Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-07-12 / 28. szám

emelkedjem fel önszavaioi szerint rendeltetésemből folyó szent feladatom magaslatára, eszközölvén békés összetartást és egyetértést a honfiak között, amit adjon isten." Alább kinyomatom az „Esti Lap" hivatolt hosszú cikkét egész terjedelmében, hogy lássa az én közönségem : milyenek azon fegyverek, amelyekkel némelyek a meggyőződés szava ellen sikra szállani és győzelmet nyerhetni hisznek. Legkülönösebbnek találom az egészben a cikk alapgondolatát, hogy mivel én Eötvöst szabadelvű, derék embernek tartom, azért nekem következetlenség vádja nélkül beszédeiben semmi kivetőt találnom nem szabad. Mintha bizony minden derék embernek egyszersmind infallibilisnek kellene lennie, vagy mintha a journalistikának nem volna más feladata, mint vagy mindent magasztalni, amit a kormány tesz, vagy mindent gyalázni csak azért, mert a kormány részéről jött. En másban látom a független sajtó dicső feladatát s e tekintetben G i r a r d i n Emillel tartok, hogy nem azért alapítunk meg nagy nehezen és tartunk fenn nagy költséggel valamely hírlapot, hogy azzal minden áron támogassuk, vagy minden áron megtámadjuk a kormányt, hanem azért hogy támogassuk azt, amit igazságnak hiszünk es megtámadjuk azt, amit hibának vélünk. En dicsőítettem Eötvöst, a hazai nagy írót, dicsőítettem és dicsőíteni fogom a fenkölt lelkű statusférfit, ki inkább, mint akárki más e hazában, mind nagy talentuma, mind készültségénél fogva hívatva van jelesül betölteni a polcot, hova őt a nemzet közbizodalma állította. Dicsértem és dicsérni fogom mindig hivatalom eljárásait, melyeket a haza javára irányzottaknak találtam és találandok De ez soha gátolni nem fog abban, hogy azon lépéseit kemény bírálat alá ne vegyem, melyeket célravezetőknek nem találok vagy a hazára nézve épen károsaknak vélek 5 és én sokkal magasabb véleménynyel vagyok Eötvös igazságszeretetéről, hogysem helyeslő, magasztaló szavaimat, „szemébe való baráti vigyorgásnak" vegye, vagy másfelől hibáztatásaimat galádságból eredt, üstökébe kapásnak tekintse, mint ezt az „Esti Lapok" cikkírója (h. h.) állítja. Amit az „Esti Lap" cikkírója, nem tudom, hová mindenfelé való sandalitásból eredt következetlenségnek mond, annak egyszerű indoka olyasmiben fekszik, amiről az olyanféle embernek, mint ama cikk írója, sejtelme sem lehet; mert az nem más mint az ügy tiszta szeretete elvonatkozva személytől, párttól és minden egyéb mellékes tekintetektől. — A nevelésügyi egyletek eszméjét a nagy nemzeti ügyben első lépésül üdvösnek találtam, s ehez képest nyiiakoztam is a dologról buzditólag, melegen, sőt lapom érdekének nem csekély veszélyeztetésével harcra keltem az eszme elleneseivel tehetségem szerint, pedig akkor épen annyi okom lehetett Turin és Omorovicára gondolni mint ma. Viszont midőn Eötvösnek jun. 24 én tartott beszédében veszedelmesnek találtam a nézetet, hogy a vallásügyi törvény megalkotása oly ügytől tétessék függővé, mely mint csak ma született eszmén alapulva, tudja isten mikor fog létesülhetni: ismét nem tekintettem sem ide sem oda, nem tanakodtam a szívvel, mely a szeretett szóló kedveért az ejtett szót is hajlandó lett volna helyeselni, hanem tanácsot kértem az észtől és kimondtam roszaló véleményemet nyíltan, a dolgot kárhoztatva, mert az ügy érdekével ellenkezőnek találtam,'.az embert pedig dicséitem, mert dicséretre méltó. r En általában nagyra becsülöm a férfiakat, kik most a kormányon ülnek ; mert hosszú évek során át hazánk ügyének és a polgári szabadságnak lelkes bajnokaiul ismertem fel őket; de nem tudom becsülni azon túlbuzgó szolgáikat, kik minden embernek neki esnek, lerántják, lepiszkolják, ha quo fato uraik infallibilitása ellen mertek kétkedő szót emelni. Főerejük pedig ama fogdmegek által többnyire mondva készült pasquille-oknak abban áll, hogy hallatlan gorombaságaikkal a becsületes embereket, kik oly hanghoz szokva nincsenek, a napi irodalom teréről elriasztják, s igy reményük lehet a derék férfiaknak, hogy maholnap ők maradnak egyedüli urai a csatatérnek. Ámde nekem hivatásomnál fogva meg kell állanom a helyet és ha önök, gorombaságok nagy mesterei! azt tartják, hogy stat pro ratione inpertinentia, én rajtam ezzel ugyan ki nem fognak. Igaz, hogy én e téren gyakorlatlan ember vagyok, nem próbálgattam tollamat a piszkolódások gálád mesterségében • de szerencsére önök ellenében könnyű a harc, önöknek csak a száraz igazságot, csak azt, hogy önök micsodák, kell oda mondogatni, hogy a gorombaság netovábbja el legyen érve. Valahányszor az „Esti Lap" kikeresett gorombáskodásait olvastam, mindig önkénytelenül eszembe ötlöttek a négertartó iiltetvényesek által hizlalt vérebek, melyeket uraik négerek üldözésére és marcangolására idomítottak. De ha nálunk valakinek tetszik a bulldog harapós szerepét vinni, ne feledje, liogy mi nem vagyunk, hála istennek, fekete rabszolgák, hanem független szabad emberek, kik sem hivatalt, sem méltóságot, sem nagy fizetést, sőt önök meglepetésére legyen mondva, még képviselőséget sem keresünk, s ily emberek nyilt szavára a betanitott bestiáknak meg kell hunyászkodniok és farkukat be kell húzniok. Ballagi Mór. Pest, julius 4. (h. h.) Az anekdota, de azt mondják, hogy maga Ballagi Mór is beszéli: az történt egykor, hogy Ballagi Mór valahonnan hazatértében saját szállása ajtajánál megállva bekopogtatott, s mivel belőlről a „szabad"-dal meg nem felelt, ezt mondva magában: „nincsenek itthon" megfordult s eltávozott. Ha ö maga nem mondaná is, mégis elkellene hinnünk, hogy Ballaginak nincsenek mindég otthon, vagy legalább a consequentia nem igen tartozik az ő erős oldalához. — Ma megint kirántotta a „Hazánkw

-ban szablyáját, hogy levágja vele Malkusnak, akarám mondani B. Eötvösnek a fülét; de elfelejtette, hogy az ő szablyája csak fakard, mely nem egyébre, mint a levegőben