Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-06-07 / 23. szám

jól, hogy arra nem fog kerülni sor. Uraim, én ezt az egész fényegetést csupa üres szónak tartom," S az oppositiora mért egy pár kemény vágás után dr. Brown indítványát védi s beszédjének végén figyelmezteti az ellenpártot a felelősségre, a mely a munkálatok megszakításával járna, s a melyet ö, a jelen körülmények közt, nem szeretne magára venni, A vita benyúlt a késő éjbe; fél 12 körül oszlottak szét, hanem azért még csak az elején voltak. A legközelebbi gyülésnapot a másik hét hétfőjére tűzték ki. Általában az első napi vitán erősebben érzett az unioellenes párt ereje és színezete; a másodikon mondhatni potonként verettek meg. Pont tizenegykor nyilt meg az ülés, s a hallgató közönség a múltkorinál még sokkal nagyobb volt, ellepve a folyosókat is, miután tudva volt, hogy az uniópárt néhány kitűnő szónokán kivül a két főpártvezér is ma fog beszélni. Némi előleges elintézni valók után dr. B1 a i k i e állt fel, az unio-párt egyik kitűnő capacitasa. Beszédjének közepe táján lehetett, mikor az ajtóból a tömeg közöl jövő erős, ismételt felkiáltás az egész gyűlés figyelmét magára vonta, s a szónok a beszédet abba hagyta. Dr. Gr u t h r i e, egyike a legnépszerűbb és legkedvesebb papoknak, szép, nyájas arcú, ősz alak, kifogyhatatlan az egészséges skót élcekből, tört utat magának nagy nehezen a fiatalságon keresztül, s a padok hátulján megállva kezdé, hogy ő a nép nevében akarna szóllani. A hely tömve emberekkel, s a nép nagy része kénytelen visszamenni, mert nem jöhet be. Ha ez az egyház a nép egyháza, a mely a népre támaszkodik, nincs helyén hogy épen ez a nép zárassék ki ily fontos kérdés tárgyalásánál. Nagyon sajnálom, hogy dr. Blaikiet félbeszakítottam, hanem én nagyon szeretném, ha a nép is hallaná dr. Blaikiet; egyebek közt azért is, mert egy véleményen vagyok vele. Azért indítványozom, hogy a presbytery tegye át az ülést a nagygyűlés termébe." Természetes hogy a nagyrészt állni kénytelen közönség szűnni nem akaró tapssal fogadta az indítványt; a lelkészek közül egy felállt, hogy ő pártolja, azzal elfogadtatott, s az egész gyűlés papostul, hallgatóstul átment a nem messze lévő Assembly Hallba. Még az uton csatlakozott a menethez egypár nő, a kik este felé a karzatokon mind jobban szaporodtak. Mikor mindnyájan elhelyezkedtek, dr. Blaikie újra felvevé a szót. Halvány komoly szelid alak, első tekintetre semmit sem mutat, csupán szemeinek tekintete árulja el a gondolkodó főt.; szónoklatában nagyon egyhangú és sohasem melegszik fel, de logicai rend és tisztaság, az argumentumok ereje, s az ellenfélre mért csapások éle oly nagy, hogy az ember mindvégig figyelemmel, sőt gyöngyörüséggel hallgatta. „Tiszteletteljes figyelemmel hallgattam a múltkor dr. Bonar barátom hivatkozását a testvéries egyesülésre és az egymás iránti bizalomra. De megvallom jobb szerettem volna, ha dr. Bonar nemcsak nyilvánítja ez érzelmeket, hanem gyakorlati eredményt ád azoknak e mozgalom korábbi stádiumában. A Statement (az oppositio első védelmi röpirata) bizonyosan keresztül ment dr. Bonar kezén. Szerettem volna, ha tollával kihúzogatja az ilyen kitételeket: árulás fenyegeti népünket! A Krisztusnak tartozó tisztelet nyilt kérdéssé van téve ! Az államegyház elve csak addig szent előttük, mig saját céljaikra használhatják ! stb. Ha dr. Bonár önként előáll s visszavonja ezen vádakat, jobban fogom őt tisztelni, mint valaha tevém ; ha nem, az egyedüli kedvezmény, a mit tanúsíthat irántunk, s a mit kérek tőle, hogy kíméljen meg bennünket kellemetlen hallásától annak, a midőn itt felemeli szavát panaszos vágyódással a testvéri szeretet után." — „Mondatott, hogy ha egyesülünk, az uj egyházban nem lesz egyéb mint örökös perpatvar és viszálkodás. Azt hinné az ember, hogy mindenik united presbyterian egyegy pokolgépet hoz magával, hogy légbe röpítse azt, a ki öt, vagy elvei valamelyikét érinteni meri. S mellesleg mondva, nem gondolom, hogy még ez is sokkal roszabb volna annál, ha mindenik free churchi tag egy-egy csomó Watchwordot visz magával." A nyilt kérdés vádjára megjegyzi, hogy nézete szerint nem hogy sok, sőt inkább felette ke /és nyilt kérdése van az egyháznak. „Nyíltan kimondom, hogy ha azok a nézetek, a melyek az oppositio vádját képezik, érvényre jutnának egyházunkban, nemsokára be fogna következni a nap, a mely egyházunkat töredék darabokká szakgatná szét. Az egy megcsontositó, életölő politika. Az szivét emészti fel az egyháznak; lefojtja a legjobb emberek törekvéseit, s fanaticus eszelősséggel helyettesíti az üdvös buzgóságot. Engedjetek egy ily politikát érvényre jutni, s nem lesz szükség semmi ellenséges kézre, hogy kapuinkra írja az Ichabod nevet." A vita egész tűzzel és lelkesedéssel folyt 5 óráig; mindenik párt megtapsolta saját szónokait, s a mint a tapsok erejéből következtetni lehetett, mindkettő elég erős. Hét órakor újra együtt voltak. A tárgy annyira ki volt merítve, hogy bátran szavazás alá lehetett volna bocsátani e dolgot. Azonban a vezérek még nem szólottak, s a mint tisztán látszott, egy kis manőverrel éltek egymás ellen. Mindegyik a maga számára akará biztosítani az utolsó szót, s minthogy parliamenti szokás szerint a beszélők ugy voltak felosztva, hogy mindig felváltva szóltak a két fő párt szónokai (a közvetitő párt indítványa e napon csak egy — de igazán derék — beszéd által támogattatik), este felé a szónokok jó részt csak azért álltak fel, hogy az ellenfél vezérét kényszerítsék ki a sikra. Mondhatni csupán ily szerepben állt föl ugy 10 óra után Rev. A r n o t is, egy kedves rokonszenves egyéniség, alacson, köpcös alakjával élénken emlékeztetve egyik esperestünkre, hogy a Watchwordot, melynek már a vita folyamában kijutott egy két vágás, végkép megölje. No hiszen azt meg is ölte szegényt — mint Jókai a Bach rendszert az uj földesúrban, — ugy hogy még szülői sem mertek egy árva szót is védelmére kockáztatni. „Annak a folyóiratnak a homlokán az áll, hogy a free church elvei mellett küzd; s ha az elkerült Angliába vagy Ausztráliába, a hol a free churchot nem nagyon ismerik, én