Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-07-26 / 30. szám

Nem szükséges sokat mulatni a tárgynál, hogy e helyzet nehézségeit világossá tegyük. Mikép lehessen a jelen viszonyok között egyességre jutni a clerussal ? Mikép lehetne oly követeket küldeni, kik annak központját és fejét képeznék'? Mikép lehetne a vallási és világi hatalom egyesitett cselekvéséhez jutni'? Mi a gallican egyház irányelvei és szabadságai mellett maradtunk, Ők meg az ultramontan elvek mellett vannak. Mi Bousset-tel vagyunk; ők Bellarminnal tartanak ! Vagy mit mondok ? Bellarminnal! ők ezen is fúl mentek! — Hogy lehessen hát közös egyetértést előállitani ? Hogy fogadjuk el a felelősséget oly cselekvésért, melyet magunk nem irányozhatunk '? Ez lehetetlen. Ami pedig a helyzetet még nehezebbé teszi, ami kimondhatlan bonyolodottá teszi, az, hogy magunk sem bírunk többé hittel atyáink irányelvei iránt. Mondjuk ugyan még fel szóval, hogy tisztelni kell a gallican egyház szabadságait; de valójában csak nem egyet sem tisztelünk többé. Fussunk végig az alaptörvényeken, melyek tartalmazzák mind azt, ami képezi a gallican egyház szabadságait. Hogy számot adjunk magunknak ama törvények hatályáról, meg kell magunkat kérdeznünk, nem arra nézve, hogy mely cikkek nem alkalmaztatnak többé, hanem hogy melyik az, mely alkalmaztatik még. Alig marad egy kettő, melyet oly nagy alkalmakkor szoktunk a homályból előrántani, midőn, látszatni kivánunk, hogy tenni akarunk, anélkül hogy valamit tennénk. E törvények egész összege holt betűvé vált. Innen, uraim, az a következés foly, hogy ha a régi törvényhozás és az uj között a jog azonossága megállapítható, ugyan ekkor meg keli állapítani a két társadalom közti sarkalatos különbségeket, nem is nézi ma már senki a gallican egyház törvényeit valami palladium gyanánt. Ime a tény teljes igazsága szerint, S már most miféle határozatokat kell e helyzetnek szülnie V Mindenek előtt elkeli mindent hárítani, ami legtávolabbról is üldözéshez, vagy akadályhoz hasonlíthatna, mely a hit és a vallásos érzés szabad nyilatkozása eleibe gördittetnék. Elágazhatnak a vélemények e kérdésekre nézve; lehetnek különféle nézetek istenről, a lélek halhatatlanságáról, a jövő életről; de akár milyenek legyenek a mi nézeteink, minden emelkedettebb lelkű befogja ismerni, hogy ezek nagyobbszerii, fejbenjáró kérdések, s hogy azok tárgyalásához kegyeletes hanggal és gyöngéd kézzel kell nyúlni, hogy ne sértegessük, még akaratlanul sem, az érzelmeket, melyek nem mieink (Nagyon jó! Nagyon jó !) Részemről, én azt tartom, hogy a kormány semmi gátot ne vessen a zsinati bulla kihirdetésének; hogy ne akadályozzon egy püspököt sem a Romába menetelben, avégett, hogy részt vegyen az ünnepélyes gyűlésben; hogy engedjen e tekintetben teljes, tökéletes szabadságot (Uj helyeslés). De ugyanakkor azt tartom, hogy a kormánynak magát tartózkodó helyzetbe kell tennie, hogy semmiben részt ne vegyen, mert részeltetés esetében felelősséget vállalna magára, anélkül hogy a kellő befolyást vehetne. Ugy jelennék meg, mint betolakodó, oda jönne, hogy jelen és tanú legyen, de nem hogy ítéljen. Ámde, egy nagy modern társadalmat képviselve, Franciaországot képviselve, az olyan helyzet volna, melyet elfogadni nem lehet. Maga a mód, ahogy a zsinat össze lett hiva, rendkívüli fontosságú tényt mutat. Hogy járt el a romai udvar máig, mikor oecumeni zsinatot akart összehíni V Meghívásait a világi fejedelmekhez csak ugy intézte, mint a püspökökhöz, sőt a meghívás a püspökökhöz legtöbbször csak a király utján jutott el. Nem is lehetett az máskép. Kétségbe vonhatlan jogi elv volt akkor, hogy a római udvar határozatai érvénynyel nem bírnak, mig rendes uton nem lettek kihirdetve, ámde e kihirdetés a király jóváhagyása nélkül meg nem eshetett. Ma minden változott. Az ultramontán tan ez : hogy a pápai határozmányok érvényesek legyenek, nem szükséges, hogy azok elébb a fejedelemnek s a püspököknek bejelentessenek. Amint Rómában ki lettek függesztve, és tudomásokra jutottak azoknak, kiknek érdekében áll azokat ismerni, azonnal végrehajtandók. A pápa nem fordul sem Napoleon császárhoz, sem olaszország királyához, sem Ausztria császárjához, sem más semmiféle souverainhez. Az apostoli szék magaslatáról figyelmezteti és inti a püspököket, hogy meg kell jelenniök és részt venniök személyesen a zsinatban, ha csak akadályoztatásokat nem igazolják. Két hónappal az összehivó okmány kihirdetése és szent Péter ajtaján való kifüggesztése után, mind azok, kikhez intézve van, ugy tekintetnek, mint kik személyesen vették a tudtuladást. Igy a zsinat igen nevezetes újítással kezdődik. Ki van jelentve, hogy az egybehívó levél Rómában történtfelolvasásának ténye által, Franciaország minden püspökei kötve vannak, és engedetlenség bűne alatt kötelezve vannak Rómába elmenni. A császárról világi hatalomról szó sincs; a zsinat, össze lett híva azok felhatalmazása, tanácsa e's tudta nélkül. Ez egyik legfontosabb tény, mely 1789 óta történt ; az egyház és állam különválasztása először lett proclamálva maga a pápa által Pelletan Eugen: Annál jobb; lemond a budgetről (zaj.). Ollivier Emil: Engedjék folytatnom. (Szóljon ! szóljon!) Először történik, hogy az egyház, eJ.ső lelkipásztorának szava által adja tudtul a világi társadalomnak függetlenségét. Igy szól hozzá : En élni, cselekedni, terjeszkedni akarok önöktől külön válva. Van nekem saját életem, melyet nem önöktől birok, s én haladni akarok magam utján önök nélkül. Van ebben merészség, nagyság, mely engem tisztelésre és csodálásra ragad, mert én szeretem az erős hatalmakat, melyek biznak magokban, és melyek félelem