Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-05-10 / 19. szám

juthatunk valaha bizonyosságra. *). Én csak e mű használhatóságáról akarom megjegyezni, hogy kinek a sors megengedé thékájából tetszése szerint húzhatni elő minden az ó-t.-ra tartozó említésre méltóbb müvet, az nem választhatna biztosb vezetőt és utasítót Kuenen e müvénél. Kinek thékáját pedig szűkebben rendezték be, annál e könyv nagy mértékben kárpótol minden hiányt, még a kommentárokét is, legalább mi a legfőbb exegetikai kérdéseket illeti. Most már alig lenne valami ajánlatosb rám nézve, mint e műből venni azon pár apróbb tanulmányt, melyet mutatványul közölni akarok; de nehéz lenne ezen egészből egyes részleteket önkényesen kiszakítani; különben ,13 e mű egész jelleme s berendezése szerint csak szakembereknek való ; tehát hogy olvasóközönségünk is élvezhesse, nagy metamorfozison kellene átvinni; mire még ha jelenleg annyira hivatva érzeném is magam, amenynyire nem érzem, nem vállalkozhatnám időm rövidsége miatt; nem is tartanám tanácsosnak elsietni, tudván, hogy theol. irodalmunk mostani állásában nem igen találhatnék hamarjában alkalomra, kitölteni az elsietett munkát. Előlegesen hát csak bevezetéséből legyen szabad idéznem pár szót: „Szóljak-e az elvekről, melyek vizsgálódásaimnál vezettek ? Az igazat megvallva, szükségtelennek tartom, erre kiterjeszkedni. Ha nem csalódom, az elvek iránt, melyeket követnünk kell, meglehetős egyetértés uralkodik, s csak ez elvek inkább vagy kevésbé következetes alkalmazásánál nyilatkozik a különbség a különböző theol. irányok követőinél. Melyik tudományos theologus nem ismeri el, hogy az ó-t. könyveire ugyanazon kritikát keil alkalmaznunk, mint az ókor többi irataira ? hogy e könyvek eredete és összegyűjtéséről mit sem szabad á priori állítanunk ? hogy minden hypothezisnek, melyet előadunk, magában az ó-t.-ban kell megerősítésre találnia, hogy igaznak vagy valószínűnek ismertethessék el ? Részemről nehezen tudnám képzelni, hogy e felett valakinek más véleménye lehessen. Azért mégsem számitok rá, hogy azon eredményeket, melyekre ez alapelvek alkalmazása vezetett, mindazok elfogadják, kik ugyan ezen alapelvekből indultak ki. Azonban nem magokból az elvekből, hanem alkalmazásuk bírálatából fog kitűnni, hogy különbözés esetében, mely részen van az igazság. — „„De — kiálthatják felém — elakarnád-e hitetni, hogy kutatásod egészen pártatlan ? hogy nem vezet-e rokonszenved is egyik vagy másik eredmény iránt ? Nem tudod-e hogy teljes „ Voraussetzungiosigkeit" csak agyrém ? Nem tartozol-e számot adni a világnézletről, melynek befolyása alatt irtál?"" Világnézletemet ismerik, de az ellen tiltakozom, mintha kritikai modorom és eredményei theol. gondolkozásom kifő *) Renan a „Jézus ékte" irója, és Renan az Orientalista személyében ugyan egy, de ez utolsó szerepében megajándékozhatjuk bizalmunkkal tndományát és Ítéletét egyformán, bármennyire megtagadjuk is azt a „Jézus élte" Írójától. Lehető félreértéack megelőzése végett szükségesnek tartom e megjegyzést. lyásai volnának, s ennek következtében csak azokra nézve volna becsök, kik velem egy irányt követnek. Valóban voltak már, kik — bármily világosan fejeztem is ki magam — e világnézletet légből kapott feltevésnek álliták a bibliai téren, mely erőszakot követne el a tények felett. Ep ellenkezője az igaz. Bár nem vagyok is képes theol, fejlődésem menetét a részletekig rajzolni, azt bizonyosan tudom, hogy jelen gondolkodásmódom a biblia hist. kritikai kutatása befolyása alatt s azzal együtt formálódott. — — — — Egyedüli kérdés, ha amit tettem, jó alapokon és helyesen tettem-e; e kérdésre pedig nem általánosságokban lehet felelni, hanem csak minden egyes eset pontos megvizsgálata által." — „Vajha munkám akár tartalma akár a vitatkozás által, melyet előidézend, befolyhatna az ó szövetség könyvei helyes ismerésére s méltányos becslésére!" Az iró e vágya nem hiusult meg; munkája nagy mértékben megkönyité a nehézségeket s fokozá a buzgalmat az ó-t. tanulmányozása iránt; megsokasitá azok számát, akik vágyva néznek Kuenen ígérete beteljesedése után. hógy az itt letett alapra építve gazdagítsa a theologiai irodalmat egy oly müvei, melynek még mind e mai napig oly nagy hiányát érezzük . „Izrael vallása és irodalma történetével." Szóljunk pár szót az uj-testamentumi tanulmány állásáról is. Itt már nem találhatni annyira szembetett irányokra mint az ó-t.-nál láttuk. Legfeljebb Oosterzeet s a régiebbek közül Da Costát különithetnök el. Oost. ide tartozó müvei: „Jézus élte." „Apostolok cselekedeti" „Lukács evangeliuraa (felvéve a Lange Bibelwerkjébe, s ugyan ott a Jakab levele homiletikai feldolgozása), legújabban „Az uj szövetség könyvei theológiája." Álláspontja csak az, melyet már pár vonással rajzoltam, csakhogy, mint már az uj-t. könyvei minősége is magával hozza, képtelenségei nem oly kirívók, önálló felfogásra ép ugy nem gondolhatni s az örökös declamálás s apologizálás a tu dományos jellemtől is megfosztja műveit. Da Costa kikeresztelkedett zsidó, rajongó chiliasta, s epikus költő ; theol. munkássága a biblia körül: „Felolvasások az ó-t. becse és igazsága felett" 1844; „Izrael és a pogányok „Luk. ev. a" „Pál" „János" „Apóst, cselekedete" és „Az evangéliumok különbözése és egyezése" 2 K. 1842.. mely utóbbira még a legconservativabbak is kénytelenek voltak felkiáltani: „Non tali auxilio, nec defensoribus istis!" hiányzott nála még az alapos nyelvismeret is, mint ezt nem egyszer kiáltó példákkal ki is mutatták (Niermeyer); irományai a költői találékonyság remekei a különbözések egyeztetésében. Ez egyes kivételek azonban nem érdemlik meg, hogy mint külön irányról szóljunk róla, annyival is inkább, hogy rendkívül jelentékeny azoknak száma, kik mint exegeták a törvényesen szabad állásponton állanak. Amint ismertetésem tervét először felületesen végig gondolám , azt hittem ezek között is vehetek fel két különböző irányt: a Heringa tanítványaiét és Van Hengelt tanítványaival egyetemben; de midőn