Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-07-26 / 30. szám

kívánja gátolni ngtok s kglmetek, holott jól tudja azt ngtok s kglmetek, hogy sok helyeinkben erővel és törvénytelenül szedték vala el templominkat katholikus uraimék, s az ő kglmek papjai a Krisztus hagyománya ellen, ki megtiltotta, hogy az apostolok sehova erővel ne intradálnák magokat, mi pedig csak a magunkét kívánjuk, s ahoz nyúlván senkinek rövidséget nem teszünk. Azt is tudja jól ngtok s kglmetek, hogy abban az előbbi boldogtalan időben ügyefogyott reíigiónk állapotjában sokszori siránkozásunkra istenkedésünkre háborgatóink ellen minekünk sohasem patrocinált, semmiben nem fogta pártunkat. A mi a külső világi dolgokban való rendelést s parancsolatit illeti ngtok kglmetek, valamint hogy annakelőtte, ugy ezentúl is mindenkor alázatos jobbágyi kötelességgel mint földesuraink fejet hajtván. Hazánk szolgálatjára célzó dolgokban fejünk feláltáig igazán híven mindenben eljárunk, Istennek érdemiért alázatosan könyörögvén ngtok keglmetek reíigiónk s conscientiánk ellen való állapotokra ne kényszeritsen bennünket, ha akkor nekünk evangélikusoknak pártunkat nem fogta, most •se fogja másoknak, a magok lelke ismerete ellen, tudván az mi égben kiáltó injuriánkat, melyet nagy szivünk fájdalmával s lelkünk gyötrelmeivel kellett ekkoráig szenvednünk, s már tovább nem szenvedhetvén, egyáltalában az magunkét másnak nem engedjük. Nem lehet pedig nem is illik ngtok kglmetek conscientiánkon uralkodni és azon eröszakot tenni, nem lévén annál nagyobb bün a világon. Egyébiránt ngtok kglmetek előtt azzal tudomást teszünk, ha az ilyetén hozzánk jövő háborgatóink on igaz ügyünk oltalma mellett valami szerencsétlenség esnék jövendőben, nékünk ne imputáltassék vétkül. Kglmes választ várván, kívánjuk az Úristen éltesse ngtokat s kglmeteket számos esztendeig nagyboldogul szerencsésen. Ngtok s kghnetek, holtig való szegény jobbágyi evangelikus rendén való hontvármegyei szegénység, Hátirat. Anno 1705 die 5 mem. Maj sub Grali Congr. Cottus ílomthens. Carpona celebrata, ezen memortalis elolvastatván, az intronotale supplicansok ujabban is intetnek, hogy a méltóságos fejedelem urunk ő nsga a vallás dolgában kiadatott kegyelmes parancsolatját mindenekben observálják, másképen, ha valamiben az ellen való állapotot elkövetnek, s a miatt valamibe ejtik magukat^ a nemes vármegye oka nem lészen : mert a nemes vármegye magától nem cselekedte, hogy szolgabirák által némely állapotokban intettek és inhibeáltattak a supplicansok, hanem az méltóságos fejedelem parancsolatjának kellett ebben a nemes vármegyének engedelmeskedni, és annak eleget tenni. — Gábriel Bory Jur. Ejusd. Cottus Notarium expedis. Az evangelikus vallású megyei köznép fentebb fenyegető kérelme nem csekély izgalmat okozott Hontmegyében. A megyei végzés ugylátszik II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek 1704 febr. 15-én Miskolcon, és ugyanazon év augusztus 7-én Szegeden kelt nyiltparancsait érti; az elsőben, a templomok parochiák erőszakos elvétele bármely felekezet által történjék, tiltátik, s az elfoglaltak visszaadása rendeltetik ; az utóbbiban az országgyűlésig a vallás dolga in statu quo hagyatik ugyan, némely rendszabályok mégis az uj iskolák, templomok, parochiák állítására, tizedes stóla élvezésére nézve ideiglenesen közzététetnek. Erélyesben szól Bercsényi Miklós 1704 febr. 10-én Saraarján kelt körlevele: kedvetlenségemmel kelletik értenem, hogy ezen istenes és törvényes igyekezetünknek fegyverkezésünknek §zine alatt, némely vármegyékben a religiókat háborgatván, annak gyűlölséges voltából, nem gondolván Qieg azt, hogy nem religiónak, hanem törvényes szabadságunknak bántódásaira való háborúság legyen ez a mostani; *) sok helyeken a r. kath. parochusokat amoveállván. helyettek akath. religion levő személyeket, a mi reíigiónk nagy bántódásával meghelyeztettek ... azért most a religiónak, egyiknek ugy mint másiknak szabad exercitiumát interturbáltatni nem engedjük. A r. kath. papság, a fentebbi alkalomból, a templomok hasonló elvétele ellen, — minők Litaván, Csalón, Viszokon, Kopanicán, Füzesgyarmaton, Méznevelön, Bélen, Kormorón, Szenográdon, a szent edények s öltönyök profanatiojával történtek, protestál, a megye szinte előtt. Az evangelicus status reprotestál. Mindegyik fél erről másolatot kér. — Prot. N. 45 1. (Ama templomokat a kath. clerus 1674 után vette el a protestánsoktól ). Helyén látjuk ama máig peres cs;di templom történetét röviden ideigtatni: E templomot a 14-ik század elején egyik, tán az utolsó csábrági Hunt. itteni jobbágyai segélyével, építette. A vallás reformatiót elfogadván a nép, a 17-ik század első leiében még tartott evang. lelkészt, midőn I. Kohári István, mint a csábrági uroda -lom s abban Csalnak földes ura, az ágostai szertartás elől elzárta a templomot. II. Kohári István, csali jobbágyainak kegyes földes ura vala ; adójok leszállítása végett folyamodva a megyéhez, s midőn 1676 a török 12 tallér sarcot vetett csalra, s a megyei tisztek izgatására a nép e követelést megtagadván, a török 120 tallérra csapta fel könnyű fenyegetések alatt az adót, István ur, mint Fülek kapitánya, inté a megyét, hogy ha jobbágyait sárba vitte, segítse ki onnét. De a vallás dolgában ő is türelmetl n vala, miként apja, s jobbágyainak vallásuk szerinti papot tartani nem engedett. Sőt miután a protestáns Tököli által három éven túl rabságban sanyargattatok, ennek mostoha fia II. Rákóczi Ferenc áital proscribáltatik s javaitól megfosztatik, minden protestánsra mint született rebellista, miként urodalma egyik falvaiban Csalón is 1718-ba, az általában evangelikus nép nyakára, katholikus papot ültetett. A nép a ráerőszaakolt idegen papnak fizette a stólát, miként elébb a pesti török ispájának a summát, — eljárt mint parancsolva volt, misére, de lelkében atyái hitét rendületlen *) Sőt inkább a 32 év óta nyomogatott protestáns köznép, vallása szabad gyakorolhatásáért fogott fegyvert, nem pedig a nemes urak kiváltságai megvédéséért tódult Rákóczi zászlai aJá.