Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-06-28 / 26. szám

lyek szerint kell eljárásunkat intéznünk hazánk jóllétének céljából is. Nem lehet, mert tanitja a történelem, hogy a magyar ref. egyház a magyar haza sorsában mindig híven osztakozott, hogy minden csapás, mely a hazát érte, első sorban sújtotta a magyar ref. egyházat is; nem lehet, mert egyiknek, ngy mint a másiknak érdekében főleg két dolog megtartása, a mennyiben részben legalább hiányzik, megszerzése és biztositása áll; s e két dolog a szabadság és a rend, mely nélkül a szabadság biztositva soha sehol nem volt és nem is lehet. Az egyháznak — s igy egyházkerületünknek is — szüksége van a szabadságra saját kebelében, mert csak annak szárnyai alatt fejthetik ki tevékenységüket az egyházak, az elöljárók, s az egyházak egyes tagjai; de szüksége van a rendre is, mert ha az felbomlik: nem fogunk közös erővel építeni, de egyik le fogja rontani azt is, a mit a másik talán épitene. E belső szabadság fenntartása, az idők kívánalmaihoz illő kiterjesztése és az igy kiterjesztett szabadságban a rendnek megőrzése az, mire nekünk itt egyházkerületünket illetőleg törekednünk kell. E célra lesz irányozva az én törekvésem, melynek támogatására a főt. közgyűlés minden tagját előre is felkérem. De szüksége van a magyar ref. egyháznak a szabadságra és a rendre a hazában is, mert hiszen bizonyítgatni is felesleges, hogy az egyház szabadon, isteni rendeltetésének megfelelőleg csak szabad államban fejlődhetik; a szabadság a protestáns egyház éltető levegője, mely nélkül tengetheti életét, de felvirágozni nem fog soha; bizonyítgatni is felesleges, hogy ha a rend az orszagban megbomlik, a rendetlenség, a törvények iránti tisztelet hiánya a ref. egyházat és annak hivatalos szolgáit sújtja első sorban. Nem lenne helyes, hogy itt ezekről bővebben értekezzem, de az emiitettem szoros kapcsolatnál fogva, melyben egyházaink és iskoláink sorsa, a haza sorsával áll, szabad legyen azon óhajtásomat kifejeznem, hogy: valamint itt hol egyházaink és iskoláink ügyeiről tanácskozunk, ugy ott is, hol egy vagy más minőségben hazánk sorsára gyakorolhatunk kisebb vagy nagyobb befolyást, a szabadság és az annak biztosítékául szolgáló rend érdekeit tartsuk szemelőtt. Legközelebb ezen gyűlési teendőinket illetőleg, számos és fontos tárgyak várják az elintézést, — eleve kijelölni azokat, s elmondani némely azok folytán szükséges intézkedések iránt véleményemet, nem tartanám célszerűnek, megteendem ezt a főt. közgyűlés engedelmével akkor, midőn az alkalom a tárgyalások folyamában önmagától kínálkozni fog ; most, nehogy a drága időt igen is sokáig vegyem beszédemmel igénybe, kikérve tanácskozásainkhoz becses türelmüket és bölcs tanácsukat, magamat további szives szeretetökbe ajánlom és a gyűlést, ezennel megnyitom. Egy örvendetes tényt registrálhatunk. — Báró Eötvös J ózsef, vallás- és közoktatási miniszter f. hó 23 án a Simonyi János báró által hozzá intéztetett in terpellatiojára a következő, tettel kisért feleletet adta. T. ház! Kis-Jenő kerülete t. képviselője interpellatiót intézett a kormányhoz : szándékozik-e a kormány a 48-ik 20-ik törvcikk 3-ik §-ának folytán, az illető hitfelekezeteket meghallgatván, az egyházak és iskoláknak állam részérőli segélyezése tárgyában kimerítő törvényjavaslatot előterjeszteni. Megengedi a t. ház, hogy, miután ez interpellatió két tárgyra vonatkozik, t. i. először a különböző egyházak egyházi, másodszor azoknak iskolai szükségeik céljából való segélyezésére: e két tárgyat egymástól elválassszam s először csak az egyházak segélyezéséről szóljak. (Halljuk!) Igen t. barátom interpellatiója hivatkozik a 48-ki 20-ik tvcikk 3 ik § ára; de legyen szabad megemlítenem, hogy interpellatiójának tartalma eme törvénycikk tartalmával nem egyezik meg, miután t. barátom a különböző egyházak segélyezésére szólította fel a kormányt, az 1848-iki 20. tvcikk 3. §. pedig egészen mást foglal magában. E harmadik §. t. i. világos szókkal eztjmondja: „Minden bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségei közálladalmi költségek által fedeztessenek." Itt tehát nem egyedül segélyezésről van, szó, hanem ezen költségeknek az állam által való teljes fedezéséről. A mi t. barátom kérdését illeti, szándékozik-e a kormány az egyházak segélyezésére nézve kimerítő tv.-javaslatot a ház elé terjeszteni: én azt hiszem, hogy magának a segélyezés szónak értelme egy kimerítő és részletes tö vény alkotását bizonyos tekintetben nem kívánja. Az egyházak segélyezése csak budget utján, azaz oly módon törtörténhetik, hogy a kormány az egyházak segélyezésére, a mennyiben ennek szükségét látja, egy évre bizonyos összeget indítványoz. Es ez azon ut, melyet a kormány követett, midöu, a mennyiben a kincstárnak megszorult állapota engedte, az egyes egyházaknak ily módon segélyezésére budgetjébe bizonyos összegeket vett fel, me-