Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-05-31 / 22. szám

ISKOLÁIG Y. M. é. 844. sz. a. meghagyásra, a népnevelés körében szük­séges intézkedések fölötti javaslatát következőkben ter­jeszti elő alulírott küldöttség. Midőn a küldöttség fontos feladatának megoldására összeült, elsőben is azon általános meggyőződésre jutott, hogy készítendő javaslata csak azon esetben fog sikerre számithatni, ha egyrészről a népnevelés mai állapotának s az e rész­beni elmaradás okainak számbavétele mellett ; másrészről egyedül oly intézkedések javaslatába bocsátkozik, melyek az elmaradás okainak lehető meg­szüntetése s az egyházak autonom jogainak tiszteletben­tartása mellett, a törvényhatóságok jogkörét és rendel­kezésre álló eszközeit meg nem haladják. Ezen kettős alapból kiindulva, az első, vagyis a népnevelés mai állapotára s az e részbeni elmaradásra nézve sajnosan kénytelen a küldöttség kijelenteni, hogy a lefolyt provisorium korszakában a népnevelés, vallás­külömbség nélkül, minden népiskolában sajnos hanyat­lásnak indult. Ezen szomorú jelenség egyik okát bizonyosan a materialismus téves felfogása képezi; valamint tagadhatat­lan az is, hogy befolyással voltak erre a hűbéri viszonyok megszűntével rögtön bekövetkezett háborús idők, me­lyek alatt a kölcsönös összefüggés ezen megszakadt viszonyát más alkalmas rendszabály által pótolni nem lehe­tett; de kétséget nem szenved, hogy ezen hanyatlás­nak főtényezőjét leginkább a polgárok kedélyét elkese­rítő provisoriumban kell keresnünk, melynek zsibbasztó hatása alatt, a közszellemet igénylő tárgyaktól a haza­fias lelkű polgárok visszavonulni kényszerültek. A visz­szavonulás elfásultságot okozott, mely alatt a közszellem megfogyatkozott, s a hanyatlás bekövetkezett. Az okok ezen felismerése egyenesen reávezette a küldöttséget az orvoslás eszközének megválasztására. Nem állhat az egyébben, mint a közszellem emelésében. A küldöttség kétkedés nélkül állitja, hogy jó tör­vényhozás, a tanítási alap bőkezű szaporítása, az általános tankötelezettség megállapítása, ösztöndijak kitűzése, ta­nitóképezdék felállítása, polgári jogoknak az elemi isme­retek tudásátóli föltételezése által, a népnevelést neve­zetes előnyökben részesítheti s előmozdíthatja ugyan : de a tapasztalás bizonyítja, hogy jó iskolákat bárhol is, egyedül a közszellem emelkedettsége létesített, A közszellem emelkedettsége képesíti egyedül és egyiránt a szülőket, tanítványokat és tanítókat, illető s egymást föltételező kötelességeik lelkiismeretes teljesíté­sére ; ezen emelkedettség képesítheti egyedül a ténye­zőket, a virágzó népnevelés magasztos czéljának elé­résére. Hatni községeiben a népre a közszellem fölébresz­tése és ébrentartása, iskolai gondnokságok és népneve­lési egyletek fölállítása; — hátai a városokban a tanesz­közök lehető beszerzése, a tanítók dijainak javítása, vagy legalább behajtásuk körüli segélynyújtás, ösztöndíjak osztása, iskola-vizsgáló bizottságok felállítása, a külöm­böző hitfelekezetek közötti verseny megnyitása által; — hatni a központból a nevelés mozzanatainak célszerű vezérlése, évenkint ismételve tartandó népnevelési nyil­vános gyűlések, a haladás és elmaradás köztudomásrai hozása, dicsérő okiratok kiadása, a hiányok fölkeresése s lehető orvoslása által: ezek azon eszközök, melyek alól­irt küldöttségnek a megye helyhatósági jogai körében is, és az egyházak önrendelkezési jogainak tiszteletben­tartása mellett is, jelen javaslatánál rendelkezésére ál­lottak. Magát a képviselést tekintve, a küldöttség azon véleményben van, hogy öntudatos és fokazatos haladás tekintetéből, dacára az emiitett rendelkezési eszközök, s a törvényhatosági hatáskör elégtelenségének: a helyes népnevelés irányát, mint célt, már eleve ki kell jelölnie, mely után a javaslatba hozandó nevelés közegeknek tö­rekedni, melyért lelkesülni, melyre lelkesíteni, melyet elérniök kell. Ugyanis: valamint átalában a jó nevelés már a bölcsőnél kezdődik, úgy a helyes népnevelésnek is szük­ségkép a kisdedovodákban kellene kezdetni. Nem csak a nevelésnek kívánatos, helyes megkez­dése, de azon sajnos körülmény, mely a földmivelö osz­tály között, a kisdedek aránytalan mérvű halálozásában mutatkozik : a hatóságoknak kettős kötelességévé teszik, hogy a kisdedovodáknak mielőbbi létrehozására a ren­delkezésökre álló eszközökkel hatni igyekezzenek. Ezen óvodák mindenütt a helyi viszonyok szerint volnának csupán létesítendők, s főfeladatukat egyelőre abban keresnék, hogy a munkában távol levő szülők kisdedei, legalább is szorgos felvigyázat alatt lehes­senek. A kisdedóvodából kellene a gyermeknek belépni a népiskolába. A népiskola évenként 10 havi tankötelezettségből állna: és jelesen, ősz végén, télen és tavasz elején át délelőtti s utáni; — tavasz utolján és a nyári szakon át pedig legalább két kora reggeli tanórával. Tankötelezett lenne minden fiu- és leánygyermek 7 éves korától a betöltött 12 ik évig. Tandijak lehetőleg megszüntetendők, s az illetők reábirása folytán s beleegyezése mellett, a tanitó-fizeté­sekhez csatolandó pauschal-összeggel volnának pótolan­dók; — addig is azonban, míg ezen cél elérethetnék, a szegénynek tandija, a községi kiadások közé volna, az illető szegény gyermekek absolut tankötelezettsége mel­lett, fölveendő s azokkal együtt kivetendő. Gondoskodni kellene az iskolák kívánatos, kellő fölszereléséről, és a szükséges taneszközök beszerzéséről. Végre ott, hol a helyi körülmények engedik, a be­töltött 12 éven túl, az ifjak, a betöltött 18. évig, a leá­nyok pedig férjhezmenetelükig, vasárnapi iskolákra kö-

Next

/
Thumbnails
Contents