Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-06-21 / 25. szám

hogy az utóbbi egyh. kerület ragaszkodva egy korábbi határozatához, nem ismeri el semmiféle conventnek érvé­nyes és végleges határozhatási jogát, ennélfogva egy kö­zelebb összeülendő conventre sem küld teljes meghatal­mazottakat, és a convent megállapodásait ismét az egyh, kerület elébe kívánja küldetni revidealás végett. Ellenben a dunamelléki és tiszán inneni egyh. kerület, hogy az egyetemes prot. egyház nyilatkozata mehessen a minisz­térium és országgyiilás elébe, kimondja, hogy követeit utasítással ellátva küldi ugyan a conventre, de egyszers­mind felhatalmazza érvényes nyilatkozat tehetésére, mi­után nem lát sérelmet abban, ha egy autonom testület teljes felhatalmazottakat küld egy speciális esetre egybe­hívott gyűlésre. Miután a mai gyűlés a volt 6 conventi tag mellé 2 rendes és 4 póttagot választani elhatározta, s a közelebbi gyűlés tartását hétfőre (jun. 8) tűzi ki, az elnökség fel­oszlatja a gyűlést. Junius 8-án a mult ülés j. könyve felolvastatván, helybenhagyatik, s egyszersmint a jegyzőség által ké­szített örvendező hála feliratot is — mely a királyné szerencsés szülése alkalmából küldetik ő Felségéhez — egész terjedelmében elfogadja a gyűlés. Főtiszt, ur tudtul adja a gyűlésnek, hogy az ifjú lelkészek felszentelése tegnap végbe ment, Azt hiszem nem lesz felesleges ezen egyszerűsége által megragadó innepélyről néhány szóval megemlé­kezni, mert ez is egyik kiegészítő részét képezi a super. közgyűlésnek és legcélszerűbbnek látom ide sorozni be. Hogy mily fontosnak tartja egyházunk megtudni, kikre bizatik isten igéjének hirdetése, mutatja a hivek ' élénk érdekeltsége, mely már fél 10 órakor egészen meg­töltötte a templomot, s megzendült a hivek ajkán a kö­zös magasztos ének, mely a közönyös kebelbe is képes életerős, vallásos érzelmet kelteni fői. Midőn a püspök ur megjelent az esperesi karral, a gyülekezet 2-ik éneke hangzott fel ezen szavakkal tolmácsolva a közös örömet és lelkesedést: lm bejöttünk örömmel, felséges isten ! stb. Ezt a ref ifjúság énekkara váltotta fel, melynek öszhang­zatos elhangzása után, tiszt. Baks ay Sándor ur lépett a szószékbe. Mindenki feszült várakozással tekintet a szó­nokra, mert egyikét várta azon remek beszédeknek, me­lyeket prot. papjaink ajkairól is nem mindig lehet hal­lani. A szónok egyszerű, buzgó és nagyon szép ima után beszéde alapjául felveszi Pál apostol I Korinth, 9 : 16 „jaj nekem, ha az evangéliumot nem prédikálom" és ezen igék alapján tartott egy oly gyönyörű, minden te­kintetben megragadó beszédet, mely a hallgatók figyelmét folyvást lekötötte, sőt sok helyen mint villanyfolyam járta át a hivek kebelét. Valóban felszentelendő lelké­szek példát vehettek, miként kell hirdetni az evangéliu­mot. Óhajtottam volna legalább főbb vonásokban ismer­tetni e beszédet, de visszatart azon közóhajtásból származó remény, hogy nemsokára nyomtatásban fogjuk birni, másfelől pedig tapasztaltam már az ily köz­léseknél, mily silány képét lehet adni egy pár csinált vi­rággal a leggazdagabb és legszebb virágos kertnek : miért akarnám hát kovacscsal pótolni a gyémántot'? E beszéd végeztével főt. püspök ur állott az ur-asz­tala mellé, s miután előadta a papi hivatal szükségességét, fontosságát és nehézségeit, a szokásos 3 kérdés kísére­tében felhívta az ifjakat: akarják és igérik-e, hogy hiven betöltik kötelességeiket, melyre az ifjú lelkészek termé­szetesen igennel feleltek. Erre jött az eskü felolvasása — s mindjárt rá az ifjak felesketése. Megvallom a szónokló lelkész szabadszellemű beszéde után aggódó figyelem­mel vártam az eskü szövegét, mely régi alakban kissé furcsán vette volna ki magát a szabadság evangeliuma vagy tán az evangeliumi szabadság hirdetése után. De az eskü forma egészen megnyugtatott, nincs benne ugy szólván semmi a régi, avult dolgokból, hanem egyszerű, és bárki megesküdhetik rá lelkiismereti furdalások nélkül. Ezután az ifjú papok letérdelve az urasztala előtt, az esperesek kezeiket fejeikre teszik és egy egy bibliai locust mondva el, helyeikre mennek, az ifjú papok pedig kezet fognak az egyház elöljáróival. Végül a püspök ur áldást kér a felszentelt papokra, áldást a gyülekezetre s az ünnepély be van végezve. Ennyiből áll nálunk a papszentelés. Most már tér­jünk át a gyűlés tárgyaira, melyek közül egy igen hosz­szas és élénk vitát támasztott, mert pénzkérdéssel volt összefüggésben. A gyüiés tárgyai közt következett a papi vizsgák kimeneteléről szóló jelentés, mely szerint volt 13 első vizs­gára bocsátott káplán és 6 második vizsgás. Egynttal a vizsgáló bizottmány javaslatba teszi, hogy ezután a vizs­gálandók bárminő állásban legyenek, tartoznak bizonyít­ványaikat az illető e.megye esperesével is aláiratni, kü­lönben vizsgára nem bocsáttatnak. Az indítvány elfo­gadtatik. Főtiszt, ur jelenti, hogy az érdekelt tagokkal a káp­lánok elhelyezéséről intézkedett. Erre következett az in­tézkedés felolvasása, melyből kitűnt, hogy 7 lelkész mellé nem jutott káplán. Venio nunc ad vehementissimum. Következett a kápláni ügyek rendezésére kiküldött 3 tagu bizottság munkálatának felolvasása. A munkálat elején mindjárt kimondja a bizottság, hogy nem annyira gyökeres reform életbeléptetése lebegett szemei előtt, mint inkább a már meglevő egyes határozatok és gyakorlat által szokássá vált szabályok szerves egészszé illesztése. S valóban na­gyon kevés ujat tartalmaz e munkálat, s általában sem­mit sem javit a káplánok nyomorúságos állapotán. En­nélfogva, mihelyt a munkálat egészben felolvastatott, egyik kitűnő egyh. képviselőnk fel is szólalt, s néhány lelkészt kivéve az egész gyűlés által helyeselt beszédé­ben élénk színekkel festi a káplánok szomorú és szé­gyenteljes állását, melynél — mint mondja — egy pesztra helyzete is kívánatosabb. Igazi benső részvéttel tépi fel a sebkötelékeket, s kimutatja napnál világosabban, hogy itt gyökeres reformra van szükség, ha nem akarjuk el­riasztani legjelesb ifjainkat a lelkészi pályáról, igaz ugyan,

Next

/
Thumbnails
Contents