönség eleibe kár­hoztatólag, de nyilvánosan s hirlapilag terjesztetik : azok kik az ily ügy által bármikép is érdekelve vannak, is­merjék meg az ügyet oly alakban is, a minőben törvénye­sen és illető hatóságok által tekintetik. Ehez képest, miután a „Magyar Újságban" a ken­deresi ügyre és a heves nagykunsági esperest eljárására nézve valaki által egyéni folfogást és jellemet tanusitó kíméletlen s köztiszteletben s becsülésben álló, érdemtel­jes esperessünket és az igazságot is mélyen sértő cikkek tétettek közé: van szerencsém ezennel közleni a heves-60

Next

/
Thumbnails
Contents