Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-06-28 / 26. szám

lyek ha nem is oly nagyok, hogy az egyes egyházak szükségeit teljesen pótolhatnák, legalább bebizonyítják azt, hogy a kormány, a mennyire az ország financiális állapota engedi, az országnak 1848-ban tett igéretét a lehetőségig beváltani törekszik. A mennyiben a tett interpellatió által azon kérdés intéztetett a kormányhoz: szándékozik-e még a törvényhozásnak jelen folyama alatt kimerítő törvényjavaslatot terjeszteni a ház elé, mely által az szabályoztassék, hogy az ország pénztára minden egyes egyháznak egyházi szükségeit teljesen fedezze: arra nézve bátor vagyok kijelenteni, hogy a kormánynak ily törvényjavaslat. előterjesztése szándékában nincs és nem is lehet, mivel a jelen körülmények közt ezt sem az ország financiális állapota meg nem engedi, sem a kellő előkészületek, melyek a kérdés tisztába hozatalára szükségesek volnának, nem léteznek. Mert ha az ország minden egyháznak, egyházi szükségei fedezését akarná magára vállalni: akkor mindenekelőtt ezen szükségek teljes ismerete lenne szükséges, már pedig a jelen pillanatban azon elvnél fogva, melyet minden egyház legfőbb kincseként őriz, azaz az egyházi autonomia elvénél fogva a kormány jelenleg nincs azon helyzetben, hogy magának az egyes egyházak jövedelmeiről és szükségeiről oly tudomást szerezhessen, mely egy a ház elé terjesztendő törvényjavaslat alapjául szolgálhatna. Ennyi az, a mennyit t. barátom interpellatiójának azon részére válaszolnom kellettt, mely az egyházak segélyezését illeti. Interpellátiójának másik részére, mely a különböző egyházi felekezetek iskoláinak szükségeit illeti és igy a népnevelés kérdésével összeköttetésben áll (Halljuk !): ezen, tárgya által oly nagy fontosságú interpellátióra nem adhatok jobb választ, mint midőn ezennel a népiskolai tanintézetek ügyében a kormány által készített törvényjavaslatot a ház asztalára tisztelettel leteszem. (Altalános élénk helyeslés.) Nem foglalja ezen törvényjavaslat magában az öszszes népoktatási kérdést, melynek egyik legfontosabb ága a felsőbb nevelés és a középtanodák rendszere ; az egy későbbi törvényjavaslatnak tartatott fen. De magában foglalja azon intézkedéseket, melyeket arra, hogy hazánkban a népnevelés végre egy az ország állapotához méltó állást foglaljon el, szükségesnek tartok, és miután épen a közoktatásnak ezen része az, melynek megalapítása a nemzet legnagyobb részének leginkább érdekében fekszik, és miután, valamint alkotmányunk alapja deraocraticus, ugy összes közoktatásunknak alapját is a népnevelésben kell keresnünk, azt hiszem ez mindenesetre az első lépés, melyet ezen pályán tenni kell; tehát szükségtelennek tartom, hogy a t. házat ezen törvényjavaslatra, vagy inkább tárgya fontosságára figyelmessé tegyem. Felfogásom szerint, ha fontos, hogy tökéletesített közlekedési eszközök által ezen haza anyagi érdekeiről gondoskodjunk, nem kevésbé fontos, hogy gondoskodjunk azon közlekedési eszközökről is, melyeken az eszmék közlekedhetnek. (Helyeslés.) Ilyeneket pedig csak az iskola által építhetünk- (Igaz!) Mai időben, teljes meggyőződésem szerint, minden áldozat,melyet az anyagi érdekek előmozdítására teszünk, közlekedési eszközeink megjavítása, pénzügyi viszonyainkat szabályozó törvények, mind nem fognak célhoz vezetni, még az anyagi érdekek terén sem, ha nem gondoskodunk mindenekelőtt a népnek értelmi neveléséről. (Általános helyeslés.) A népnek értelmi emelésében fekszik legbensőbb meggyőződésem szerint ezen haza egész jövője. (Tetszés.) Ettől függ, hogy nemzetünk, mely ezen földet vitézsége által fegyverrel foglalta el, azt értelmisége által megtartsa. (Élénk tetszés.) Mert Európának ezen helyén más nemzetnek mint egy valóban civilisált nemzetnek, helye nincs. (Igaz.). Nem akarok szólani a törvény tárgyának fontosságáról; de engedje meg a t. ház, hogy annak sürgősségéről szóljak egy pár szót. (Halljuk!) Sürgető szükségnek tartom, hogy a t. ház ezen javaslat felett minél előbb határozzon. Először azért, mert ne feledjük el, hogy ezen hazában két millió 500,000 iskolaköteles gyermek van, és hogy az nem mellékes kérdés, vájjon ezen 2.500,000 gyermek nevelése egy évvel előbb vagy később kezdetik meg (Helyeslés); másodszor azért, mert bármily mélyen legyek is áthatva azon roppant felelősség érzete által, mely rajtam fekszik, miután a népnevelés vezetése reám van bizva, én kötelességemet teljesíteni képes nem vagyok, ha a törvényhozás bizonyos elveket nem mond ki, melyek a népnevelés alapját képezik. Ilyen például az iskola-kötelezettség, ilyenek azon eszközök, melyek által iskolamesterek ellátásáról és azoknak míveltetéséről gondoskodnunk kell. Harmadszor végre — teljes őszinteséggel be kell vallanom, hogy épen a népoktatás terén — megváltozott viszonyaink nemcsak haladást n m idéztek elő, hanem egyes esetekben visszalépést is. Az előbbi absolut rendszer alatt nem lévén törvény, az, hogy törvény nem létezik, senkit abban, a mit tett, nem akadályozván, az egyes megyékben a szolgabirák és megyefőnökök az iskola-kötelezettséget törvényként kimondották, és azon szüléket, kik gyermekeiket iskolába nem küldék bizonyos birságra ítélték el; úgyszintén reáoctroyálták az egyes községekre azon összegeket, melyeket ők az iskolamesternek fizetni tartoznak, vagy azon munkát, a mely szükséges arra, hogy iskolaépületek állíttassanak fel. Mi, mint az országnak alkotmányos kormánya, csak ott s annyiban rendelkezünk, a mennyiben a törvény arra jogosít. Es igy mindaddig, mig ez iránt nem létezik törvény, sem az egyes szüléket arra, hogy gyermekeiket oskolába küldjék, sem az egyes községeket arra, hogy oskolamestereiket ellássák, vagy iskolaépületeket állítsanak fel, nem kényszerithetjük, és ennek folytán biztossá tehetem a t. házat, hogy több helyen, sőt fájdalom, sokkal több helyen, mint én hittem, az iskolába járó gyermekek