Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-05-10 / 19. szám

hogy a többiek ^nem is feleltek s ha igen, egy magyar cimü társulat ugy nyilatkozott, hogy ily csekélységgel nem bíbelődik. Ezen mozzanatokat egyházmegyénkből jeleznem oly jól esett. Adja az ég Ura, hogy e jelek egy szebb jövő hajnalának hirdetői legyenek !! Szekeres Mihály9 ref. lelkész. Sáros-Patak. Nt. Szerkesztő ur! A mai nap városunk s egyházunknak örömünnepe volt, mivel az újonnan választott lelkipásztor tisztelendő Terhes Barnabás ur, diszes hivatalát, mindnyájunk örömére elfoglalta. Kik egyházunk benső viszonyait ösmerik, tudni fogják, mily terhes, íáradalmas de egyszersmind jutalmazó feladatok várnak egy hivatalába lépő fiatal pap elé nálunk, kik szerencsések valánk nt. Hegedűs László urat lelkipásztorunkul évek során át bírhatni. Valóban aggódva foglaltunk helyet a templomban, s azon kérdés merült fel lelkünkben vájjon ezen fiatal vállak, elég erősek lesznek-e azon terhek elviselésében, melyekkel a csendes magányba vonult feledhetlen papunk derekasan megküzdött? De eloszlatá aggodalmainkat tiszt. Terhes B. úr, midőn a szószékből ihletteljes igéit hallatá. „Menj el fiam az én szőlőmbe, és munkálkodjál ott ina" — ezek voltak az alkalmi beköszöntő tanítás alapigéi, melyből az ifjú lelkész saját hivatalának fontos és magasztos voltát, élethüven, s szívhez szóló szavakban vázolá A tanítás végeztével nt. Hegedűs L. ur az uj lelkészt mint utódját a gyülekezet szeretetébe, s pártfo gásába ajánlván, saját múltjáról is megemlékezék. Megható jelenet volt látni, mint ragaszkodik gyülekezetünk lelépett pásztorához, s bár utódját őszinte örömmel fogadta a távozótól könyezve vált meg. — Ezután Szakácsi Dániel ur üdvözölte az uj lelkészt a presbyterium részéről, s ezzel az ünnepély bevégződött. A paplakon díszebéd tartatott, melyen a vig pohár köszöntések villanyozták fel a kedélyeket. x. r. z. V E (i Y E S. — Ó Felsége a vallási átalányból a következő egyházak részére, u. m.: Szentleányfalvának 300 frt.; Szamosujlaknak 300 frt.; Tiszakerecsennek 800 frt.; Kötegyánnak 800 frt.; Szinyer-váraljának 500 frt.; Hosszupályinak 500 frt.; temesvári egyesült prot. egyháznak 800 frt.; szegedinek 800 frt.; Husztnak 500 frt.; Tépé nek 500 frt.; M.-Szigetnek 1000 frt.; Petrecs István elaggott tanitónak egyszer mindenkorra 200 frt.; Derecskey József hivatalképtelen lelkésznek 200 frtot adományozott. *3>£3£»5<Ss T A R C A. Menyhárt János tiszántúli egyházkerületi aljegyző szembetegsége miatt lemondását beadván: ez sajnálva fogadtatott, s uj választás rendeltetett; jelen gyűlésre pedig segédjegyzőkül Tóth Sámuel, Balogh Ferenc és Tüdős János tanárok kérettek fel. Néhai bogdányi lelkész és egy időben felső-szabolcsi esperest Bodnár Gábor meghalálozott — s végrendeletében neje halála után javainak általános örökösévé a debreceni főiskolát tette. Nagy tiszteletű szerkesztő ur! Nem teljesithetém ez ideig hivatásomhoz méltólag, lelkem legforróbb vágyai mellett is azon szent kötelességet, mely reám várakozott, hogy a tőlönk távolabblakó hitsorsosainkat meglátogassam s szenthitünk vigasztaló szavaival arcaikról törölgessen az elhagyatottság keserű könyeit — nem, mert lekötött engem is a nyomor, lekötött egyházunk belbékéjének felzavarása. De legyen hála a gondviselésnek, ma már az utóbbi megszűnt s most lelki örömmel várjuk a feltámadás nagy ünnepét, nem pedig oly felháborittatások között mint ez ideig. Három évtől fogva ez az első ünnep, melyet egyházunk minden tagja békével tölthet el, nem kell járnunk az ünnep tisztességére policiáról policiára, tribunálról tibunalra annyi életnélküli éktelenségek miatt, melyről mindannyiszor értesitők Nagytiszteletü urat. Most Galacról csak a Missiói lapok jelentek meg lázitóan, de már ez is eltévesztette hatását, mert mindenki ösmeri s tudja hogy miféle madár hullatja e e tollat. Egyházunk kebelében e hányattatás alatt se hiányzott a lelkesedés a buzgóság, siettek a jobbak a lelkesebbek tehetségökhöz képest megtenni az áldozatot vallásunk s nemzetiségünk érdekében; de mégis ezzel egyházunk anyagi szükségeit nem fedezhetők; mert a tagok többnyire mind olyanok, kiket az anyagi szükség hajtott a haza határin túl. Ily körülmények között a tizennyolc magyar ref. család, melyből a ploesti ref. egyház áll, eleitől fogva, nem képes annyi erőt kifejteni, hogy bennünket az elrongyosodástál s mi több az éhségtől megmentsen, nem képes azon egyházi épületet teljesen bevégezni, melyet a missióügyérti lelkesedés teremtett számukra. Már két événél több hogy húsz szál deszka bevásároltatott s azt lerakatni nincs tehetségünk, imatermünk szegénységünk miatt rendezetlen, magunkra hagyatva nem tudjuk azt aként berendezni, hogy az idegen ha kíváncsiságból is isteni tiszteletünkön megjelenr láthassa ott a külcsint az egyszerűséggel párosulva, mert nem szabad lenne szemünk elöl tévesztenünk azt, hogy egyházunk külföldi magyar egyház s e tekintetből is sok szem néz reánk, pusztulásunk tehát a hideg közönyösség