Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-01-19 / 3. szám

lenkor vallásügyi zavaraiban magukat tájékoztatni ki vánják. Épen most jelentik a munka második bővített és javított kiadását és igy az első kiadás néhány holnap alatt kelt el. Ez legszólóbb bizonysága annak, hogy e könyv egy közönségesen érzett hiányt jelesül pótol. B. M. li E L F Ö L I). Szeiitiiiúríon, (Szathmár) jan. 8. Lezajlott a mult év, vele együtt csaknem két évtized sötét története átkos emlékezete. De vessünk fátyolt a multakra, a velünk történtekre.... „Azokat a melyek hátam megett vannak elfelejtvén, azokra pedig igyekezvén, amelyek előlvannak" (Filip. 3. 14.). Sokat igérő, kecsegtető reményeivel, vérmes kilátásaival hosszú századok során feltűnt az uj év alkotmányos öröme, azon öröm és remény, hogy a jelenlegi magyar kormány, országgyűlés és vallás-oktatás ügyi minisztérium kiegyenlíti a mult századok tévedéseit, az önző politika hibás eljárását, az erkölcsi nyomorúság tatarozását, mely a protestáns egyházakat és iskolákat mind ez ideig anyagilag háttérbe szorította. Reméljük, hogy a népnevelés szent ügyét egyszersmind a szegény népiskola tanitók sorsát, állapotját, mint az állam, egyház és család erkölcsi anyagi és szellemi életére legnagyobb befolyással biró jótékony intézkedést nemcsak elméletileg , hanem gyakorlatilag is mielőbb sikeresen megoldandja. Nagy érdekeltséggel várjuk a csaknem három századig tartó hosszas szenvedésnek, nélkülözésnek, üldözésnek, önmegtagadás vagy önfeláldozásnak méltó jutalmát. Ma már, a beállott uj év kezdetén — hála a magyarok Istenének ! — lejárt az egyetemes szolgaságnak, rabságnak, igy akarom ugy akarom teljhatalom uraságnak, jobbágyságnak esztendeje. Ma már a zsidó és keresztyén egyenlő polgári joggal és szabadsággal bir. — Ma már csak két osztály létezik (de fájdalom van ezer is) az alkotmányos hazában, Magyarországon, jelesül: müveit osztály és műveletlen osztály. Igen mivel müveit lehet valaki — ha eszét, lelkét kiművelte — a született paraszt osztályban, a kunyhóban és gubában is ; viszont műveletlen vagy neveletlen paraszt mind az, ha ki eszét, lelkét, minden tehetségét ki nem művelte, az úgynevezett mágnási főúri, nemesi osztályban, fénypalotában és bársonyban is. Jóllehet mi magyarok jelenleg minden csapás nélkül hosszas szenvedések és nagy áldozatok árán Isten kegyelméből megértük a várva várt napot, a polgári szabadság áldott napját, midőn többé nem az erő, hanem az ész határoz; nem hatalom hanem -a törvény uralkodik. „A ki tiköztetek első akar lenni legyen először utolsó, és másoknak szolgája" — mindazáltal a ténylegesen (positiv) beállt alkotmányos idő sem vethette még le egészen a mult idő tévelygéseit, ferde szokásait, hibás neveléseit; nem cserélte ki még egészen a jelen idő a születés, — rangkórság — és pénzaristocratiát az ész aristokratáival. — Innen van a polgári tátsaságban és egyházi életben a meghasonlás, a testvéri, atyafiúi villongás. Majd ha ez elkülönítő válaszfalak — mint Jérikó falai a kor hatalmas szavára összeomlanak a sz. Sionban, leend polgári és vallásos egyenjogúság, Magyarországban, Bécsben, Budán sőt még Romában (?!) is. De mig a mindeneket bölcsen kormányzó isteni hatalom a magakiküldöttei által ezeket bölcsen elintézné és egyenlővé tenné, emlékezzünk meg pár igénytelen sorainkban az Avasujvárosi családi név ünnepélyről, melyet a köszegremetei dalárda .és az összesereglett lelkészi kar s rokonbarátok társasköre nt. Jllek'gh Dániel esperes ur tiszteletére rendezett. A nagybányai helv. hitv. e.megye érdemekben megőszült esperese, nt. Melegh Dániel ur családi körében Avasujvárosban egy boldog uj évnek kezdetén számos tisztelőivel, rokonaival egyetemben nevezetes Dániel estünnepélyt tartott. — Ez önzetlen és reménytelen összejövetel a jelenvoltak részéről a tisztelet, bizalom kegyeletes fáklyáját gyújtotta meg a szivekben, azon e.megyei kormányzó iránt, ki a nehéz, válságos időkben is e.megyénk megrongált hajóját oly bölcsen kormányozta, hogy soha szirtekbe nem ütközött, sem el nem merült. — A köszegremetei egyház mintegy 32 tagból álló jeles dalárdája is — Szálkái Menyhárt derék énekvezér vezénylete mellett — hat szánon megjelent égő fáklyákkal kivilágítva az esperesi lak udvarát, hogy a tiszteletnek annnál nagyobb égő fáklyáját gyújtsa meg a szivekben. — az ősz hitbajnok tiszteletére több darab dicséneket, örömdallt zengett el öszhangzatosan és jelesen. A köznépből, egyházi elöljárókból alakult jeles dalárda szívélyes esperesi megvendégelés, két három órai dicséneklés és örömdaliás után, mint jött, szánon fáklyákkal örök emléket hagyva maga után, haza távozott. Megemlítésre méltó a toast özöne, melyet a jelenlévő lelkészi kar versenyezve emelt az ég urához az erélyes esperesért; a hazáért, egyházért boldog újévért, a jeles dalárdáért stb. Derűre ború ! örömre gyász ! A batizi ref. egyház népiskolatanitója P e t r é c s Dániel 21 éves korában tüdő vészben f. hó 4-én jobblétre szenderült. Számos közönség részvéte mellett temettetett el f. hó G-án. — Két lelkész és egy iskolatanitó szónokolt felette. A szónokok híven ecsetelték beszédeikben a tanitó, mint népnevelő, hivatását, magasztos állását az emberiség érdekében a népnevelők nem illő jutalmazását egyik szónok — a batizi lelkész — nem a nép hálátlanságában, hanem a mult századok hagyományos politikájában keresi, mely a tanítót megfeszíti, — a szegény tanítónak, mint a nevélés szellemi dajkájának jutalma gyakran koldusbot, országút és gyakran halál, — Oh népnevelés, mikor jön el hozzánk a te országod 1 stb. Bodnár János, ezentmártoni lelkész.