Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-01-19 / 3. szám

korszak lép tetőpontra. 1814 másnemű fordulópontot jelez; ha a tizennyolcadik században az egyházi érdek fokonként, egész a felnemismerthetésig elhalt: az ujabb korszak kezdetével az egyház a pájjaság restauratiója és az evvel párhuzamos jelenetek által a protestáns téren a régi befolyást ismét visszanyerni törekszik. De hogy az egyház, mint ilyen, hogy a confessiók a maguk különváltságokban többé nem irányadó hatalmak, mutatja azon nevezetes tény, hogy más szellemi hatalmak most már folyvást mind a két hitfelekezetre egyformán folynak be, és mind a két téren párhuzamos tüneményeket idéznek elő." E rövid idézet is már elég világosan mutatja szerzőnek theologiai álláspontját, de a bevezetés folyamatában azt még szabatosabban körvonalozza és egybefoglalva röviden az, hogy Schleiermachert az ujabb theologia atyjának, magát pedig a nem rég üdvözült Rothe Riohard tanítványának valija. Az első könyv, melynek cime: ,,az eddigi fejlődések eredményei és az uj korszak lényege" festi az egyházi életnek az utolsó kors::ak végén való állapotát, az úgynevezett felvilágosodási korszak tényezőit, az uj korszak fordulatát, és végre az ujabb katholicismus és protestantismus fejlődésének általános folyamát. — A sokat szidalmazott rationalismus itt érdeme szerint méltányoltatik és a buzgó rationalista öreg Paulusra célozva igen szépen jegyzi meg a szerző : ha a „hivők" csak fél annyi gonddal őrködtek volna a protestáns egyház érdekei felett, mint a „nem hivők," a mai állapot egészen más volna." A második köuyv a katholicismus ujabb egyháztörténelmét adja, még pedig 62 —114 1. a pápák történetét, 116 —152 a Németországon kívüli egyházaknak, végre 153 — 212 1. a német katholicismusnak történelmét, mely utóbbi szakaszban különösen kiemel vek, a porosz egyházvillongás és a würtembergi, bajor és osztrák összeütközések, Hermes és Möhler, az u. n. Deutschkatolicismus, az ultramontanismusnak az állam fölötti diadalmai 1848 óta, az az idő óta föléledt szabad egyesületi működés és kath. tudomány fejlődése, a katholicismusnak a protestantismushoz való jelenlegi állása, s végre az 1859 óta beállott fordulat az államhatalomnak a kath. egyházhoz való viszonyában. E könyv képezi az egész munka legsikerültebb részét. Mily szellemben fogta fel a katholicismus ujabbkori történetét, megítélheti az olvasó szerzőnek következő szép szavaiból: ,,a józan történelmi felfogás előtt mind azon fellengős beszédek Olasz- és Spanyolországnak a protestantismusra való áttéréséről épen oly levegőből kapott képzeletek, mint a katholicus proselyták ama heves ígéretei, hogy utoljára is a katholicismus minden haeresiákat lefogja győzni, a mint legközelebb Wieseman utódja, Manning nyilatkozott, Jövőben is a szél arra fog fúni, amerre akar, és a Krisztus szelleme külömböző formákban nyilatkozván, az Isten országa a legkülömbözőbb egyházakban találandja híveit. Épen ez egyik előjog, melytől a prot. történelmi felfogás magát megfosztatni nem engedi, hogy a legidegenszerűbb és legcsodálatosabb formákban is mindég a Krisztus szellemét keresi, s ez elfogulatlanság csak is a protestantisrausban lehető. Mig az elvéhez hű katholicismusnak azokat elismernie nem szabad, addig a hivő protestáns jól tudja, hogy nincs erősebb apologiája a protestantismusnak, mint épen annak elismerése, hogy a katholicismus a múltban teljes jogosultságban volt." A harmadik könyvben szerző ,,a protestantismus ujabb egyháztörténelmét" tárgyazza, még pedig 213 — 309 1. a német theologiai történelmet Schleiermacher és Hegel óta, 310—303 1. a német egyház történelmét a porosz unió létrejötte óta és 405—482 1. a Németországon kívüli protestantismus és a görög egyház történelmét. E könyv első részét jelesül kitüntetik, a sikerült jellemrajzok, melyeket a külömböző theologiai iskolák képviselőiről ád, s e tekintetben még az is fog Nippold munkájából tanulságot meríthetni, ki Schwarz rokontárgy u remekmüvét birja és tanulmányozta. Szerző álláspontjára nézve jellemző itt azon kemény itélet, melyet Strausz theologiai irányára mond. Neki minden tulhajtás, akár jobbról, akár balról egyformán ellenére van s azért természetesnek találja, ha Hengstenberg és Strauss egymásnak kezet nyújtanak s egymást gyámolitják. „Valamint — igy szól szerző - radicalismus és ultramontanismus a modern állammal szemben együtt állnak harcvonalban, ugy egyesülnek miveltségellenes vallásosság, és vallásnélküli miveltség nem esetlegesen, hanem bizonyos benső rokonságnál fogva közös harcra azok ellen, kik vallást és miveltséget egyesítve látni szeretnének." Hogy a németországon kívüli egyházakról is adatai hitelesebbek, Ítéletei tárgyilagosabbak, mint a minőkhez a külföld részéről rendesen hozzá szoktunk, mutatja azon néhány sorból álló jegyzet, melyet a mi magyarországi prot. egyházunk legújabb állapotáról tesz. „A magyar protestánsoknak — igy szól — most is csak ugy mint az előtt elnyomatásokat kellett szenvedniük. De a három millión túlmenő protestáns népesség most nagyobb ellenzéki tehetséggel rendelkezett, mint az előtt. Ami leginkább kitűnt az 1859-ik évi sept. 1-öi protestáns pátensnél, mely örömmel üdvözülve a többi osztrák protestánsok által, a magyaroktól, mint a jogos egyház alkotmányukkal ellenkező oktroyirozás oly egyhangúlag visszavettetett, hogy a kormány kénytelen volt annak keresztülvitelétől elállani. A protestánsok magok nem csak mint reformátusok és lutheránusok, hanem nemzetiség szerint oszolvák; mig a reformátusok többnyire magyarok, a lutheránusok nagyobb részt tótok és németek. De minden pártok egyformán kitűnnek vallási ugy mint tudományos érdekeltség által, és a pesti theologiai facultás felállítása óta sem szűntek meg sokan tanulmányaik befejezése végett Németországba menni." Befejezésül annyit mondhatunk általában, hogy e gazdag tartalmú könyv világos előadásánál fogva minden tanulni szerető embernek kedves olvasmányt nyujtand, különösen pedig hasznukra lesz mindazpknak, kik a je-