Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-06-07 / 23. szám

kritikáját, sem az eredeti nyelvek kezelését, sem a kritikai (?) megjegyzéseket, melyekkel kiséri, nem találta olyanoknak, hogy megérdemelné, miszerint a régit kiszorítsa helyéből, miután a tapasztalat bizonyítja, mily nehéz volna újra változtatni, ha egyszer meggyökereznék. 1848-ban a Synodalis Commissiot újra felszólították több oldalról, hogy gondoskodjék már az uj t. újra fordításáról. Van Hengeit bízták meg véleményadással, ki 1852-ben egy terjedelmes művel felelt: „kísérlet az uj t. uj holland fordítása alapjainak kimutatására, az állam fordítás vezérfonala szerint és a közönséges görög textus nyománNemcsak szabályokat állit fel az uj fordítás készítésére, de felvilágosításul idézett példáiban minden fontosb helyet meg is vitat. Ez alkalmat adott egy hoszszas tudományos vitára, melyben résztvettek többek között : Da Costa „Nehézségek a Synodus uj Biblia forditási terve ellen egyáltalában nem akar semmi változtatást engedni a bevett fordításon; Doedes „Gondolatok egy uj B.-forditás felett," nem tartja helyesnek a textus receptusból és államíorditásból indulni ki, az uj fordítást addig szeretné halasztani, mig az „eredeti szöveg helyreállításának siető léptekkel haladó műve" bevégeztetik, sok még függő exegetikai kérdés megoldatik, s csak ekkor lehetne — de akkor aztán egy teljesen átdolgozott uj fordítást adni a közönség kezébe a régi helyett. Sokan biztositálc Doedest, hogy igy még unokájának unokája is ép oly távol lesz az uj fordítástól, mint ő maga. Ugy hiszem mindkét részen van egy kis túlzás; az eredeti szöveg helyreállitása és a magyarázati íüggő kérdések megoldása ugyan még nem bevégzett tény, de bátran elmondhatjuk, hogy a legfontosabb kérdéseket illetőleg már is meglehetősen tisztába jöttek, — a lényegtelen bizonytalanságok akár a szövegre akár az értelemre nézve nem érdemlenék meg hogy az uj fordítás tovább is halasztassék. E közép uton jár Harting és Vissering véleménye „melyek az államforditás hiányai?" A zsinat azután a papokat és egyetemeket hívta fel véleményezésre, néhány papon kivül csak az utrechti egyetem nyilatkozott az uj fordítás ellen. Erre aztán a zsinat egy bizottságot nevezett ki a gröningai és leidai egyetem tanáraiból s a papok közül is az uj fordítás elkészítésére, a bizottmány tagjait a legjelesb exegeták alkotják (Van Hengel, Prius, Muurling, Kuenen stb.), tehát a közönség nagy része nem alaptalanul számit egy nemsokára megjelenendő kitűnő fordításra, bár vannak kik már előre igyekeznek bizalmatlanságot kelteni a népben a vállalat iránt, — hogy is ne? hisz modernek készítik! E közben magán uton is történtek kísérletek az uj t. lefordítására, igy Vilikétől 3 kötetben magyarázó jegyzetekkel; ennél sokkal becsesb s néhány év alatt több kiadást látott Vissering — amsterdami — fordítása, kitünö kritikai jegyzetektől kitérve. *) *) Utólagosan akadt kezembe egy orthodox pap röpirata : „Hogy tetszik az uj Bibliaforditás ?" E röpiratból két dolgot tanultam meg. l-o Hogy a synodalis bizottság elkezdé az uj bibliafordítás kiadását füzetenként; az első füzet (Máté evangeliuma) meg Az olvasó figyelmét valószínűleg nem kerülte ki, hogy én az ó-t. i exegesisről szólva, rendesen azon nyereséget állitám előtérbe, mely az alapos kritikai kezelésből históriai tekintetben húzatott (t. i. Izrael, Izrael vallása és irodalma történetének ismerete); ellenben az uj t.-i tanulmánynál a szoros értelemben vett históriai eredményről majd mit sem szóltam, de annál többet azon előnyökről, melyek az irók és szereplők tanfogalmai megismerésére és megismeréséből háromlottak s még ezután is várhatók. Ez eljárás indokolására — önmagamat illetőleg — elég annyit mondanom, hogy én egyszerűen hü akartam maradni a valódisághoz; a mit én tettem, az történt a bibliatanulmányban is, illetőleg megfordítva, mit a bibliatanulmányozók tettek, azt én hiven akartam rajzolni. Az ó.-t. tanulmányánál már régóta főcél volt, igy főnyereség is lett, a históriai ismeret, ellenben az uj t.nál egész a legújabb időkig csaknem kizárólag a dogmatikai nyereséget tárták szem előtt (értsd fennebbi jelentésében = uj t.-i theologia). E szerint nem magamat, hanem a rajzolt jelenséget kellene indokolnám. Sok tekintetben világot vet az ó- és uj testamentom eltérő minősége ; az egyetlen okmányunk egy nép ezred éves nemzeti és vallásos életéről, s a történelmi elem túlnyomó is benne; ez néhány évtized szüleménye, tulnyomólag vallásos és tanitói tartalommal. Mihelyt a tudományos történelmi érzék csak valamennyire kifejlett, azonnal leheis jelent, jegyzetekkel, bevezetéssel, tartalom és basonhangzásu helyek jelölésével. 2-o Hogy az uj Bibliafordítás az orthodox papnak nem tetszik, következő okokból: a) Jézus személyét lealacsonyítja (Sic); b) a textus receptust vevé alapul; c) szem előtt tartá a régi forditást is (Staien-Vertaling) d) végre mert modernek késziték az utrechti tanárok résztvétele nélkül (hinc illae lacrymae !). Magam még nem kaphatám kezemhez a füzetet; előlegesen is bátor vagyok megjegyezni: a) a röpirat első vádja teljesen indokolatlan ; meg vagyok győződve, hogy alaptalan is ; Ván Hengel eddigi működésében eléggé kimutatta, hogy a grammatikát többre becsüli, mint valamennyi dogmatikai kérdést; következőleg nem valószínű, hogy •— legalább szándékosan •— erőszakot követett volna el a Hermeneutika szabályain ; b) hajlandó vagyok hinni, hogy ha nem a textus receptust veszik alapul, akkor meg azért szólaltak volna fel, különben Van Hengel terve szerint a textns receptus alapul — vétele nem azt teszi, mintha az kivétel nélkül minden helyen meg kellett volna tartani, hanem csak azt, hogy abból kiindulva javítsák a textust, s ahoz ragaszkodjanak ott, hol különben is még bizonytalanság uralkodik vagy hol a különbség az értelemre semmi befolyással nincs, c) a régi fordítás szem előtt tartása elkerülhetlenül szükséges volt, miután különben nem reménylhető, hogy a régit kiszoríthassa a közhasználatból. Végre az utolsó okot ugy nézhetjük mint mely nagy valószínűséggel nagy befolyással volt a három első költésére. Különben az utrechti egyetem tanárain sérelem nem követtetett el, miután a bizottság kinevezésekor ellene mondtak volt az egész tervnek. Mig az egész (egyidőre csak az uj t.) meg nem jelenik addig bővebben nem is szólok e vállalatról; majd akkor ha — mint én előre meg vagyok győződve'—életrevalónak és célszerűnek mutatkozik : terjelmesebben fogom ismertetni. Hátha a fordított szöveg is, de különösen a bevezetések és magyarázó jegyzetek kitűnő szolgálatot tehetnének egy uj magyar forditia rendezésekor I ?