Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1868-06-07 / 23. szám
dalomra való hatásunkat meg akarjuk tartani, ezt egyházunk minden gondolkodó fője beismeri. Hogy ez a munkásság meg fog születni, én erősen hiszem. Az állapotoknak változnia kell. Politikai, társadalmi és vallásos téren (adja isten hogy tökélyre menjen) egy nagy megújhodás előtt állunk. Három év óta évenkint két-két protestáns végzett theologus látogatja meg Skóthont tanulmányozás végett, a free church tagjainak szives segélye folytán. Hogy honnan és kik által fog megindulni nálunk nyomosabban a mozgalom, nem tudom. De erős meggyőződésem, hogy ez összeköttetés egyházi életünk fejlődésében nem utolsó tényező leend. Es most menjünk át az unio-vitára. Az egész kérdés kezdete és mibenléte — ha jól emlékszem — elő volt adva a „Prot. Lap" tavali folyamában, s levezetve egészen az utolsó generál assembly határozatáig, s ezeket illetőleg egyszerűen utalok az ott közlöttekre. Az egyesülendő egyházak közül a free church és a un. presbyterian church a legjelentékenyebbek, s az elválasztó kérdés lényege csupán ő körülöttük forog. A un. presb. egyház utolsó nagy gyűlése óta hallgatagon viselte magát, csendesen, nézve az események fejlődését. Az uniót óhajtja, de igen nagy fontosságot nem helyez rá. A free churchben nyíltan kitört a harc, A riadót erre az egyház tavali nagy gyűlésének azon határzata szolgáltatta, mely az unió pontjainak elkészítésével megbízott vegyes bizottmány eddigi munkálkodását helyben hagyta, s felhatalmazta azt a további működésre. E határozat keresztül ment 346 szavazattal; a kisebbségi volt 65. E kisebbség 18 tagja tiltakozást adott be a nagy gyűlés határozata ellen, aztán megkezdé a harcot a sajtó utján. A vitapont igen röviden ez. Az egyetlen lényeges különbség a free és un. presbyterian egyházak közt az államsegély kérdése. Ezt az utóbbi egyház minden körülmények közt visszautasitandónak tartja, azon alapon, hogy az egyháznak semmi köze az állammal, mig a free church azt vallja, hogy igenis kötelessége az államnak az igazság terjedését anyagi segélylyel is előmozdítani, habár a mostani viszonyok közt ő sem fogadna el semmiféle államsegélyt. Az egész tisztán elméleti kérdés. Ez az uniobizottmány a majdan egyesülendő egyházban nyílt kérdésül hagyta fen, s mint ilyent nem ismerte el az unió akadályaul. Ez volt a nagy bűn, melyet a kisebbség egész elkeseredettséggel támadott meg. A nagy gyűlés után nemsokára megjelent a tiltakozó papok és elderek nevében — mindamellett névtelenül — egy röpirat, mely igyekszik elfoglalt állásukat igazolni, s éles, kíméletlen hangon vádolja a többséget, s nagy részt igaztalanul. Az unió ellenes párt két év óta fenálló közlönye a Watchword egyszerre élesebb hangúvá lön, s lassanként mintegy maga-magát tüzelve, oly modorban szólt az egyház legkitűnőbb férfiait magában foglaló unió pártról, mely sehol a világon nem járja meg becsületes ellenféllel szemben. A többség elvtagadással, önzéssel, lelkiismeretlenséggel, az egyház elveinek elárulásával vádoltaték. „A bűn nyilt kérdésül hagyatik fen." S ezen nagy árulás közepett a kisebbség ugy mutatá fel magát, mint az egyetlen igaz töredéket, mely hű maradt az egyház elveihez, a melyben még az egyháztagok bizhatnak, s ugyanakkor siralmasaa panaszkodott, hogy őket kiszavazzák az egyházból. Az oppositio fő vezetői dr. B e g g edinburghi pap és dr. G i b s o n glasgowi. Az unió párt egész seregét foglalja magában az egyház legkitűnőbb embereinek, mindamellett a 3 fö személy a harcban dr. C a n d 1 i s h edinburghi pap, dr. B u c h anan glasgowi, és dr. Rainy egyháztörténettanár a free church collegeban. Dr. Rainy vevé fel a keztyüt, melyet a kisebbség röpiratában odadobott, s tiszta világos logicájával kimutatá a kisebbség álláspontjának igaztalanságát és tarthatatlanságát. A közönség erősen érdekelve volt a kérdés által. Az oppositio röpiratait és közlönyeit ingyen osztogatták jóformán minden házánál Edinburghnak, felekezeti különbség nélkül. Dr. Rainy röpirata rövid idő alatt második kiadást ért. A kérdés lement az utcára az utcai prédikátorok által, kiknek egyikét épen hallottam, mikor azt fejtegeté, hogy ő egy darabig az un. presbyterian egyház tagja volt, s azután átjött a free churchbe, ö nem akar semmi roszat mondani azokról a testvérekről, hanem azért imádkozzunk, hogy az isten őrizze meg a két egyházat az egyesüléstől. A Watchwort pedig egy bérkocsis nyilatkozatát közié az unió ellen. Ily viszonyok közt, minthogy az idei nagy gyűlés megnyitása is közeledett, a presbyteriumok egyenként kezdék fölvenni a kérdést gyűléseikben megvitatás végett, hogy a vélemények és a pártok álláspontjai tisztázódjanak, s ha lehet, egymáshoz közeledjenek. Az edinburghi február 26-ára tűzte ki a kérdés megvitatását. (A presbyteryk a skót egyházakban a mi tractusainknak felelnek meg, s közelebb az edinburghihoz 47 gyülekezet tartozik, a melyek 3 kivételével Edinburgh és Leithben vannak, s tagjai ezenkívül a gyűléseknek a fővárosban levő theologiai intézet tanárai is). Mindenki kétszeres érdekeltséggel nézett a gyűlés napja elé, miután az edinburghi presbyterium nemcsak számra, hanem befolyásra nézve is jóval meghaladja valamenynyit, s mind a két párt legkitűnőbb emberei kevés kivétellel ide tartoznak, ugy hogy a vita nagyszerűségére bizton lehetett következtetni, s csakugyan a tanácskozmány — a mint egyik lelkész tréfásan megjegyzé — egész kis assembly volt. Tizenkét órakor kezdődött az ülés, hanem már előtte félórával alig lehetett az ajtóig menni az érdekelt hallgató közönség miatt, kiknek nagy része theelogusokból állott. A moderátor (elnök) elfoglalá székét, s a szokásos ének és ima után a gyűlés kezdetét vette. A támadást a kisebbség kezdé azon inditványnyal, hogy a mennyiben az unió fölötti tárgyalások eddigi eredményeikben veszélyeztetik az egyház megkülönböztető elvét, s magában az egyház kebelében erős viszálkodást támasztottak, kérje fel a presbytery a legközelebbi nagy gyűlést, hogy a tárgyalások folyamát szüntese meg." Dr. Bonar tevé az indítványt, s mintegy másfél óráig tártó — s a fiatalság által gyakran megtap-