Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-06-28 / 26. szám

száma nem csak nem növekedett, sőt megfogyott és minden, a mit ezen bajoknak elhárítására, részint a népnevelési egyletek alakítása, részint hírlapok utján eszközölhető, nem vezet célhoz, ha a kormány, midőn a népnevelés érdekében rendelkezik, nem támaszkodhatik törvényre. Megengedi tehát a t. ház, hogy midőn ezen törv. javaslatot asztalára leteszem, egyszersmind azon kérésemet fejezzem ki, hogy bármennyire legyen elfoglalva a t. ház más nagy fontosságú tárgyakkal, ezen törv. javaslatot mentül előbb tárgyalás alá méltóztassék venni. Mert teljes meggyőződésem szcraint a 48-ki törvények valóban végrehajtva csak azon napon lesznek, melyen a t. ház a népnevelésről gondoskodott. (Altalános helyelés.) A prot. tábori lelkészet jelenlegi állása. (Vége.) Hátra van még, hogy a prot. lelkészet jövö berendezéséről szóljunk valamit. Nézetünk szerint szükséges volna, hogy a ref. tábori lelkészek egy főnök (tábori superintendens) fenhatósága alatt álljanak. Nem valami különös Kirchenregimentet kívánunk mi; mert arra itt nincs is szükség. Mi csak a protestáns egyházügy képviseltetését óhajtjuk a felsőbb katonai hatóságokkal szemben ; mert erre meg nagy szükségünk van. Az osztrák katonaság ugyanis centralizált kormányzattal a polgárzattól egészen különvált, ettől független, önálló testületet képez. Az osztrák hadseregnél minden főbb ügyet a központban végeznek, onnan jő minden; ami ott nem szentesittetett, az nem érvényes, kivéve ha a tárgy helyi érdekű. Maga a vallásügy legfelsőbb vezetése is, a mennyiben a katonaságot illeti, a központban történik. Az osztrák hadseregnél, mint minden, ugy a vallási jogok tiszteletben tartása is a főhadi kormánytól függ. Ha a hadi kormány főemberei közönbösek a protestáns katonaság vallásügye iránt, akkor nem csak legszentebb jogainkban, hanem még oly dolgokban is, a miket kegyelemképen nyertünk, legnagyobb sérelmeket kell szenvednünk. Igy pl. a fenebb emiitett, császári rescriptum szerint, háború idején minden működő hadtestnél a két protestáns felekezet részéről egy-egy tábori lelkésznek kell alkalmazásban lennie, s mégis 1864-ben a schlesvigholsteini háború egész tartama alatt az ott működő protestáns katonáknak saját lelkészök nélkül kellett lenniök. Az 1866-iki hadjárat alatt az északi hadseregnél egyetlen prot. pap sem volt alkalmazva. Mig a német szövetség fenállott, a szövetségi várakban tanyázó magyar katonákhoz sohasem küldöttek prot. papot, másrészt a kath. rész érdekei iránt mindenkor a legnagyobb figyelemmel voltak. Galíciában igen sok a magyar katona, közöttök feles számmal a protestánsok; de az ott tanyázó katonaság azért még sohasem látott prot. tábori lelkészt. Az alulról történő fölterjesztéseknek, kivált általános érdekű tárgyban alig van valami sikere; sőt az ilyes kezdeményezéseket felsőbb helyeken uem is nézik jó szemmel. — Szükséges azért, hogy a prot. tábori lelkészeknek legyen egy, a kormánykörökben befolyásos feje, aki a prot. katonaság jogaira ügyeljen, azokat szükség esetében védje, és érvényre segítse, aki a vallás ügyei fölött őrködjék, és azokat legfelsőbb helyen képviselje; mert ha senki sem szólal föl mellettünk; azok ott fent bizony nem sokat törődnek a mi protestantismusunkkal. Fegyelmi tekintetben is szükséges, hogy a prot. lelkészek egy főpap fenhatósága alatt legyenek, értve szorosan a vallástant, a cultust s általában a lelkészi hivatal kezelését illető szabályozást, melyre nézve illetékes biró csupán lelkész, még pedig az illető felekezet papja lehet, nem pedig valamely tábornok vagy akármely avatatlan személy. A fegyelem többi részét illető rendelkezésekben a katonai felsőbbség mindenesetre elfogadandó, sőt ennek hatósága célszerű és szükséges is a tábori lelkészet érdekeire nézve. A katonaság jelenleg saját törvényekkel biró, önálló, separált testület az államban, aki tehát ennek tagjává lett, vagy bármily foglalkozásban azzá kiván lenni, szükséges, hogy alávesse magát az itt uralkodó törvényeknek 5 miután a katonaság idegen törvényeket nem fogad el magára nézve szabályozóul, annál kevésbé, mivel a katonai állás az egyénnek bizonyos hivatali rangot biztosit, melyben minden méltatlan bántás és jogtalan sérelem ellen védelmezve van; s a katonai törvények nem is oly természetűek, hogy azok a lelkész által elviselhetők ne volnának, sőt amennyiben a lelkész a tisztikar tagja is, csak arra szolgálnak, hogy a lelkész saját hivatalos állását, személyes méltóságát mentül inkább tisztelje és becsülje. Az egyházjogi viszonyt, azaz az egyetemes magy. ref. egyháznak a tábori lelkészet iránti jogigényeit illetőleg is csak ugy elégithetők ki az egyház kivánalmai, ha egy ember áll a tábori lelkészet élén. Az egyháznak, mint a lelkiekben egyedül illetékes hatóságnak, joga van ugyan beavatkozni a tábori lelkészet dolgába, s meg kívánhatja, hogy az evangelium az egyház elvei szerint magyaráztassék, és a sákramentomok a felekezet értelmében szolgáltassanak ki, sőt a szertartást illetőleg is kívánhatja, hogy az megegyezzék az országban divatozó szokásokkal; s e részben van joga a lelkészeket kötelezni a megállapított lithurgiai formák s bevett énekes könyv használatára is. De a katonaságnál csak ugy vihető ez ki, ha van, akire az egyház a maga jogait átruházza, és akit az azokra való felügyelettel megbízzon, s akit az állammal való megegyezésnél fogva számadásra és felelősségre is vonhasson. Hogy egyes tábori lelkészek azon e. k. superintendensétől függjenek, melyből eltávoztak, nem vihető ki, részint azért, mert a katonai kormány a maga hatáskörén belül semmi más kormányt nem tűr maga mellett, részint mert a katonai fegyelem nem engedi meg, hogy a katonai kormányzat