Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1868-05-24 / 21. szám
tika nyújtja. Az exegeta nem nyugodhatik bele egyik vagy másik kritikai kiadásba; önmagának kell használni tudnia a kritikai apparatust. Igen természetes hogy Hollandban is, minden említésre méltó exegeta egyszersmind szövegitész is, s minden exegetikai tárgyalás szöveg kritikát is foglal magában. Azok között, kik a szöveg kritikával, mint külön tanulmánynyal, foglalkoznak, kétség kivül Doedest kell első helyen említenem. Már fiatal pap korában kitűnő nevet szerzett a Teyler theol. társulata által jutalmazott nagy müvével „Verhandeling over de Tekstkritiek" (1844); mint tanár józan szöveg itészeti elvei, éles Ítélete, világos és érdekes előadásai által képzi tanítványait a szövegitészet alapos és buzgó kezelőivé. —• Hermeneutikájában irja; „Mióta munkám a szövegitészetről megjelent (1844), azóta az uj t.-i textus kritika terén sok minden hozatott napvilágra, mi időszerintivé teszi, hogy uj alakban jelenjék meg, mint „Bevezetés az uj sz.-i iratok szövege kritikájához." Mindenki tapssal fogadá a jeles tudós ez igéretét, e munkára alig találhatni alkalmasb embert mint ő. Becsesek dr. Holwerda müvei is „Jegyzetek az uj t. némely helyeire" 1853. „Adalékok az uj t. magyarázatához." 1855. Valamint Kuenen és Cobet Préfatioja: Nóvum testamentum ad Jidem Cod. Vaticani általuk rendezett kiadásához (1860.). Miután meggyőződtünk, hogy az eredeti szöveg áll előttünk, áttérhetünk az egyes szavak értelme keresésére; ez a Lexicografi feladat (itt említendő: dr. Harting: gr. Nederd: Woordenboekop het. N. T. 1861); majdaszavak értelme összeköttetésbe hozandó az egész mondattal, ez pedig az egész beszédmenettel, melynek részét alkotja (Syntaktika, Rhetorika; eml. Ileringa: Rhet. ad N. T.). Midőn minden, mit a philologiai vizsgálat uyujthat, a magyarázatra már segítségül hivatott, akkor következik hogy a históriai vizsgálat hintsen világot; vizsgálnunk kell az idő, hely és körülmények, főleg az iró egyéni szelleme világánál; az iró élettörténete, viszonyai, életnézlete, alláspontja, gondolkozásmódja, kedélyhangulata — mindez uj világot vethet beszédére, miáltal valóban saját maga lesz beszédének magyarázója. De gyakran még ezzel sem oldottuk meg feladatunkat, a dolgot melyről szó van, a gondolatot, melyet a szavakban kifejezve találtunk, öszefüggésbe kell hoznunk az iró egész tanfogalmával vagy tantételével, hogy kimutassuk, miszerint a gondolat ugy mint kifejtők, általában talál az iró egész godolatmenetével, meggyőződésével, szóval tanával, (mennyiben erről az uj t.-i Íróknál szó lehet.). Ez az utolsó próba, miáltal kitűnik, hogy a tárgyalt szavakba semmi idegenszerűt nem kényszerítőnk be, minek az exegeta oly könnyen ki van téve akaratlanul is. Midőn ezen is tul vagyunk, akkor végét érte a tulajdonképi exegetikai vizsgálat. A holland exegeták, e téren sem tagadták meg azon szckást, melyet párszóval az ó-t. tárgyalásánál emliték Nagyon ritka az egészet felölelő kommentár, de annál számosbak a speciális kutatások; egyes szavak, kifejezések meghatározott uj t.-i eszmék és részletek felett, hol még szükséges a felmerülő exegetikai nehézségeket terjedelmesen megbeszélni, s melyeket kommentárokban csaknem lehetetlen oly tökéletesen elvégezni, hogy minden különös kérdésnek kijusson a magáé. Ez eljárás nem is csak esetleges; a legjelesb exegeták célzatosan ajánlják s ösztönzik rá honfitársaikat. „Fenn kell tartanunk régi dicsőségünket, és uj babérokat is kell szereznünk az exege8Ís terén. Sok tenni való van még, kommentárokra kevésbé van szükségünk, mint a nehezebb perikopák, helyek és szavak alapos tárgyalására. Teljességgel nem fogok busulni, ha még megleszünk kiméivé a kommentároktól. — — — Vegyen elö valaki 4 — 6 kommentárt a legújabbak közül valamely uj t.-i iratra, s elfogja ismerni, hogy 4—6-szor kénytelen olvasni ugyanazon dolgot. De külön tárgyalások az uj t. azon részei felett, hol még folyton van fen valami homályos, ilyekre van nagy szükségünk. Ily részeket helyezzünk az exegetai mikroskop alá, hogy kikutassuk mit borit még köd s megkísértsük eloszlatni a ködöt (Doedes Herm. Előszó.). Ily buzdítások, kisérve jó tanácsoktól és hasznos útmutatásoktól a jó mag, mely a theologiát tanuló holland ifjúságban termőföldre talál s terem 100 annyit, 60 annyit és 30 annyit. — Az uj t. magyarázattal kisebb nagyobb mértékben foglalkozók száma sokkal nagyobb, semhogy bár nevök elősorolására is gondolhatnék, annál kevésbé terjeszkedhetem ki műveik tartalma avagy csak cime közlésére is. Ennek igazolásra álljon itt Doedes Hermeneutikájának egy jegyzete: „Örömest megneveznők itt mindazokat, kik p. e század első felében vagy legújabban Hollandban érdemeket szereztek az uj t. iratai magyarázata körül, kisebb vagy nagyobb adalékok által, kik hermeaeutikai elveik s exegesisi modoruk által feltétlenül a törvényesen szabad irány mellett nyilatkoztak. De számuk sokkal tekintélyesebb a tanárok, theol. doctorok és különböző felekezetű prot. papok között, semhogy attól ne kellene tartanunk hogy valakit elmellőzünk. Csak azt emiitjük meg, hogy a legtöbb névvel találkozhatni a Hágai társaság és Teyler theol. társulata müvei irói között, a „Godgeleerde Bijdragen," v Waarheid in Liefdev Jaarboekenu és „Nieuwe Jaarboeken van Weterschappelijke Theologie" „ Bijdragen tot bevordering van Bijbelsche Uitlegkunde" ^Magazijn voor kritiek en exegetiek* (add hozzá: 7 ) Bijbelvriendt ( í „Theologische Tijdschrift" „Evangelie Spiegel" „Bibliotheek van moderne Theol." „Geloof en Vrijheid") stb. folyóiratok dolgozó társai között, valamint az akadémiai Cómmentatiok és Dissertatiok irói között. Ha Hollandban évenkint egy exegetikai Congressus tartatnék az uj t.-i éxegesis fejlesztésére a törvényesen szabad irányban, nagyon számos gyűlésre számithatnánk — ha ugyan érdemes bajnokai hűségesen megjelelennének, — hol nagyon különböző dogmatikai és egyházi álláspontok képviselőivel s szószólóival találkozhatnánk, nagy, nagy sereggel!" Ha tehát holland ember, s ép az uj t.-i exegesis tanára is nehéznek tartaná az érdemesek neveit hiány nélkül elősorolni : az olvasó megbocsáthatja, ha én csak azok közül