Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-07-26 / 30. szám

r megtartotta. Es midőn a hetven éves hosszú babiloni fogság után, II. József császár türelmi parancsa megengedi, hogy a protestánsok saját vallásuk szertartása szerint tisztelhessék az Istent, elhagyák atyáik egyébként is már rozzant templomát, el, a már most nyáj nélkül maradt kath. lelkipásztort, és épitének magoknak uj templomot, fogadtak hitök szerinti lelkészt; a kath, papnak egyéb híve nem maradván mint néhány urasági cseléd, s egyéb dolga, mint szombatonkint Csábrágra menni misét szolgáltatni. Ez igy mint 1823-ig, midőn hg Kohári Ferenc Csalról a kath. plébániát Csabrág-váraljára áttelepítette. Az urodalmi tiszttartó ez alkalommal a régi torony harangjait, melyek eddigelé a katholikusok és evangélikusok közös használatára szolgáltak, el ak rta Csábrágra vitetni, de az evang. vallású megyei alispán közbejárulása s kimutatása után, hogy a harangok kettejét a csatiak öntették, harmadikát pedig a felirat szerint Kohári öntette a csaliak számára, visszahagyta, a két vallásfelekezet közös és atyafiságos további használatára. Időjártával a századokig állt templom, a kath, paptól és mindenkitől elhagyatva, évről-évre romladozott, teteje beszakadt, a chorus alatt mészgödör a sekrestyében jégverem tartatott, a torony is annyira összerepedezett, hogy a harangokat, a harangozó életveszélye nélkül tovább ott hagyni nem lebete. Epitének tehát a csaliak az 1784-iki templomhoz uj tornyot, és abba a harangokat a régi toronyból szépen áthelyezik •— 1865 aug. 25-én. Ámde Scitovszki János volt esztergomi érsek s kardinal-primás, 1839-ben a vegyes házassági zavarok egyik indítója, a harangokat mint kath. templomból elrablottakat visszaadatni s a rablókat példásan megfenyíttetni követelte. S követelésének nagyobb súlyt adandó, minthogy a harangokat az összeomlással fenyegető toronyba visszahelyezni nem lehete, az egész düledező templomot s tornyot, két ezer s több forint költséggel, a 6 — 700 frt értékű három harang kedveért egészen kijavíttatta. E harangper a volt budai helytartótanács által Hontmegye hatóságához elintézés végett utasíttatván, az alispán által, a harangok, azon tekintetnél fogva, miszerint Csal községben az ott lakó 46 kath. egyén, mint házatlan zsellér, bérlő, urasági cseléd, cigány a tősgyökeres telkes gazdák, s házas zsellérekből álló 650 lelket számláló evangélikusok ellenében egyházközséget nem képezhetvén, az evang. egyház részére, melynek egyébkéní is birtokába vágynák, meghagyandóknak határoztattak. Az alispáni határozat, az időközben meghalt érsekprimás után a clerus által a helytartótanácshoz felebbeztetett; jelenleg gondolom, a minisztérium eldöntésére vár. — Vajha e harangper legyen végső a századok óta mindig mesterségesen szitott vallásviszályban! Hóké Lajos. KÖNYVISMERTETÉS. Prima grammaticae latinae palaestra adolescentibus Hangaris literarum studiosis exercenda. •— Latin nyelvtan magyar tanitó- és tanuló-növendékek számára, mely amellett, hogy tanit e nyelvre egyszersmind általában gondolkodni serkeut és szoktat. Irta M ih á 1 y í Károly r. tanár a nagy-ernyedi ref. collegíumnái; a ma -gyar tud. akad, 1. tagja. Első könyv 1 és 2-ik füzete. Pest, 1S68. Ara a két füzetnek 1 forint 20 krajcár. (Vége.) Hátra van még, hogy szóljunk a szóképzéstanról; miután azonban itt az általunk eléadott tőrendszer alapos tudására a legnagyobb szükség van, tehát nagyon természetes, hogy itt a jtudákosság* még nagyobb kárt tehetett és tett is mint az előbbiekben. Hosszadalmas volna az egészen átmenni; mi tehát jelenleg csak egypár képzést veszünk fel, hogy állításunkat bebizonyíthassuk. — Szerző ur a 163-ik lapon igy tanit: Az adjectivumoktól képződő substantivumok mind, abstracte, jelentik azt a tulajdonságot, melyet az adjectivum concrete. Magyarul többnyire ság, ség felel meg nekik, a) ia képző főleg az egyve'gü adjectivumokhoz járul: audax, audacia; concors, concordia; clemens, clementia; abundantia. b) itia, néhány us végű adj.-hoz: justus, justitia; avarus, avaritia; piger, pigritia; tristis, tristitia. — Némely szóknál ities képző is van szokásban, p. o. mollistól, mollitía és mollities; planus-tói csak: planities, paupertől csak: pauperies (csak hogy itt már nincs ities képző.), c) tas képző ; i egybekötő vocalissal: bonus bonitas, crudelis, crudelitas, celer celeritas. Az ius végüektöl ietas képzővel: pius pietas, varius varietas. Egybekötő vocalis nélkül: liber libertás, pauper paupertas, uber ubertas, facilis facultas, difficilis difficultas. •— Származik subst.-tól is, verbumtól is néhány tas végű subst., p. o. auctor auctoritas, potest potestas, egeo egestas. — Szerző ur képzői tehát ezek : ia, itia, ities, tas, ietas. Ezek közt egyetlen egy valódi képző sincs, tehát egyik sem felelhet meg a magyar ság, ség képzőnek. Az ia még leginkább megközelíti az igazságot, mivel az az io képzőnek nőnemű alakja, p. o. tőalak: patr- ebből lesz patr-io (nom. patriu-s), patr-ia stb. Az ilyen képző a latinban egyenesen a tőalakhoz (nem mint szerző mondja az egyvégii adjectivumokhoz) járul, mely elől azonban a tőönhangzó néha kiesik, p. o. tőalak: audaci-, lesz audac-ia, de concord-ia, clement-ia, abundant-ia. Ez azonban még — mint mondók — megjárná, de micsoda az az itia ? Mi ugy tudjuk, hogy a képző tio, nőnem: tia, tehát tőalak : justo-, lesz justi-tia (a tőönhangzó a szóképzésben és összetételben «'-vé gzengül); avaro-, lesz avari-tia ; pigro-, lesz pigri-tia ; ellenben tőalak : tristi , lesz tisti-tia. Hát az az ities képző micsoda ? Mi ugy tudjuk, hogy az nem egyéb mint a felebbi tio képzőnek nőnemű alakja, tehát tőalak: molli-, lesz molli-tia vagy mollities, mert az é-declinatio nem egyéb mint az <z-declinatio mellékalakja; tőalak: piano-, lesz plani-tiés; tőalak; pauper-, lesz pauper-ié-s. — Szerzőnek a tas képző elibe