Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-05-10 / 19. szám

miatt, csak szégyenünkre lenne. E szomorú helyzeten csak is a lelkesek pártolása segíthet, ez nyújthat alkalmat nekünk a tőlünk távolabb lakók időnkénti meglátogatásárá s ez enyithet a mi valódi nyomorainkon is, melyet többé elrejtenünk teljességgel nem lehet. Méltó, nagyon méltó a panasz, melyet ügyünk miatt a protestáns lapban olykor olykor egyesek emelnek, mi tudjuk azt s mi érezzük legjobban, deha a missió ügyének maradandóságát óhajtjuk, lekell mondanunk komoly egyszerűséggel amaz élettelen rajongásokról, melyek a valót keresőknél csak is ez ügyérti lelkesedés életerét metszhetnék el, lekell mondanunk a hálás utókorért ama sok mindenféle egyházak alapittásáról melyeket csak ideálban, a hírlapokban lehet feltalálni, valódilag pedig nem ; ők a hálás utódok, midőn mi már többé nem leszünk, indulnak keresendő e mindenféle alapított egyházakat s siránkozni fognak a pusztuláson midőn annak még csak nyomára se akadnak, keresni fogják a lelkek számát s megdöbbennek midőn azokat nem találják, ó mert sok ámitó nimbus elenyészik ködfátyol gyanánt, ha közelebbről nézzük azt. Midőn tehát a lapok utján oly alapitott egyházakkal üttetik zaj, mely ágost. és helv. hitvalásuakból alakult itt Moldva-Oláhországban, tekintetbe kell vennünk, hogy az agost evangélikusok itt többnyire mind német ajkúak, hol számosabban vannak, oda lelkészek állittattatnak be, Poroszhon illendő fizetéssel ellatja őket, vannak jól rendezett iskoláik s általában itt az idegenek között a német elem képezi a műveltebb s gazdagabb osztályt, kérdezzük csak meg őket komolyan lelkészeikkel együtt, hogy mit fognak felelni ez egyesülésre ? azt hogy nem akarják magokat sem a Magyaroktól sem a Románoktól elnyelettetni. Poroszhon küld lelkészeket, mint a múlt évben küldött Ploestre, jelenleg pedig fogküldeni Pitestre is, nálok is valamint nálunk egyik főirány az, hogy itt külföldön pusztulásnak ne induljon nemzetiségünk ! Ily egyesült egyház alakúit ezelőtt pár évvel Buzeoban is, honnan jelenleg jövök, ez egyesült egyháznak ma már nyomára se lehet akadni, alig van három négy magyar reformált család ők pedig megelégesznek azzal, ha egy évben néhányszor meglátogattatnak s hasonlag az ott számosabban lakó német atyafiak is. Buzeoba érkezvén először is házról házrajárva meglátogattam mind magyar mind a német atyafiakat s meghívtam őket a Dumler-féle házban tartandó isteni tiszteletre, meg is jelentek szép számmal. Először énekeltünk német nyelven azután pedig magyarul s egyházi beszédem alapjául felvevém Lukács 12r. 32 versét, ezután Bakó András atyánkfia figyermekét keresztelteltem délután pedig dr. Kubatsch Richárd leánygyermekét, az elsőt József ez utóbbit Flóra névre. Ezután még egyszer mindenkit meglátogattam, mivel hétfőn reggel korán kelle visszaindulnom Ploestre s azon ígéret mellett vévék búcsút; hogy pünkösdig még egyszer ha Isten életemet megtartja megfogom őket látogatni s egy pár napot ott töltendek azok kedveért, kik még nem konfirmáltak, hogy nyerhessenek némi oktatást. Oláhország Ploest 1868 apr. 7. Vincze Dániel, ev. ref. missiói lelkész. Nt. Szerkesztő ur! Becses lapja 11-ik számában főtiszt. Török Pál ur, mélyen tisztelt superintendensünk által közölve volt, hogy 10 év óta építkező egyházunknak, temploma kiépítésére, a mindkét hitfelekezetü evangélikusok egyh. és isk. céljainak előmozdítására rendelt évi átalányból O cs. kir. ap. Felsége, méltóztatott legkegyelmesebben 600 —hatszáz uj forintot engedélyezni. — Most, midőn már az emiitett segélyösszeg kezünk között van, sietünk azt mi is, mint a segélyzett egyház elöljárósága az egyháztanács határzatából folyólag nyilvánosság elé hozni; — ö Felsége a koronás magyar király magas kegyét, — a kultus-ügyér ur pártfogását és főtiszt, superintendens ur szives közbenjárását — kitűnő tiszteletünk mellett — legalázatosabban megköszönni. Kitűnő tisztelettel maradván: Gedellőn, apr. 28.1868. Gönczy Benő* m. k. ref. ieikész. Matal Mihály, gondnok. Födi dános9

.gondnok. Válasz t. Koos Ferenc nrnak. Miután a missioi lapokban Czelder atyánkfia mindenkitől, kit az ügyet féltve tán megbántott, bocsánatot kér, reménylem, hogy a sz. ügy érdekében is s zent lesz a béke, és igy nem lesz rá eset, hogy a legjobb akaratú s ez ügy iránt érdeklődő egyén is félreértessék, mint velem történt a Jákóbi hang, de Ezsau kezének felemlitésével. Legyen meggyőződve tisztelendőséged, hogy én sem a mltgs főegyháztanács, sem a főtiszt, püspök ur, sem kegyed ellen nem ronték, engem senki nem informált, egyedül a sz. ügy. S miután látom Czeldernek szép- és tágkörü munkálkodását, a hozzá gyűlt valóban szép összeget, a nemes buzgalmat, egyházkerületünk korszellemmel egyező határozatát, örül szivem, és hiszem, hogy ezt mások is belátván, magokat meggyőzik, s a missio felvirul még. Adja az ég Ura a megbocsátás lelkét egyesek, mint testületekre, szeressük egymást, azzal mutatjuk meg, hogy Krisztus tanítványai vagyunk. Szekeres Mihály. Nyilatkozat. A „Prot. Egyh. és Isk. Lap" folyó évi 9-ik számában Koos Ferenc igyekszik sebeimet megint felszakgatni, s a missioügy iránt megint éledni kezdő részvétet s a személyem iránti bizalmat csökkenteni gyanúsítani. A tisztelt közönség s barátaim megnyugtatása végett addig is mig a missioi lapok 8-ik számában részletes tudósítást tennék, szárazon csak annyit közlök, mennyit a „Prot. Lap" t. szerkesztője a sajtótörvénynél fogva, melyet a