Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-06-28 / 26. szám

.Nyilvános gyűléseinkből ez, melyet főtanodánk falai közt vagyok szerencsés üdvözölhetni, már a hatodik. Az ügy iránti érdeklődés és általában a jobb idö jelének veszem azt, hogy e hatodik értekezletünkön több nagyhatású intézeteinknek képviselőit tisztelethetem. A jobb idő jelének veszem azt, hogy minden más szemponton felül emelkedve, a tan és nevelésügyet átalános emberi és nemzeti ügynek kezdjük tekinteni. Áldott legyen a szellem, mely összehozott; bár ez hazánk dicsőségére és a miveltség előmozdítására napról-napra erősödjék ! És ez, ha akarjuk, meglehet. Meg kell lenni, mert: Tanodáinktól, tanárainktól, felekezeti és nemzeti különbség nélkül tér- és időbeli hazánk, Magyarország és a 19-ik század sokat követel, de követel az ifjú nemzedék is, mely jogos örököse az összes értelini és erkölcsi gazdagságnak, mit a természet által az állatiság küszöbén hagyott emberiség saját erején, küzdelme, szenvedése és lelkesültsége által ez ideig megszerzett. Aki valaminek használatára jogosított, az annak Öregbítésére is mindig kötelezett. Tanodáink s tanáraink kötelessége, a haza és század követelésének megfelelni és a tanuló nemzedéket ez örökség értelmes használatára és öregbítésére elkészíteni. En most nem akarhatok részletekbe bocsátkozni, csak t általánosságban mondom, hogy ha feladatunknak meg akarunk felelni, mindég reáemlékezzünk, hogy nemzetünk hosszas küzdelme és szenvedése után politikai szerephez jutott és kitartás által sorsának souverainje lehet. A souverainitás csak akkor jogos, tekintélyben és hatásban csak akkor nö, ha értelmes és jellemes. Erre a közép- és felsötanodák tehetnek legtöbbet. Es még azt is mondom, hogy ha feladatunknak meg akarunk felelni, a századnak, melyben élünk, ne csak a formában tegyünk engedélyt, hanem szellemét és irányát is őszintén fogadjuk el: századunk iránya pedig, hogy magunk és intézményeinka tudomány és szabadság által újjászülessünk. Szent Pál azt mondotta volt hiveiről : „hos iterum parturio !" En tanodáinknak annyi hatást óhajtok a szabadság diadalára, mennyivel szent Pál biztatá magát a hit érdekében. De hogy a hatás meglehessen, ösezes tan- nevelésügyünkön minden tekintetben sokat kell javítanunk. A javításhoz némi anyagot szolgáltatni épen legfőbb teendője a tanári értekezletnek. Újra mondom, ha nem akarjuk, hogy a civilisatio keresztül ne gázoljon rajtunk, korunk irányát és törekvését folytonosan szem előtt tartsuk, Minden iránynak, minden törekvésnek megvan követelménye és igénye. A tanodák feladata, hogy mindenkor az elfogadott irány és törekvés érdekében működjenek. Mikor irány és törekvés volt, a kijelentés érdekében határt szabni az észnek, hogy az anyagi és erkölcsi világrend törvényeit igazságait ne fürkészsze, mikor egy rex azt mondotta: „sic volo," egy pontifex ezt: piacúit spiritui sancto et nobis" és mindenki engedelmeskedett, mikor a mozgást és világosságot sem állam, sem egyház nem tűrhette, mert fennállhatására mindenik a mozdulatlanságot és az értelem éjszakáját tartotta szükségesnek ; akkor más eredményt vártak a tanodától, mint ma, mikor folyton működő revelatornak az ész van elismerve és a természetfelettiekbeni hit helyét a szabad vizsgálódás joga foglalta el, és az ember képzelődése ködképei helyett mindig nagyobb nagyobb mérvben csak az értelem és tapasztalat által igazólt törvényeknek hódol; és nem ismer más évangeliumot, mint azt, hogy embereknek, intézményeknek folytonosan fejlődniök és javulniok kell. Mikor a lelkiismeret felett secták credoja korlátlan tekintélylyel bírt, és az összes erkölcsi nevelés a tudomány által felvilágosított lelkiismeret ellenörsége nélkül a pápa, Luther, Kálvin, vagy bármely felekezet cathekismusának volt alárendelve, és a tanuló ifjúnak eszét, szivét a felekezetek tanai közé zárták, s ez által erejét elzsibbasztották, mielőtt munkához foghatott volna; akkor más eredményt várhattak a tanodától és tanmódszertől mint ma, mikor a tudomány az értelmet a felekezetek tanainak felébe emelte, és az értelmi s erkölcsi világban oly nagyszerű fogalom- és nézetcserék történtek, milyenről a credo és confessio készítők még nem is álmodtak, miknek következtében az ember pontifex maximusának oldás és kötés jogával csak lelkiismeretét ismerheti el. Mikor az emberiség ideáljáért inkább hátra, mint előre fordult, a jog alapja tüntetés és kiváltság volt; a népek sorsa egy ember vagy osztály érdekétől és szeszélyétől függött; mikor az emberek a templom és vár árnyékában meghajlott fővel, remény nélkül, az árnyékot változhatatlannak tartották, és a nemzetek ugy tudták, hogy csak kard által nőhetnek ; akkor más eredményt vártak a tanodától és tanmódszertől, mint korunkban, mikor a jog alapjául az értelem és személyiség van elismerve, és a legnagyobb hatalom, a közvélemény tanácsában minden értelem hivatalos, és átalánossá kezd válni a tudat, hogy a legnagyobb számú nemzet is erejét, hatalmát és befolyását csak az igazság tisztelete és a szabadság értelmes használata által nevelheti, és a legkisebb nemzet is eszméi tisztasága, törvényei és intézményei igazsága által tisztelet tárgyává válhatik, nagy lehet, hathat és hódithat. Mikor a munkát szolgaság járulékának és Isten átkának tartották, és a társadalom alapja a nyers erő volt, s következőleg létele a kardtól, a szerencsés csatáktól és igy sok tekintetben a véletlentől függött; akkor más eredményt vártak a tanodáktól és tanároktól, mint ma, mikor az államok alapjául az igazság, szabadság és munka van elfogadva, és értelmes ember és nemzet nemcsak a véletlen meglepetésétől nem vár semmit, de még a providentiáról sem hi^zi, hogy terveit értelmes és jellemes emberek nélkül végrehajthassa.