Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-06-07 / 23. szám

A 3-ik cikk szerint: E törvény hatályba lépésének napjától kezdve a német örökös tartományokban a katholikusok, úgyszintén más keresztyén és nem keresztyén hitfelekezetbeliek házasság ügyeibe azon világi törvényszékek fognak bíráskodni, melyek 1857-ik évi jan. 1-eje előtt, a midőn az egyházi házassági törvényszékek működésűket megkezdték, arra hivatva voltak. A 4-ik cikk szerint: következő átmeneti intézvények tétetnek: 1. §. Ha oly házaság érvénye forog kérdésben, mely az 1856-iki oktober 8-kán kelt nyilt parancs érvényben léte alatt köttetett, abban az azon nyiltparancs és ennek folytán kiadott szabályzatok szerint lesz Ítélet hozandó. Ellenben az elválasztás és asztal és ágytóli elkülönzés az oly házasságra nézve is a polgári törvénykönyv határozmányai és a jelen törvényben tett intézkedések szerint lesz elintézendő. 3. §. Az 1856-iki oktober 8-kán kelt nyiltparancs érvényben léte alatt hozott jogérvényes Ítéletek az azokat illető hatályokat el nem vesztik. 4. §. A folyamatban lévő peres ügyek, akár első, akár másod folyamodási biróiszékek előtt vannak, az e tőrvény határozmányai szerint illető világi törvényszékek s illetőleg igazgatási hatóságok által tovább folytatandók s oda átteendők. Az 5-ik cikk szerint: A törvény végrehajtásával az igazság-, cultus- és belügyi miniszterek bizatnak meg. (Folytatjuk.) A biblfatanulmány Hollandban. 3. A felébredt bölcseimi élet. Kritikai irány. (Folytatás.) Van Willes egyoldalú működésével szemben említendő Doedes, Heringa tanítványai között kétségkívül a legjelesb exegeta. „Az exegetának, mint exegetának más teendője van, mint a Lexicografnak vagy EtymologusnakK

(Herm.). Etymologiai vizsgálódásokba csak kivételesen bocsátkozik, hol p. uj szavak vagy ujalakok jőnek elö és hol még vita alatt levő nyelvtani nehézségekre akad, s ilyenkor is, valahányszor csak egyetért vele, Winer jeles uj testamentumi nyelvtanára utal bővebb tájékozás végett. Azt hiszem ez nagyon helyes eljárás. Nincs valami viszásabb és boszantóbb, mint midőn az exegeta akár a tudós publikum előtt, kinek ir, akár felnőtt tanítványai előtt, előadásain, oly dolgokba bocsátkozik, miknek ismerete már, mint conditio sine qua non, megkívántatik arra, hogy valaki a theologia s igy az exegesis tanulásához foghasson, ki theologiára készül, az már valami egyébért veszi kezébe az uj t. mint a nyelvtani alakok betanulásáért. Igen természetes, hogy az etymologizálás is szép dolog, csakhogy a theologusra nézve mégis a biblia ismerete a fődolog és szebb dolog, s a fölösleges nyelvtani elemeztetések az egész biblia megismerésére szánt időt rabolják meg, s igy igen könnyen megeshetik, hogy a cursusok végeztével a tanulónak egész bibliai jártassága a dogmatikában előforduló szórványos bizonyító helyeken kivül, néhány fejezet nyelvtani ismeretéből fog állani, miből az is könnyen bekövetkezhetnék, hogy egykor a fiatal leikész nagyon kényelmetlen helyzetbe jőne, ha tanulatlan egyszerű hallgatójával beszédbe elegyednék a bibliában foglalt dolgokról. Doedes buzgósággal és jó sikerrel igyekszik megmenteni tanítványait eféle eshetőségektől. Három év alatt keresztül olvassa tanítványaival csaknem az egész uj t.-ot (p. mult évben Pál leveleit, ez évben a zsidókhoz irt és katholikus leveleket), előadva röviden a tárgyalt irat alapvázát, főbb és al részeit, ezek tartalmát hosszasabban, csak az egy vagy más tekintetben fontosb helyeken mulatva, felhíva tanítványai figyelmét azon helyekre, melyeknek felfogásában még nagyon eltérők a vélemények, s a szükséges utasításokat megadva, ösztönzi őket, hogy saját magok igyekezzenek utánkutatni s erejűkhez képest befolyni a homály és kétség oszlatására. — E cursorisch tárgyalásnál még sokkal becsesb és érdekesebb, valóban mesteri az uj t.-i írók illetőleg iratok dogmatikai magyarázata, értve alatta — mint fennebb mondók — magának a tárgyalt írónak dogmáját. Ez évben íárgyalá Pál mindenki által authentikusnak elismert 4 első levele szerint Pál tanfogalmát. Jézus haláláról, Jézus halála és megigazulásunk, — mpgigazulásunk és a J. Kristusba vetett hit, — J. Kr.-ba vetett hit és az evangelium hirdetése közötti viszonyról; az evangelium elfogadása és hatásáról s végre Jézus személyéről általában. Mindezeket egyenként véve, külön minden egyes levélből kikeresi az egyenesen vagy mellékesen a tárgyra vonatkozó helyeket, a megelőző nyelvtani vagy történeti nehézségek eloszlatása után vizsgálja, hogy külön minden egyes helyből, mit tanulhatunk az apostol fogalmáról a kézalatti tárgyat illetőleg, a homályosb vagy kétesb helyeket a bizonyosbak világánál értelmezi az apostol ugyanazon leveléből, egy más levélhez csak a legutolsó szükség esetében fordulva, mert, — mint mondja — az apostol nem küldte volt el a a Galatákhoz, a Rómabeliekhez irt levelét is, s nem számithatott rá, hogy a Korinthusbeliek a hozzájuk küldött első levél olvasásakor a második levélhez fordulhatnának bővebb világért. A tárgyalt levél egyes helyeiről nyert világot lehetőleg egy egészszé foglalva áttér egy más levélre, s hasonló eljárás után mind a négygyei szemben, a négyet összefoglalva adja az apostol tanfogalmát teljesen kifejtve. Csaknem felülmúlhatatlan a tárgyalásban is, de különösen a művészetben, tanítványait önmunkásságra serkenteni; p. midőn három levél tárgyalását elvégezte a 4-ikből csak a tárgyra vonatkozó helyeket nevezi meg s tanítványaira bizza, hogy a vett példa szerint saját erejükön fejtsék ki azokból az apostol tanfogalmát; majd megfordítva a tárgyra vonatkozó helyek kikeresésével bizza meg — stb. stb., ugy hogy az akadémiai tanfolyam alatt tanítványai maguk dolgozzák ki az egész uj testamentom theologiáját. Oly melegen, buzgalommai hívá fel hallgatóit ép azon napon is, melyen e sorokat