Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-06-07 / 23. szám

megvallom mélyen megszégyenülve érzem magam a miatt. Most már nekem nem küldik. November óta a családom nem kénytelen elfogadni; s azóta nem láttam a tábláját, mert a belsejébe azelőtt se szoktam belenézni. Bizonyosan fülökbe mehetett illetékes embereknek azon elejtett megjegyzésem, hogy a Watchword által képviselt vallás nem gentlemannek való vallás." Es igy tovább. Rev. Arnot beszédjének végeztével senki sem állott fel a vita folytatására. A moderátor székéből kihajolva nézett jobbra is balra is, mosolygott, de szónok nem akadt. Azonközben felkiáltások hallatszottak: szavazzunk! szavazzunk! Mintegy 3 — 4 percig tartott ez a várakozás s akkor egyik presbyteriumi tag felállt, s szavazást indítványozott; egy másik rögtön felkelt az indítvány pártolására. Valamelyik pártvezérnek elő kellett lépni, s a ki előlépett, az dr. B e g g volt. Egész tapsviharral fogadtatott. Ekkor volt 11 óra éjfél előtt, s beszélt éjfél után fél egyig. A karzaton fiatal hajadonok is voltak, kik a világ minden kincsiért ott nem hagyták volna helyüket. Dr. Begg ugy 50-et mutató alacsony zömök ember, erős, feltűnő arckifejezéssel. Egyike azon lelkészeknek, kik még a kiszakadás előtt papok voltak az államegyházban. Tevékeny, munkás ember, ki a közügyekben élénk részt vesz. Első megjelenésében és modorában van valami, a mi távolit tőle inkább, semhogy vonzana, azonban ha egyszer tűzzel és meggyőződéssel beszél, a hallgatóságot magával ragadja. Egyik uniopárti pap mondta volt, hogy igaz ügyet senki sem képes hatalmasabban védelmezni mint ő. Az egész emberben az érzelmek és indulatok igen nagy ereje lakik. Jelen pártállásának is ez az alapja, s bizonyos értelemben az egész oppositio politikáját az érzelem politikájának nevezhetjük. Tapsok által többször félbeszakított beszéde elég mérsékelt, és a maga nemében elég jó volt. Cáfolt néhány előző szónokot, és saját álláspontját igyekezett igazolni. Ez igazolásban szerintem leghatalmasabb argumentuma az volt, hogy ő nem tehet máskép. Előhozza az államegyházból való kilépését. „Rokonaim néhány legkedvesebbikét hagytam el — apámat, testvéreimet, ipámat, sógoromat. Csaknem egyesegyedül jöttem át, de megtevém, mert máskép nem tudtam cselekedni." A hang reszketett az erös érzelemtől, s a közönség viharos tapsa közt a szónok egy pár könnyűt törült le arcáról. „Önök sok kemény dolgot mondhatnak ellenünk, hogy igyekezzünk feltartóztatni azt, a minek megtörténte, szerintünk, nagy csapás volna Skóthonra és a világra nézve, de én, uraim, a. magam meggyőződése szerint, azonnal egy lemondást irnék alá a kegyelem szövetségének minden jogairól, mihelyt kezemet nyújtanám oly valaminek kivitelére, a mely által Krisztusnak a nemzetek fölött való királyi joga kétségbe vonatnék! Dr. Begg leültével dr. R a i n y azonnal az asztalhoz lépett, s a leülőnek és a felállónak szóló lelkesedett taps egyesülve öszhangzott a terem mindenik szögletéből s megszűnni is alig akart. Dr. Rainy egyike a free church legkitűnőbb gondolkodó főinek, képzett, finom, szeretetreméltó ember és jellem. Szinte bajos volna eldönteni, hol derekabb ember, az iskolai nagyterem katedrájában-e, vagy a presbytery vitaasztalánál, vagy otthon vendégei közt. Jelen beszédje határozottan legkitűnőbb volt a vita valamennyi beszédei közt. Nemcsak a tiszta gondolatmenet, az argumentumok bősége, s az ügyes fordulatok, s a meggyőződés átható ereje tették azzá, hanem az a magos egyetemes álláspot, a melyre oly mértékben mint ö, senki sem emelkedett. S amellett oly finom, még mikor keresztül szúrja is ellenfelét. Beszédjének hatását még jobban növelé e művészi forma, a melyben azt érctelen hangja dacára — elöadá. Szabadon, irás nélkül beszélt (a szónokok nagy része olvasta a beszédet) mindamellett oly szabatossággal és folyékonysággal, hogy — a mint egyik szeretett fiatal tanárunk előadásáról mondtuk pesti theologus korunkban — nyomtatni lehetett volna. Kimutatá a kérdés mibenlétét, hatalmasan cáfolta dr. Begget, védte a nagy gyűlés határozatát, s megjelölé az oppositio politikájának veszedelmes következményeit, „Tegyük föl, hogy az assembly határozata nem jött volna létre; talán jobb helyzetben volnának önök? önöknek meg kell vitatniok a kérdést valamikor. Önámitás azt mondani a kérdésről, hogy azt szépen oldalt lehet hagyni. Szembe kell menni önöknek azzal mint egyháznak; elkerülniük lehetetlen. S az assembly határozatának összes eredménye, hogy a kérdést annyira közel hozta, miszerint mindnyájan kénytelenek vagyunk állást foglalni el, szemtől-szembe vele, saját felelősségünkre. E szempontból üdvözlöm dr. Bonar indítványát, bármennyire sajnálnám is, ha a presbyterium azt elfogadná." „Azt mondják a túlsó oldalon, hogy az államsegély az írásból folyó, fontos igazság. Ezzel a bizonyítékkal nem sokra mennek. Mondják meg nekem, mi az az írásból folyó fontos igazság, s én majd meg fogom mondani, vájjon az államsegély azok közé tartozik-e „Csupa önámitás és álom arról beszélni, hogy nincsenek nyilt kérdéseink." „Végül engedjék meg önök kimondanom, miért óhajtóm én az uniót. Azt hiszem rövid időn fel fog merülni a kérdés az állam és egyház kölcsönös viszonyát illetőleg, a mely kérdés magában elég nehéz. Akkorra szeretnék egyazon egyházban lenni az united presbyterianusokkal, mint egy erös egyház, a nyilt kérdések legjótékonyabb fegyelmével, hogy egyesülve állhassunk, Skóthon összes presbyterianusainak nevében, e kérdéssel szemközt. Dr. Rainy beszédjével be volt végezve a vita7

, s következett a legérdekesebb rész, a szavazás. Először dr. Brown és Mr. Mackenzie indítványai vétettek föl. Az oppositio is ez uttóbbival szavazott, hogy ha lehet az unió tervét megbuktassa. Nem sikerült. Dr. Brown indítványa nyert 38 szavazatot, Mackenzie-é 36-ot. Aztán dr. Bonár indítványa tétetett fel. dr. Browné ellen. A 38 maradt (a Mackenziesták nem szavaztak). Dr. Bonáre nyert 21 szavazatot. Dr. Brown indítványa nyert 17 szavazatnyi majoritással elfogadtatott. Az uniópárt kö-