Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1868-06-28 / 26. szám
alatt levők más fenhatóságot is ismerjenek el a katonaiu kivül. A tábori superintendens vagy esperes, mint legfőbb katonai prot. egyházi hatóság az állammal kötött szerződésnél fogva lehet összeköttetésben az összes magyar egyházzal és függésben attól; de az egyes lelkészek nem, ezek csupán a tábori superintendenst ismerhetik fejőknek és csak ez által jöhetnek összekötttetésbe az összes ref. egyházzal. Végre hogy a tábori lelkészet céljának tökéletesen megfeleljen és eredményeiben üdvös hatású lehessen, szükséges, hogy a lelkész működése az állam által szentesittessék és törvényes alapokon nyugodjék. Amit pedig az állam szentesit, az egészen ültettessék át a katonai életbe, s az mind a katonai törvénykönyvekben és a miniszteri rendeletekben, mind a legfelsőbb parancsokban egyedül követendő zsinórmértékül szolgáljon. A tábori lelkészek most csupán a katonai felsőbb hatóságok utasításai szerint működnek. A mit a General Commando, illetőleg a helyparancsnokság eléjökbe szab, csak azt tehetik jogosan és többet nem, habár hit-és erkölcsi szempontból a legszükségesebb, legfontosabb lelkészi teendő teljesítése volna is szóban. Ila a prot. tábori lelkészek többet akarnak és többet tesznek, mint ami a paragráphusokban rendelve van, ez csupán a helyparancsnokság jóságából és szívességéből történik. A helyparancsnokok többel nem tartoznak, mint ami felsőbb helyről nekik parancsolva van. Igy a körutazásoknál, midőn Urvacsoraosztásra a lelkészek a csapatokhoz kiküldetnek, az illető parancsnokoknak csupán annyi van meghagyva, hogy az isteni tisztelet helyiségéről gondoskodjanak, a legénységet teljes számmal küldjék isteni tiszteletre, s az isteni tisztelet napján velők semmi szolgálatot se végeztessenek. Ámde én tudok több esetet, miszerint a végre hogy a táb. lelkész ne utazza be mind az állomásokat, s hogy utazása valamint napidíjai mentől kevesebbe kerüljenek, a prot. legénység különösen a lovasságnál két-három állomásból egy helyen öszpontosittatott az egyszer egy évben történő isten tiszteleteire. Ezen parancs gyakran csak 24 órával előbb érkezik meg, s a legénység a félre fekvő állomásokból esetlegesen 2—3 mérföldet kénytelen a legnagyobb hidegben lovagolni, s megérkezvén, megjelenik papja előtt s az ur asztalánál, azon öntudattal, hogy az isteni szolgálat után ismét 2 — 3 mérföldet fog haza lovagolni, még pedig üres gyomorral. Azt kérdezem én most, ezen szegény fiuk, ily körülmények között, nem kárhozatot esznek és isznak-e? Valóban szomorú állapot s elhagyatottság a 19-ik században ! Már pedig ha a lelkész azt akarja, hogy az isteni tisztelet ékesen és szép renddel, az otthoni szokások szerint egészen a gyülekezet épületére s lelki örömére történjék meg, neki szükség előértekezletet tartani a hívekkel, vagy legalább közöttük a főkkel és értelmesebbekkel, hogy igy alkalmas énekvezérre tegyen szert, az énekek kiválasztassanak és begyakoroltassanak és az isteni tisztelet rendje eleve meghatároztassék. De szükséges az is, hogy a cura pastoralis értelmében, mit itt a lelkész, ha hivatalát szereti, teljességgel nem mellőzhet, közelebbi tudomást vegyen a hitsorsosok viselete s erkölcsi magatartásáról. Legyen most már a helyparancsnok pedáns, szorosan a paragrafusok, s parancsolatok embere; bátran ellenállhat az ily intézkedéseknek akár félelemből, akár ignorantiából, vagy talán rosz akaratból, anélkül hogy ellene a prot. táb. lelkésznek panaszt lehetne emelni. Ezeket kívántam elmondani ez alkalommal a prot. táb. lelkészeire vonatkozólag Hogy állunk, mi a szükségünk, mi kivánatunk, s mit kell tenni egy igazi prot. táb. lelkészet megalapításánál: az elmondottakból, ugy hiszem mind azok, kik az ügy iránt érdekelve vágynák, mind pedig, kik annak előmozdításánál, törvényes behozásánál s részletes keresztülvitelénél, közvetett, vagy közvetlen befolyással kívánnak lenni, tisztán láthatják. Itt még csak az a megjegyzésem: hogy a vallásügyet, vegyes házasságot, áttérést, szóval a többi felekezetekhez való viszonyt, határozott törvények által kellene szinte szabályozni, nehogy a mostani status quo mely rólunk protestánsokról teljesen hallgat, és semmit sem akar tudni, továbbra is érvényben maradjon. A pesti convent táb. lelkészeire vonatkozó megállapodása inkább politikai, mint vallás-egyházi szempontból méltatván az ügyet, erre nézve az a megjegyzésem, hogy az egyház vallási szempontból is hivatva van bele szólani a táb. lelkészet ügyébe. A táb. lelkészet tisztán vallás-egyházi ügy, s mint ilyen egyenesen az egyház jogkörébe vágó. A prot. lelkésznek a prot. vallásügyével kell foglalkozni a katonaságnál is. Mily feltételek alatt, s mely formák között gyakorolja tisztét legcélszerűbben, a vallás érdekének megfelelőleg, azt mint egyedüli érdekelt fél csupán az egyház jelölheti ki. Itt tehát az egyházé a határozati jog. De továbbá a hadfiak azáltal, hogy ők a katonai szolgálatba léptek, nem mondottak le az egyházi közösségről, nem léptek ki az egyházból, sőt a távolban is csak ugy kívánnak tagjai lenni az egyháznak, mint azelőtt, mig a tagokkal külsőleg is szorosan egyesülve voltak. Hogy ezeknek a katonaszolgálatban is kiszolgáltassanak azon egyházi javak, melyeket a szolgálatba lépés előtt a közös együttlétben élveztek, s a lelkiekben ne legyen semmi hátramaradások: erre felügyelni, az egyház fő kötelessége. A magyar prot., ki vált pedig a ref. egyház más szempontból is érdekelve van itt; minthogy az összes reformatusságnak Ausztriában 1 8 /i9 része magyar, s Magyarországból való. Az általános ref. katonaság felett, egyházi szempontból ugy a híveket mint a lelkészt illetőleg, a bécsi Kirchenrath v. más egyházi felsőbbség jogosan s célszerüleg nem intézkedhetik, s nem szabhat törvényt. Ez csak a magy. egyháztól várható. A mi eddig a prot. táb. lelkészet érdekében tétetett, a magy. egyház azt nem veheti határozó intézkedésnek,
