Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1868-06-21 / 25. szám
szerepet játszik a politikában vagy, ha idejének nagy részét avval foglalja el, az nem kerülheti ki a politikai pártok közt előfordulható összeütközéseket, s igy könynyen megeshetik, hogy egyházának egy részével folytonos ellenségeskedésben él, s nagyon sok kellemetlenséget okoz magának is, másoknak is, pedig neki, mintáz evangelium hirdetőjének, egészen ellenkező hivatása van t. i, békeangyalként működni hívei között. Nem szükség a lelkésznek a politikai párt zászlóját felragadva elől rohanni vagy politikai köröket alkotni, hisz ott van előtte az evangelium béke zászlója, ott van gyülekezete tagjainak lelki vigasztalása, s csak ezt a kört töltse be hiven és teljesen, bizonyára nem kell világi dicsőség után kapkodnia, hogy érdemet szerezzen magának. Hasonlókép a tanárok és tanitók is őrizkedjenek az ilyféle szerepléstől, mert nekik is az előbbihez hasonló szép hivatás jutott osztályrészül, a gyermekek józan nevelése, hogy ezek idővel derék hazafiak lehessenek. S váljon mikép végezhetné kötelességét híven az oly tanitó, ki más egyébbel foglalja el magát? valóban sokkal szebb tér egy tanítóra nézve, ha lelkismoretessn és célszerűen neveli a keze alá adott gyermekeket, mintha a politika síkos pályájára lép. Ha a tanitó mindig politizál, tanítványaira is elragad a politizálás dühe, s mellőzik fődolgukat, a tanulást. Pedig nincs ebben semmi haszon, de van nagy kár, mert kis korukban elvesztegetve az időt, majd később bánják meg mulasztásukat, s ekkor aligha fogják magasztalni volt tanítóikat. Ne politizáljanak tehát az egyházi emberek, ne tűzzék célul magok elébe ezt, hanem teljesítsék kötelességöket. Evvel azonban nem az van mondva, hogy lelkésznek és tanítónak ne legyen politikai megyőződése, hanem inkább az, hogy lehetőleg emelkedjenek a pártok fölé s igy gyakorolják polgárjogaikat. Ezután felemlíti a gyűlés teendőit, s mint a világi elnök, ugy a püspök ur is legfontosabb tárgyakul emeli ki: az állam és egyház közti viszony tárgyalását és az iskolaügyet. Az elsőre nézve kimondja, hogy hihetőleg még a jelen orsz. gyűlés szabályozni fogja az egyháznak államhozi viszonyát, tehát nekünk is meg kell tenni kötelességünket, ki kell mutatni az álláspontot, mely szerint óhajtanok eldöntetni ezt a kérdést, minek következtében még ez évben hihetőleg közgyűlést kell tartani. Az iskolaügyről röviden ennyit: ne bízzunk e téren semmit másra, ne folyamodjunk idegen egyletekhez, ne az államhoz is, mert ha meggondoljuk, hogy oly államiamban — melyben 5 ezer község van iskola nélkül — csak 200 ezer forintot lehetett a nevelés-ügyre fordítani, átláthatjuk, hogy ez összeg ugyszólva semmi, tehát igyekezzünk iskoláinkat jó karban tartani, mert jelenleg Cóak is minmagunkra vagyunk utalva. Ezután következett volna részletes tudósítás az egyházkerület állapotáról — de fájdalom ennek a főtiszt, ur betegsége miatt el kellett maradni. Különben a gyűlés folyama alatt előkerülő egyes tárgyakból eléggé meg lehet avval is ismerkedni. rí A^to A tárgysorozat szerint intézkedjek az ifjú lelkészek felszenteléséről. Jelenleg 8 felszentelendő lelkész jelentkezett, kiknek bizonyítványaik rendben találtatván, mindnyájan felszentelhetők. A felszentelő isteni tiszteleten. Tiszt. Baksai Sándor ur tart szónoklatot. Az ordináláskor szónokló lelkész kijelölését a gyűlés ezutánra is a főtiszt, úrra bizza, ki kérdést intézett a gyűléshez, hogy nem jó volna-e, ha a tractusok rendre neveznék ki. Szóba jött az is, hogy jó lenne, ha valamelyik censendus theologus végezné ilyenkor az isteni tiszteletet, de ezen indítvány nem talált pártfogolásra. Akkor feláll Sárközy ur, s indítványozza, hogy a királyné ő felsége szerencsés szülése megtörténtéért intézzenek örvendező hálafeliratot, mely inditvány, miután az egész egyh. kerület óhajával találkozott, közakarattal elfogadtatik. Tárgyalás alá vették most az egyháznak államhozi viszonyát. Erre nézve először azon bizottság jelentését olvasták fel, mely a közelebbi convent működésének eredményét volt a gyűlés elébe terjesztendő, ezután pedig a convent jegyzökönyvét vették elő, melynek határozmányait nagy részben helyesléssel fogadja a gyűlés, csak egy pár pontra tesznek megjegyzést, némileg módosítást. A közelebbi convent működésének eredménye ismeretes lévén e lap olvasói előtt, nem lehet célom a jegyzőkönyv ismertetése, ennélfogva szorítkozom csak azon pontokra, melyek kisebb nagyobb vitatkozást idézt ^k elő. Ilyen volt mindjárt a j. k. olvasása elején azon kérdés, hogy váljon helyes-e ennek revideálása; a sup. képviselői folyvást a mellett küzdöttek, hogy a conventnek joga van érvényesen nyilatkozni a ref. egyház nevében, s ők erre fel is voltak hatalmazva, ennélfogva jobb csak tudomásul vételért olvasni fel. De mivel a nagyobb rész a superintendentia ilyesféle meghatalmazásáról mit sem tud, s igy a conventi magatartás csak egyéni meggyőződés eredménye volt — elhatátoztatik a j. k. pontonkénti tárgyalása. Az áttérésről szóló ponttal nem ért egyet a közgyűlés, mert sérelmesnek találja az áttértekre nézve ennélfogva különbséget tevén egyházi és gyülekezeti vagyon között, kimondják, hogy az egyházi vagyon marad a régieknél, míg a gyülekezeti megosztatik, a mit választott bíróság hajt végre. A „tömeges" szót ugy értelmezi a gyűlés, hogy az csak egy részt fejez ki és soha sem az egész gyülekezet áttérését, mert ekkor természetesen mind a kétféle sajátjuk marad. Az iskolaügynél az 1866. j. k. 64. pontjában megnevezett választmány utasittatik munkálatát hétfőn (jun. 8.) bevégezni, hogy másnap tárgyalás alá lehessen venni. A gyűlés jónak látja ezen tanügyi bizottsághoz még két világi s ugyanannyi egyházi tagot választani, hogy annál sikeresebben működhessék. A 24. és 25-ik pont olvasásánál főtiszt, ur közli a tiszán inneni s tiszán tuli egyh. kerületek erre vonatkozó határozatait, mely után fájdalmasan értesül a közgyűlés,