Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-05-31 / 22. szám

11, Az iskola érdekében felhasználható gyümölcsfa iskolák vannak Jászkiséren, Tószegen, Várkon y o n, Nagykörösön, Sz.-M.-k á t á n, Pándon Halason, Cegléden, Vezsenyen, Abonyban, Kecskeméten, — de oktatást még eddig csak Jászkiséren, N. Körösen, Halason, Pándon, Abonyban nyernek a tanulók. A tanügy emelkedésére igen jótékony befolyásúnak vélem a tanitói értekezletek tartását, melyek pár év óta szünetelnek. Minthogy pedig, különben is csekélyül díjazott tanítóinkra nézve az ily értekezletek tartása nem csekély költségbe kerül: óhajtandó, hogy a gyülekezetek nyújtsanak segédkezeket, melyre az egyh. megyei közgyűlés által volnának felhivandók és szorgalmazandók. Es ha ily tanitói értekezlet talán már ez évben is tartható lenne, óhajtanám a többek közt vitatás tárgyául azt is kitüzetni, váljon helyeslendö-e, hogy p. o. Nagykörösön minden leánytanitó négy osztályt kezel, s nem helyesebb volna-e ugy rendezni be az iskolát, hogy csak két osztály adassék mindenik tanitó vezetése alá ? Azt is bátorkodom kérdésbe tenni, s kérem e kérdést a ft. egyh. kerülethez felterjeszteni: váljon micsoda viszonyban vannak egymással az egyházmegye és a keblében levő gymnasiumok s lyceumok ? Helyes-e az, hogy az egyh. megye — mint ilyen — semmi közvetlen befolyással nincs ezek ügyeibe ? Végül, tisztelettel kérdésbe teszem azt is, vájjon múlhatatlanul szükséges-e, az egyházakra nézve nem csekély költséggel, az esperesre nézve nem csekély fáradsággal és törődéssel járó visitatiót évenkint megtartani ? Van-e annak jelentékeny befolyása az egyházi s iskolai ügyek emelésére ? Részemről nem tulajdonitok annak valami különös jelentékeny befolyást, és meg vagyok győződve, hogy sem Kőrösön sem Kecskeméten, vagy bármelyik egyházunkban is semmivel sem folynának azért rosszabbul a dolgok, ha a visitatió évenkint meg nem tartatnék is. Egyébiránt, ha a gyülekezetek mostani dicséretes állapota bármi részben az esperesi látogatásnak is tulajdonitható: ez, bizonyára ama fáradhatlan tevékenységű férfinak köszönhető, ki a látogatást évről évre — testi erőtlenségei mellett is — a legbuzgóbban teljesítette, de a ki most már a nyavalyák által leveretve, tétlenségre szoríttatott, és a ki önmaga is érzi, hogy megszámlálvák immár napjai, s életének estvéje közel vagyon. Melynél fogva réám bizta, hogy szeretet teljes köszöntésének s végbucsujának tolmácsolása mellett nyilvánítsam a nt. egyh. megyei közgyűlés előtt a főesperesi hivatalról véglemondását, s hívjam fel a közgyűlést a főesperesi választás elrendelésére, — mit ezennel fájó szívvel teljesítek. Mély tisztelettel. Kecskemét 1868. Május 11. Fördös Lajos, esperes. Veszprémi helvét hitv. egyházmegyéből. Iszkaszentgyörgy május 20. 1868. Folyó évi május 12-én, Veszprém városában tartotta a veszprémi helv. hitv egyházmegye, ez évben második képviseleti gyűlését. Fő tárgya volt e gyűlésnek, újonnan választott esperesünk n. t. Pap Gábor urnák, esperesi székébe iktatása, s fénypontját képezte nevezett esperes ur székfoglaló beszéde. Dél előtt 9 órakor Isten házába seregelvén a gyűlési közönség, felzengett, orgona kíséretében, a szent lélek segélyeért, mennyei ajándékiért esdő buzgó énekünk, majd egy lélekből fakadt s lélekbe hatott rövid szép ima szállt fel a helybeli lelkész ajkiról Isten trónjához, egyházunkért, az összes emberiségért, s ezek javát szent igyekezettel munkáló nagyok és kicsinyekért. — Végződvén e vallásos szent cselekvények, a Consistorium tagjai elfoglalák helyüket a templom közepén elrendelt asztal körül; s fölemelte szavát e. m. segéd gondnok tek. Pap Ferenc ur. Rövid vázlatban előterjesztette, az esperesi széknek, n. t. Oláh János ur halálával üresedésbe jöttét, a betöltésért irányzott választási intézkedést, a szavazat eredményét, mely átalános többségben n. t, Pap Gábor vilonyai lelkész s e. m. tanácsbiró és aljegyző urat jejölte ki az esperesi székre; felolvastatta az ezt hivatalosan tudató superintendensi levelet, s felhivta az el választottat az eskü letételére s székfoglalásra. Letevén esküjét, ihletett lélekkel adta elő esperes ur székfoglaló jeles beszédét, s a hallgató, szép számú közönség fokozódott figyelemmel, lelkesedéssel kisérte azt végig, — s végeztével hangos éljenzésben tört ki nagy reményű egyházi elnöke iránt, ki a mellett, hogy az életnek azon szakában él, a 40 éves korban, mikor még minden jóra nemesre elég tűz lelkesedés lehet az emberben, ritka szellemi tehetséggel is meg van áldva — melynek egyházi — polgári s politikai irodalmi működéseiben már sok szép jelenségeit adta — tehát tud is, akar is hatni, tenni. Reméljük is, hogy uj életet fog lehelni e testbe, az egyházmegyébe, mely eddig — valljuk meg — nagyon kevés életjelt mutatott. Reméljük: méltó fija s utóda leend atyjának, 'a jó emlékű, munkás Pap Istvánnak. Adja Isten, hogy reményűn^ teljesülhessen ! Lehetetlen volt m^g nem ütköznünk azon, hogy a székfoglaló beszédre, a Consistorium tagjai közöl, üdvözlő szavaival, egy sem válaszolt. Pedig ugy véljük, joggal megvárhattuk volna ezt tőlük, más okoktól eltekintve, már csak a szokásos gyakorlat nyomán is. Mig ezt vártuk, és hasztalan vártuk, az alatt elkezdetett, a gyűlés elé terjesztett egyes egyházi ügyek tárgyalása, melyek délután 2 óráig oly szakadatlan láncolatban folytak, hogy e miatt, de még azért is, mert déltájra már a a lelkészi karból alig 3 — 4 egyén maradt a gyűlésben, elüttettünk azon szándékunkról, mit különben az esp. székfoglaló beszéd után azonnal teendünk: hogy indítványt terjesszünk elő a papi conferenciáknak, egyházmegyénkben behozatalára. De ,quod differtur, non aufertur' Nem várunk a jövő gyűlésig is. Társakozunk vidé-