Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-06-07 / 23. szám

irom: „Ne lépjetek ki addig az evangeliumi szolgálatra, mig az evangelium hirdetőinek tanait saját erőtökennem tanultátok ismerni. Uj egyházakba legjobb kísérőtök, papi könyvtáratok legelső dísze, működéstökben erőtek, támaszatok, vezetőtek lesz az uj-testamentomi theologia, melyet a kútfőkből magatok állitátok össze!" (Én ugy találom, hogy nem nagyított ). A holland tanuló ifjúság dicséretére legyen mondva, a tanár fáradozása meg is termi gyümölcsét. Az utrechti theologiát tanuló ifjúság 5 — 6 külön önképző körében az uj t-i exegesisre vonatkozó értekezések és vitatkozások száma az összes többi theol. tudományokhoz oly viszonyban áll, mint 4 az l-hez. (Fiat applicatio!). — Rövid rajzom Doedesről, inkább a tanár mint a tudományos iró működésére vonatkozott ; ennek oka egyfelől az, hogy előadásairól elevenebb benyomás után, közvetlen tapasztalatból irhaték, másfelől, mert Doedes nem igen tartozik a sokat irók közé ; jóllehet emiitett művein s számosb vita iratain kivül is jelent meg nem egy jeles cikke a folyó iratokban. Azon kérdés merülhetne még fel, ha fejtegetéseiben elég objectivitással jár-e el, nem vegyiti-e saját felfogását az apostol nézeteibe ? Hermeneutikájából láttuk, mily nyomatékosan figyelmeztet az ily exegeták eljárása ellen. Azonban nem lehetetlen, sőt a mindennapi tapasztalat eléggé mutatja, hogy az emberek szándékosan vagy tudtokon kivül a gyakorlatban gyakran tesznek elméletökkel ellenkezőt. Álláspontunkat mint exegeták sem tagadhatjuk meg egészen, teljes „Voraussetzunglosigkeit" igazán csak agyrém, Ugyanazon tényt másképen fogja fel a supranaturalista, másképen az organikus felfogás barátja, ép ugy, mint az 1867-iki törvényeket és kifolyásait más szemmel nézi a „Pesti Napló" mással a „Hon hanc veniam petimusque, damusque vicissim, de mit sem kérni, sem megengedni nem szabad, az, hogy a tényeket, melyeket álláspontunk szerint megítélni akarunk, valódiságukból kivetkőztetve, elferdítve adjuk elő. Ez értelemben véve fel, Doedes nem tagadja meg magyarázati elveit a gyakorlatban sem ; theologiai álláspontja csábithatná ugyan legalább szemet hunyni a különböző felfogás előtt, mely van p. Gal. 3.3.5.14 és I. Thess. 1.6

között, de még felhívja a figyelmet rá; hol még kétséges értelmű helyekre akad, nem vonja feltétlenül azon oldalra, melyen ő áll, p. a Rom. 9.5

-ben foglalt doxologiánál kijelenti ugyan, hogy ő nem tartja idegenszerűnek Krisztusra vinni, de mivel kétes, e helyet nem használja fel midőn Pál nézletét adja Jézus személyéről. Venio nunc ad fortissimum.... A holland exegeták Nestora, a több mint 90 éves, folyton munkás agg W. A. Van Hengel, előbb franekkeri, majd amsterdami végre Ieidai tanár; ki egész életét s erejét az uj t főleg Pál levelei tanulmányának szentelé, kinél e tanulmány nem is csak szenvedély, de egyetlen életeleme. Művei a pontosság és alaposság typusa; a rendkívül nagy nyelvismeret és éles látás mellett — mit a Németország legelsői is méltányolnak (1. Winer „Grammatik ..") — bír a ritka türelemmel, napokat tölteni egy mondat, egy szó felvilágosításáért. Több müvei: „Annotationes in loca nonnulla N. T." 1824. „Commentarius perpetuus in epist. ad Philip." 1838. „Com. in I. Cor. XV." 1851, végre két nagy kötetes mester műve: „Interpretatio epist. Pauli ad Romanos" 1855 —59. A nagy tisztelet s elismerés mellett, melylyel a kitűnő férfiúnak egyaránt adózik mindenki, többen hibáztatják benne, hogy a dogmatikai részt nem veszi kellő figyelembe. E vád teljesen jogosult, ha „dogmatikai rész" alatt azon tudományt értjük, melyet a későbbi theologusok akár „kritikai" akár „Egyházi Dogmatika" név alatt szoktak elő- vagy kiadni; ezt nemcsak hogy elhanyagolja, de akarattal ki is zárj ai „Hactenus quoque mihi constiti, ut me ab excursibus in regionem disciplinae, quam dicunt, Dogmaticae abstinerem. Quod quamquam nonnullos aegre laturos esse praevideo, iis tamen displicere malui, quam evagando committere, ut hanc in Epistolam, quemadmodum plerumque fit, aut meam, aut scholae sectaeve alicujus importárem opinionem" (Int. ep. ad Rom. p+ VII.). De teljesen alaptalan lenne a váci, ha azt akarnák kifejezni vele, hogy magának az apostolnak gondolatvilágát — szóval — dogmáját hanyagolja el; ezt nemcsak hogy szem elől nem téveszti, de egészen beleéli magát az iró szavaiba, gondolkozása menetébe, szellemébe, s az egyes részek értelmezését mindig az iró tanfogaimával összeköttetésbe hozva adja. „Nihil aliud mihi curae cordique fűit, quam Pauli mentem pro viribus candide et ingenue lectori tradere et, si occultior erat, e tenebris eruere,"... A magasztalás, mely minden felülről Van Hengel exegesise nyelvtani oldalát emeli ki, nem azon értelemben veendő, mintha az exegeta feladatának többi részét kevésbé dicséretesen oldatta volna meg. „Interpretationis Historicae, Logicae, Physiologicae legibus haud secus obedire annisus sum quam Grammaticae." Alig képzelhetni kellemetlenebb helyzetet, mint melyben a kommentárok ismertetője van, kénytelen általánosságokban maradni, s ekkor pár sorban elvégzi mondókáját a legjelesb műről és az egész mű tartalmáról vagy egy szót sern szólhat, vagy ha erre is kiakarna terjeszkedni, ugy ha csak az egészet közölni nem akarja, kénytelen többnyire önkényesen felvett részleteket kö~ zölni — p. egy-két szónak, kifejezésnek, versnek értelmezését, mi még a szakemberek előtt sem nagyon mulatságos olvasmány volna. Ezért rendesen ki is hagytam mindenünnen az idézeteket, melyeket eredetileg azon céllal irtam volt ki, hogy közöljek belőlük. Szinte nehezemre esik hasonlót tennem Van Hengel „Interpretatiójából" kiirt jegyzeteimmel, mert ez nemcsak ismertetés lenne, de ezen oly fontos s sok exegetikai nehézségekkel biró Romaiakhoz irt levél nem egy homályos helyére vet uj világot, s sok — csaknem általánosan uralkodó tévelygést fedez fel, és javit ki. Ezenkívül hosszasb tanulmány után (mire érdemesebbet nem igen ismerek az öszszes exeg. irodalomban) sikerült is a szét szórt helyekről egy-egy kis egész alá tartozókat szednem össze, melyek nemcsak az egyes helyek megértésére de általában