Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-05-24 / 21. szám

említek fel néhányat, kik az érdemesek között is „fejjel kitűnnek." Reringa iskolájából sok jeleB exegeta került ki; még pedig nagyon eltérő iránynak, mit az olvasó könynyen felfoghatónak találhat, ha vissza emlékezik arra, mit Heringa exegetizálási modoráról irtam. Van Willes és társai ( Willigen, D. Curtius) képviselik azon irányt, mely tisztán csak a nyelvészettel foglalkozik; erejök az uj t.-i nyelvismeretben állott, vizsgálódásaik eredményét a V. Willes által szerkesztett „Uittegkundig Magazijn."ba rakták le. Vizsgálódásaikban teljes uralomra juttatják a nyelvhasználatot, sem traditiora, sem más tekintélyre nem ügyelve, de a régi közönyösségben minden névvel nevezhető dogma iránt, megsem kisértik a nyert értelmet az iró egy tantételévé foglalni össze, vagy abba belehelyezni. Mintha ellőttük az uj t. csak egy oly könyv lett volna, melyben sok anyag található a nyelvtanulmányra, ez alól még dogmatikailag legfontosb helyek sem képeznek kivételt. Hogy régibb dogmatikusok tantételeire nem figyeltek, az csak dicsérhető, de kevésbé tarthatjuk helyesnek azt, hogy azon iró gondolatvilágát nem vették tekintetbe, kinek épen szavait értelmezék; mert hisz oly sok szó, kifejezés, fogalom — stb. — jön az uj t,-ban, melyet sem teljesen felfogni, sem kellőleg értelmezni nem lehet, hacsak összeköttetésbe nem hozzuk az iró egész dogmatikai nézletével, ha az iró vagy szóló gondolkozásmódja, meggyőződése világánál nem vizsgáljuk. Hogyan érhetnök meg Pál szavai legnagyobb részét, ha nem vagyunk ismeretesek Pál felfogásával a bűnről, váltságról, megszentelődésről, Jézus haláláról, hitről, a megigazulásról hit által stb. (Rom 3 2

o köv. 4.2

5

; 5.i

2

; 6-19 7.ti v: ö. 6.1

4

8.2

Gal. 5.1

7

stb.); mily sok szó, melynek megértésére hasztalanul folyamodunk csak a philologiához, hanem okvetetlen egyebünnen kell világot keresnünk (pl. ánoxáXotpcg és <pavépwacq, dixaiooővy, xaraXXayy, xóa/toq, uópog, Tziavi% írveSpa, oayzrjpia stb.; mily balfogalmakat kötünk e szavakhoz: isten Jia, ember fia, ha nem ismerjük ó-testamentomi jelentésöket, hányan nem gondolnak — még tán a theologusok közül is — a kifejezésnél; mennyeknek országa {fiaaiXeia Táv oüpaváv) egy helyileg a mennyben levő országra, sírontúli életre, a helyett, hogy a magasabb erkölcsi é« vallásos elvek uralmát értenék alatta már itt e földi életre vonatkozólag, is'enországát keresztyén értelemben, melynek földi megvalósulásáért naponként imádkozunk a mennyei atyához, a keresztyén tbeokratiát, melyet particularis értelemben a zsidók értettek a Messiás országa vagy a mennyeknek országa alatt (D^tfn ÍYŰ^E))? Nem, csak philologia sohasem vezetheti az exegetát feladata teljes megoldásához, az exegeta végcélja mégis az uj t. teljes megértése, nem pedig philölogiai szabályok keresése. (Folytatjuk.) B E L F ti l D. A pesfni. ég. hitv. ev. e*pereí*ség f. é. tavasai közgyűlését május hó 5 és 6-án tartotta meg Pesten, világi elnök, esperességi felügyelő b. Podmaniczky Ármin ur ő méltóságát elodázhatlan hivatalos teendői — kössajnálatunkra — e gyűlés vezetésétől visszatartották. Elnöki székét majd a hartai, majd a kis-körösi egyházak érdemes felügyelői töltötték be a tanácskozás folyama alatt. Egyházi elnök nt. Sárkány János, buzgó főesperesünket pedig a gondviselés elrendelte közülünk, hogy a tekintélyes szarvasi egyháznak nt. H a v i a r Dániel kedvelt lelkészében szenvedett veszteségét a mi erélyes főesperesünk által pótoltassa ki. Egyházmegyénk, el vesatett főesperesünk méltó utódául, csaknem általános szavazattal, annak szelid — ev. lelkű s jellemű testvérét, nt. Sárkány Sámuel, pilisi lelkész és esp. főjegyzőt emelte, aki is apostoli keresetlenséggel, prot őszinteséggel s a nála annyira lényegéből folyó ev. szeretettel gazdag székfoglaló beszédét elmondván: a gyűlést megnyitotta. A tanácskozás menetének és tárgyainak terjedelmes leírásával nem ohájtom ezen — különben is felettébb igénybe vett, csak nem egyetlen egyházi közlönyünk lapjait elfoglalni. — Folytatása volt az az autonom egyházi elet ügyei felett való szükség- és célszerűség parancsolta intézkedéseknek. Azonban nem mulaszthatom el, hogy ki né emeljek egy különösen örvendetes jelenséget, mint olyat, a mely már maga szigorú elitélése lehet, legyen is, de lett is ama másik jelenségnek, mely bármily nagyszerűnek ohajtott feltűnni: az esp. gyűlés tagjaiban egyelőre csak is szánalmat keltett — mert csak egeret szült a hegy, azt is nagyon későn! örvendetes jelenségként tünt fel 24 ev. egyházközségből álló esperességünk ezen közgyűlésén különösen az, hogy ok nélkül csupán egy egyház nem volt képviselve. Örvendetesnek jelzem ezt, mert áttekintve a közel és nem épen közel mult időkről szóló esp. gyűléseink jegyzőkönyveiknek homlokzatán a „Jelen voltak" rovatát : lehetetlen megütődéssel nem olvasni több egyházak nevei után évről-évre a „senki" bejegyzést. Egynémely ily „s e n k i"nek titkos kulcsát esperességünk is — fájdalom — az 1859. sept. mézes madzagra kötve találja ; sőt — hogy itt csak érintsem, miről alább szóiandok — mostan is elég vakmerő egy ilyen „senki" ama rozsdás kulcscsal zörgetni őseink önfeláldozásával szerzett, dicső elődeink szilárd kitartásával megőrzött prot. autonómiánk bezúzhatlan kapuján ! Tehát örvendetes jelenség a csaknem teljes számú képviselet autonom gyűlésünkön. Honnan ez most?! Miért ez most ?! Bizonynyal kezdjük megérteni a kor hatalmas szavát: keljetek fel, térjetek meg, és munkálkodjatok, mert közelget istennek országa; — keljetek fel, mert még ma is elmondhatná ám a mester: az isten igás országa, melynek jönni kell, még ezen világból