Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-07-12 / 28. szám

való hadonazásra való. — Na de ez országosan elismert dolog, hogy a hadonázás mesterségét Ballagi Mór igen igen jól érti. Sok tanabizonyságát adta ennek már ő casinókban, gyűléseken, különösen a journalistikában, — uton utfelen. — Ki győzné az ö sok rendbeli következetlenségeit mind előszámlálni! De hogy igazságtalansággal ne vádoltassunk, a sok következetlenségből megemlítünk néhányat, épen azokat, melyeket b. Eötvössel foglalkoztában követett el. A prot. egyházi és iskolai lapok mult évi 32. és 31. számában „ Egy miniszteri indítvány-, „Még egyszer Eötvös inditványa" Eötvös érdemeihez méltó panegyrist ir; Hosánnát kiált a miniszternek és zöld ágakat hint az ő útjára! Lelkesedéséről azt kell hinnünk, hogy ha egyszere Hossánna kiáltó és zöldág hintő publikum és a zöldágakon keresztülvivő is lehetett volna, bizony a hátán vi. szi be Eötvöst Jeruzsálembe! — A „Prot. Egyh. és Isk. Lapok" ez idei 17-ik számában, ami kis fickándozó Mórunk már elfordítja Eötvösről az ö ragyogó ábrázatját s hamisítás szemecskéivel a turini káposztás kertbe sandalit; lelke elborultságában nagy lélekzetvétellel corrigálja a közoktatási minisztert (Eötvöst), hogy culturai célokra csak 1.111,000 forintot tud fordítani, s szeretné tudni, igy vonja kérdőre, mit fog a miniszter a népnevelés ügyére szánt 200,000 forinttal lendíteni. — Aztán ráfogja valakire — nem tudhatni a miniszterre-e vagy kire? — mintha azt mondaná: „hogyha eltudtunk századok óta ugy lenni, hogy közmiveltségi célokra az országos adóból ennyit sem áldoztak, el lehetünk még egy ideig e kevéssel is stb." után veti; „gyalázatos okoskodás !" Biz az ez Ballagi Mór ur, annálinkább mert ez az okoskodás az ön agyában termett. — Azután, hogy Eötvöst megtanítsa, miként kell a népnevelésröl gondolkoznia s miket kell és nem kell tennie, nagy pathossal rámutat a nagy Kossuth Lajos levelére, — (ki is nyomatta) — melyet a kis Schwarc Gyulához irt. No, nézze meg az ember! azt hittük volna, hogy olyan együgyű az a Ballagi, mint a milyen következetlen, pedig dehogy, hiszen ez ekkor nem a turini, hanem az omoravicai választókerület káposztás kertjébe nézett! A „Prot. Egyh. és isk. lapok" máj. 10 ei azaz: 19-ik számában, maga is megsokallja, hogy kemény szavakat ejtett, magyarázni kezdi. (Nota bene a Ballagi ilyen esetbeli magyarázata rendesen egy kis szelid retirálás szokott lenni.) Pedig dehogy magyaráz, a kemény szókról egy szót se szól, hanem jó tanácsot ad Eötvösnek, meg az államnak, hogy vegyenek fel a népnevelésre 5 millió kölcsönt, aztán állítsanak rajta minta iskolákat, majd ez által megszerettetik a hon polgáraival a nevelés ügyét! Beh kár, hogy Eötvös azt a Ballagít legalább is államtitkárává nem tette ; a ki ily jó tanácsokat tud adni, annak nagy hasznát vehette volna. Ez által bizonyosan elkerülte volna azt az ártatlan és szelid veszélvt, hogy most vagy nem volna, vagy legalább egygyel kevesebb volna, a ki őt a prot. egyház és iskolai lapokban, meg a „Hazánkban"ban leckézné. No de a máj. 10-ki retiralás alapján talált a mi consequens Mórunk módot az Eötvös ellen elkövetett két rendbeli csiny helyrehozására. Az igaz, hogy csak röviden, de mégis egy mosolygó cimben : n

Egy örvendetes tényt regist rá Ihatunk" megsimogatja, a minisztert a „Prot. Egyh. Iskolai Lapok" 26-ik számában. Ördög vigye a következetességet, gondolja ő, vagyis Ötlik eszébe, ez az Eötvös mégis csak derék egy ember! Aztán az Eötvös tette helyeslése kifejezéseül kinyomatja azon beszédét, melylyel a népnevelési törvényjavaslatát a házban kiséré. E simogatást folytatja a „Hazánk" julius 2-iki számában, de az irás szavai szerint bánik ám el Eötvössel: „Amit ad a te jobb kezed, ne tudja azt a te balkezed." Ez a biblia tanulmány azonban Ballaginál azt teszi, hogy mig a jobb kezével simogatja a miniszter orcáját balkezével tarkóján a hajába ragad. A simogatás azért van, mivel Ballagi Eötvösnek jó barátja, tehát arcába vigyorogni kell, a hajába ragadás pedig aligha nem egy kis népszerűség megtakarítása az 1868-ik év végére! A vallás- és közoktatásügyi miniszter jun. 24-iki felelete a képviselőház nagy többségét megnyugtatta, a házban, azonban Csanády S. et consortes nem valának vele megelégedve; a házon kivüi különösen Ballagi hányja veti magát ellene. Cs. S. interpellatiójában azt mondja, hogy a vallás felekezetek mostani állapota „az egy haza polgárai között a meghasonlás és gyűlölködés magvait hinti el." Erre a miniszter azt feleli, hogy nem hiszi, hogy ezen állapot az egy haza polgárai közt a meghasonlás és gyűlölség magvait hintené el. Megengedi, hogy némelyek a 1848-iki törvények még nem tökéletes létesithetésében az izgatás anyagát keresik. Meglehet vannak egyesek, kik ezen állapotainkat is arra használják fel, hogy a haza polgárai között a gyűlölség magvait hintsék el: (mint Ballagi jelen cikkével), de meg van győződve, hogy e hon bármely vallású polgárainak keble nem azon talaj, melyen a gyűlölség magvai ki fognának kelni stb!" Es mit ir erre tudós Ballagi Mór! A Csanády által feltalált, a miniszter által pedig megcáfolt „meghasonlás és gyűlölség magvait" ugy feni a miniszterre, mintha cáfolatával gyanúsító enunciatiót tett volna akkor, midőn tőle az igazságot számon kérik, s azt állítja, hogy ezen minden józaneszü ember által elfogadható okos felelet olyan nem diplomatikus eljárás, mely alkotmányos ember érzületét mélyen sérti. Ugyan édes Ballagi ur, mióta jár a szélső balhoz, meg a „Magyar Ujság„-ékhoz leckére V — Ugy látszik a tanitás fog rajta még sokra viheti idővel! Ballagi a miniszter elején nyilvánított megnyugtató feleletét korholó bevezetésnek nevezvén, folytatólag leckézi és megtámadja a minisztert, mert ez az 1848. XX. törvényt az „egyenlőség elve szerint" kivanja elintéztetni, 3 ez által „teljes megnyugovást akar szereznie a hon minden vallásos felekezetű polgárának." Es azt állítja, hogy mind