Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-06-21 / 25. szám

V. A temetkezésre nézve. 12. §. Egy vallásközség sem tagadhatja meg községéhez nem tartozó halottól a tisztességes eltakarítást a maga temetőjében 1. ha családi sírboltba való temetésről van szó, vagy ha 2. ott hol a haláleset beállott vagy a holttest megtaláltatott, a község környékén az elhunyt egyháza vagy vallástársulata hívei számára temető nem létezik. i VI A vasárnapok- s ünnepekre vonatkozólag. 13. §. Senki sem kényszeríthető, hogy az övétől különböző egyház vagy vallástársulat ünnepein munkától tartózkodjék. Vasárnapokon azonban az istentisztelet alatt minden nem sürgősen szükséges nyilvános munka megszüntetendő. Továbbá, bármely egyház- vagy vallástársulat ünnepein a íőistentisztelet alatt a templom közelében mindazt kerülni kell, ami az ünnepélyt zavarhatná vagy hátrányára volna. Ugyanez tartandó szem előtt a szokászos ünnepélyes körmeneteknél azon téreken s utcákon, melyeken át a menet halad. 14. §.Egy vallásközség sem kényszeríthető, hogy a harangozástól oly napokban tartózkodjék, melyeken át más egyház vagy vallástársulat szabványai tiltják. 15. §. Oly iskolákban, melyeket különböző egyházak vagy vallástársulatok hivei látogatnak, a mennyire lehet, olykép. kell a tanítást berendezni, hogy a kissebbség is betölthesse vallása kötelmeit. VII. Véghatározat. 16. Az eddigi törvények s rendeletek minden határozmánya. melyek e szabályokkal ellenkeznek, bármely alapon nyugodjanak s bármily alakban legyenek is kibocsátva, valamint netán ellentétes szokások habár itt nincsenek is határozottan megszüntetve, többé nem alkalmazandók. Ez áll főleg azon szabályokról is, melyek nyilvános ápolás alá vett gyermek vallásos nevelésére vonatkoznak. 17. §. Jelen törvény kihirdetése napjával lép hatályba. 18. §. Jelen törvény végrehajtásával a vallás és oktatásügyi miniszter bizatik meg, valamint a többi miniszterek. kiknek e szabályok alkalmazása hatáskörébe vág, kiknek feladata e szükséges foganatositási rendeleteket kibocsátani. Bécs, máj. 25. 1868. Ferenc József\ s. k. Auersperg, s. k. Taaffe, s. k. Hasner, s. k. Giskra, s. k. Herbst, s. k. S S K 0 L A 0 6 Y. Az orosházi hitv. ev. iskolai kerület körlelkészének jelemése az 1868-ik évi tavaszi vizsgákról. Beadva a nagy tiszteletű és tekintetes békési ág. hitv. ev. esperességnek. Nagytiszteletü és tekintetes esperesség ! Isten az embert testi, lelki erőkkel, képességekkel bőven megáidá. De azt is öröktől fogva elrendelé, hogy ezek magukban véve ugy a mint adattak, ne legyenek elégségesek az üdvösségre, sőt azokból bizonyos körülmények között kárhozatos iidvtelenségek származzanak . A nyert ajándékokot ki kell művelni,az erőket ki kell fejleszteni, azok működését a jóra irányozni, még pedig ezt Isten segedelmével önmagunknak kell tenni; e cselekvést nevezzük tanulásnak, tanításnak, nevelésnek, képződésnek, képzésnek, s azon eszközöket a mik által ez történik, a tökéletesedés eszközeinek. Mi keresztényi irányban kívánunk fejlődni, tökéletesedni, üdvözülni. Nekünk tehát csak azon tökéletesedés! eszközök jók, a melyek már magukban hordják azon elemeket, elveket, erőket, képességeket, a melyek mibennünk a nyert ajándékokat keresztényi irányban valóban fejlesztik, tökéletesitik. Az ellenkező eszközök ránk nézve tarthatatlanok. Keresztényi irányban való fejlődésnek nevezem én azon tökéletesség felé való haladást, a mely keresztényi fogalmak szerint Isten szóval jelöltetik, s a mely által lelki erőben, szívnemességben, erkölcsi akaratban, tudásban, s mindennemű ismeretekben mind az elérhető, a mit ember, mint jót, elérni képes. A e nemű tökéletesedésben éri el az emberi sziv a nyugalmat, a kebel a megelégedést, a boldogságot, a lélek az erőt. a fenköltséget, nagyságot, dicsőséget. Az ember nemcsak önmagában annál becsesb s boldogabb, mennél tökéletesb, hanem egyes embertársai s az emberi társadalom iránti viszonyában is annál értékesebb, használhatóbb, áldásosabb. Szemléljük p. o. — keresztényi fogalmaink szerint az embert, mint lehetőleg tökéletes atyát, anyát, avagy fiút, testvért, barátot, szemléljük mint egyháztagot, mini tisztviselőt, mint honpolgárt, — s más különféle viszonyok közt; — de nemcsak különféle viszonyaiban, de szemléljük ugyanazon fogalmaink szerint a lehetőleg tökéletes embert különféle körülmények között, p. o. az örömben, a bánatban, a jólét-, az ínségben, a kísérteiben, a nehéz megpróbáltatások napjain, a súlyos küzdelmekben. Igen feltü iő lesz a különbség az ilyenek, s a keresztényi fogalmak szerint való tökéletlenek közt, — megmérhetetlen a különbség! — s a különbség arányában háramlik áldás avagy átok, az egyes emberre, ugy, mint az emberi társadalomra. A milyen fontos a keresztényi értelemben vett emberi tökéletesség mind magában, mind eredményeiben, épen olyan fontosak azoa eszközök, a melyek által ama. tökéletesség elérhető.