Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-07-26 / 30. szám

E törvény hatálya nem csupán onnan származott, hogy meg volt írott szövege, hogy a szokásba átment volt, hanem különösen onnan, hogy folyvást élt, és mind a két rész elfogadta. A polgári hatalom, a parlament, a vallási hatalom, a püspökök, apátok és egyszerű papok, egy lélekkel elfogadták e törvényt, melyet szükségesnek és logikainak tartottak. Ma hogy állunk ? A régi francia törvény szerint gyakorlott jogok, melyekről szóltam, tartoznak-e még a világi hatalomhoz ? élhet-e ez a zsinat előtt, alatta és utána régi királyaink ama jogozataival ? Jogilag e tekintetben semmi nehézség nem forog fen. Ami történt a régi monarchia alatt, történhetik az uj társadalomban is és fel is található a jelenlegi törvényhozásban. A zsinat előtt, joga van az államnak betiltani az összehivó bulla kihirdetését; joga van felhatalmazni a püspököket a zsinatra utazásra, vagy megakadályozni azt. Képviseltetheti magát a zsinaton nagykövetek által, beszédeket tarttathat legatusai által. A concordatum 10. cikke e tekintetben döntő. Végre a zsinat után, az államnak joga van betiltani a zsinat határozatinak kihirdetését. A császár kormánya mind e jogokat gyakorolhatja. Ha tehát a törvényhozáshoz, a szokáshoz és a szorosan vett joghoz tartjuk magunkat, semmi nehézség nem forog fen, hogy a kormány szintabba az állásba tegye magát, melyet XIV. Lajos elfoglalt. De kell-e azt tennie, amit tehet'? Mit kell tennie a zsinat előtt ? Mit kell tennie a zsinat alatt ? Mit kell tennie a zsinat után ? Korai volna az utolsó kérdéssel foglalkozni, de az első két kérdés sürgető. Mit kell hát tenni azon időpontban, midőn a zsinat készül Megengedhetjük a püspököknek az odamenetelt, meg is akadályozhatjuk elutazásukat. Osszehíjunk-e értekezleteket, kinevezzünk-e nagyköveteket, kiknek feladatuk legyen, Rómában, a világ papsága közepett összejövő nemzeti püspökeink nézeteit egyesiteni V Ami engem illet, miután megállapítottam a jelen és a mult közötti joghasonlatosságot, és a törvény azonosságát, nagyon meg vagyok lepve a tetemes különbségek által, melyek tényleg a tridenti zsinat előtti állam helyzete és a jelen zsinat előtti állam helyzete közt létezik. Hogy változott meg minden! Nemcsak az, hogy azóta a 89-iki nagy elvek jutottak érvényre; hanem, magában a papság kebelében is mélyreható forradalom történt, mely felett bánkódhatni vagy örvendhetni, de melyet számba nem venni lehetetlen. Ha a kormány tanácskozás alá veendi e fontos tárgyat, nem lesz elég a törvény szavait, a holt intézkedéseket szem előtt tartani; az élő intézményekkel kell végezni és azon francia clerus nagy testületének érzületeit kell vizsgálni, mely oly értelmes, oly tiszteletreméltó, oly határozott nézetű, és melynek hozzájárulása nélkül lehetetlen hathatós valamit keresztül vinni egy oecumeni zsinaton. Itt teljes változás történt, és ha a jog terén helyreállíthatjuk is a régi intézményeket, de nem eleveníthetjük fel újra a régi francia clerust. Hol van az a gallican egyház ? Hol vannak ama papok, ama püspökök, kik egy szellemtől áthatva az állam elveivel egyező nézeteket vallanak, és a legcsodálatraméltóbb öszhangzásban egyesülve vannak ? S mind ennek alapja a pap volt, a csak nem mindig elmozdithatlan pap — 30,000 elmozdithatlan pap és 2000 elmozdítható — felettök a püspökök, tiszteletteljesek a pápa iránt, de hathatós védői azon jogoknak, melyeket a magokéinak tekintettek, miután azokat egyenesen a papi szentséggel nyerték; élükön a mindenható pápa tisztelve és becsülve, de korlátozva szokások, gyűlések és törvények által. Ma mind ez már csak emlékezet, történelmi hagyomány. A régi irányelvek feladva, és az egyház helyzete egészen más. Alapul most is a pap szolgál, de már majdnem mind elmozdítható — 30,000 elmozdítható és 3000 elmozdithatlan,,— megfosztva minden canonicus biztosítéktól és oly helyzetben, melyet Bonnechose cardinalis a senatusban iszonytató, de hatályteljes, igaz nyelven igy jellemzett: Mindegyikünknek egy-egy ezeredünk van, mely vezényszavunkra marsiroz (mozgás.). A papok felett, ott vannak a püspökök, még egy saját jogot megtartottak, a papszentelési szabaditékot ; de ami a hatalmat, a bírói hatóságot, a tanítást, a könyveket illeti, meg kell hajolniok a római congregatiok előtt, és csaknem minden saját hatalom nélkül római praefectusok állapotára sülyedtek. Legfelől végre a pápa, körül van véve nem a püspökök tanácsától, hanem a congregatióktól, kik segítségére vannak határozatai végrehajtásában, de abban is, hogy sugallják. Túlfelől, ne felejtsék, ott van a pápa mint csalhatatlan, az egyetlen csalhatatlan. E nézet, hogy a pápa egyedül csalhatatlan, mely eleinte szabad vélemény volt, később valószínű, ma bizonyosnak mondatik. Nem történt-e szemünk előtt is ilyesmi ? Kihirdették a szeplőtlen fogantatás dogmáját, a pápa összehítta a püspököket, s azt tette, amit tesznek vallásban ugy mint politikában, az olyan emberek, kiknek erős meggyőződésük van, s nagy cél elérésére törekesznek; nem vitatkozott, hanem valósított. Szólott adstantibus et non judicantibus episcopis. azaz : a püspökök jelenlétében, de hozzájárulásuk nélkül. E napságtól fogva a pápa kizárólagos csalhatlansága bizonyos véleménynyé lett, s minthogy néhány lázzangó szellem még ellent áll, minthogy Franciaország néhány félreeső plébániájában, néhány érsekségben, találkoznak emberek, kik Bossuet-et és Gersont olvassák, kik nem vetik meg atyáink régi irányelveit: e lázzangó szellemek fékezésére egy rengeteg társulat alakul, melyet nem nevezek titkosnak, de mindenesetre rejtelmesnek, melynek avatottjai esküt tesznek, hogy usque ad e ffusionem sanguinis, minden lehető eszközök által érvényre emelendik a pápa kizárólagos csalhatatlanságáról való nézetet.