Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-06-07 / 23. szám

tetlen lett az uj t -i theologiáról vagy Izrael vallásáról oly értelemben szólni, mint egy eleitől fogva bevégzett, semmi fejlődésen át nem ment tanról, mint pl. szólhat­nánk Plató világnézletéröl, Pál theologiájáról. Izrael val­lását az ó-testamentomból, eredete, küzdelmei, fejlődése, virágzása és hanyatlása korszakaiban látjuk tisztán csak a biblia vezérfonalát követve, észrevesszük, hogy azon törzs vallása, melyhez Ábrahám tartozott, még nagyob­bára fétis- és természetimádás volt, minek nyomai még hosszasan fenmaradtak Izrael népe között. Ábra­hám egy fölényt ismer el, mint családi istent; maradékai alatt e fölény fogalma mindig tisztultabb alakot vesz fel, Mózes által eljut a törvény álláspontjára, melyen isten mint szent, törvényadó és biró áll a néppel szemben, a nép istennek szentelése csak jelképileg fejeztetik ki az áldozatokban, a nép istenével csak a papok közvetítése által van összeköttetésben; majd felébredvén az önálló vallásos tudat, kifejlik a profetismus, melynéi a vallásos szellem egyéni önállóság és szabadságra emelkedik, A próféta törvényen és ceremóniákon felülemelkedvén, az igaz vallás lényegét az erkölcsiségbe helyezi, de egy­szersmind az istentől való teljes függést érezvén, az er­kölcsi és vallásos élet legmagasb önállóságában és önkén­tességében isten szelleme ellenállhatlan hatalmát ismeri fel; vallása tisztasága és önállósága tudatában érzi, hogy az hivatva van az egész emberiség vallásává lenni. Izrael vallása a proíetismusban virágzása tetőpontját elérvén, a Judaismus korszakában — Ezdrás után, — a Farizeusok­nál formulismussá és betüimádássá, az Essenusoknál my­isticismussá és asketismussá, a Sadducenusoknál a vallás érzéki megvetésévé fajult. Im, a fejlődés különböző foko­zatai — a biblia szerint — Izrael vallásában. Ezért Izrael vallásáról csak történeti alakban szólhatunk, szintúgy mint pl. a görög-philosophiáról. — Nem egészen igy áll a dolog azon vallással, melyet az uj t. könyveiből tanu­lunk ismerni. Krisztusban megjelenik a tisztán szellemi, az igaz vallás, mint istennel való szellemi egység tudata; e vallást hirdeté szavaival, s valósitá meg életével Jézus. E vallásról tesz tanúbizonyságot az uj t.; egyfelől mint azt Jézus hirdeté, életében megvalósitá, másfelöl, mint közvetlen követői a Krisztus megjelenését és a vallásos élet eszményképének megvalósulását az ő személyében szemlélődésük tárgyává tevék. Látni való, hogy itt nem lehet szó azon hosszas fejlődési phazisról, melyet Izrael vallásában találunk. A keresztyén vallás egyszerre leg­tökéletesebb alakjában lepik fel az alapitó személyében, megvalósulva a vallásos és erkölcsi élet eszményképe. A tisztán történelmi elem itt önkénytelenül háttérbe szo­rul a vallásos és bölcseimi szemlélődés előtt — Csak hát­térbe szorul, a vallásos szellem előtt másodrangú jelentő­ségűvé válik, de azért nem semmisül meg. Midőn azt ál­lítjuk, hogy a kereeztyénséggel az igaz vallás valóban fellépett az emberiség történetébe, hogy ez igaz vallás az alapitó fenséges személyében a maga legmagasb tökélyé­ben történetileg megvalósult: ezzel ép azt fejezzük ki, hogy Jézus élete és a keresztyénség előállása, mint rea­lis történeti tények, nemcsak a vallásos szemlélődésre, de a szoros történelmi tárgyalásra is méltán igényt tarta­nak; a történelem pedig teljes joggal veheti vizsgálódása alá, hogy megkísértse kimagyarázni azon elvek és törvé­nyek szerint, melyeket minden történelmi jelenség felfo­gásában követ. Jézus személye és a keresztyénség feb. lépte ugyan mindenekfelett vallásos szempontból fo tos, de a világtörténelemnek is egyik legfényesebb és legfon­tosabb lapját kell hogy képezze; a történész, ki azt kü­lönös figyelmére nem méltatja, nem fogta fel teljes nagy­ságában történelem írói feladatát ; a keresztyén, ki e té­nyeket félti a történelmi vizsgálat bonckése alá adni, az nem érezte még teljesen át a keresztyén vallás megdönt­hetetlen igazságát. — Mégis csaknem a legújabb időkig kisebb nagyobb mértékben mindkét részről beleestek azi egyoldalúságba. A történész elhanyagolta e tényeket, a keresztyén féltette a történésztől. Korunknak volt fen­hagyva a kezdeményezés Jézus élete és a keresztyénség első alakulása történetét a tisztán történelmi kutatás tárgyává is tenni. — Ismertetésem bevezetéséből emlé­kezhetik az olvasó, hogy én ép e két tárgyról ugy szól­tam, mint melyek jelenleg a bibliatanulmány tűzpontját képezik, s az e téren felmerült irodalmi jelenségek és küzdelmekről pedig, mint melyek az objectiv kritikai vizsgálódás leghatalmasb emeltyűi voltak. Strausz, a Tübingai iskola, Renan, e három körül csoportosul még minden, mi e téren említésre méltó történt, pro- vagy contra. Láttuk, hogy a két első Hollandban nem sok nyomot hagyott; annál nagyobb hatást gyakorolt Renan. iviidőn Renan „Jézus életével" fellépett, Hollandban már virágzott a modern theologia, a különbség modernek és supranaturalisták között már izgultságban tartá a kedé­lyeket; de a vita inkább dogmatikai kérdések körül forgott, s hiányzott az alkalom az uj elvek következ­ményeit a történet részletes kidolgozásánál is tekin­tetbe venni. Ez alkalmat szolgáltatta Renan. A supra­naturalisták feikiáltának: „lm a modern theologia el­veinek következményei! Nézzétek mivé lesz a megváltó képe a modernek kezei között!" A modernek nem elé­gedhetlek meg csak a protestálással, nem Renan müve hiányainak kimutatásával önmagoknak kellett hozzá­fogni a történelmi feldolgozáshoz, s igy tettleg bizonyítani be azt, mit addig csak elméletben és általánosságokban állítottak, t. i. hogy elveik következetes alkalmazása mellett a kezeink között levő okmányokat fel lehet dol­gozni történeti hűséggel, s az eredmény távol attól hogy letörpitené a megváltó fenséges alakját, azt igazi, eddig alig ismert nagyságáben tünteti fel. A törekvés szép és vonzó ; csak a legelfogultabb dogmatismus s a minden szel­lemi előtt idegen maradó materialismus tagadhatja meg tőle érdeklődését. Lehet, hogy csak a késő utókornak lesz fen­hagyva kielégítő feleletet adni a legutolsó kérdőjelre is, de az eredmény, mi már a rövid idő alatt tett fáradtságot is jutalmazá, megtiltja elcsüggednünk a siker felett (Vége következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents