Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1868-05-10 / 19. szám
arra került a sor, hogy a megkülönböztető jellemvonásokat meghúzzam, kénytelen voltam átlátni, hogy az egyes-specificas eltérések nem jogositnak fel, hogy mint különböző irányú exegetákat vegyem fel őket; exegitikai elvök ugyanaz, hogy ugyanazon elvek alkalmazása mellett is gyakran különböző eredményekre jőnek, az igen természetes még a legösszetartóbb pártot alkotó tudósoknál is (p. a tübingai iskola) ; az elvi különbség csak ott kezdődik, hol már az exegeta feladata megszüut, t. i. az exegeta vizsgálódásai által napfényre hozott eredmények dogmatikai feldolgozásában (mi NB. jól megkülönböztetendő a dogm. értelmezéstől; első a kritikai dogmatika feladata, utóbbi az uj-testamentomi theologiájé, ez még szigorú objectivitással az uj-t.-i irók tanfogalmát kutatja, az ama fogalmakat saját meggyőződése szerint birálatosan elfogadja, módosítja vagy elveti.). Azért célszerűbbnek láttam ismertetésemben az uj testamentom értelmezésére tartozó egyes tudományágakat követni. Önként ajánlkozik első helyre a Magyarázattan (Hermeneutika), mint a mely arra tanítja meg az exegétát, hogy mit és hogyan kell tennie, tehát felvilágosítja feladatáról, s megmutatja az utat, melyen haladva, feladatát megoldhatja. Annyival szerencsésbek vagyunk, hogy három — sőt négy ily mü is áll rendelkezésünkre az ujabb időkből s ép a legjelesb exegetáktól: Ezek: Gröningából: L. GL Pareau „Herm. Codicis S." 1846 ; Leydából: Kuenen „Critices etHermeneutices Librorum N. F. lineamenta" Ed. 2-a 1859.; ide számithatjuk Van Hengel jeles monográfiáját: „Az érzés viszonya a Bibliamagyarázatához" 1853*), végre Utrechtböl: Doedes „Hermeneutiek voor de Schriften des N. Verbonds" 1866. 07 (Folytatjuk.) KÖNYVISMERTETÉS. Bibel Lexikon. Eealwőrterbuch zum Handgebrauch für Geistliehe und Gemeindeglieder. In Verbindung mit Dr. Bruch, Dr. Diestel, Dr. Dillmann, Dr Fritzsche, Dr. Gasz, Lie. Hausratb, Dr. Hitzig, Dr. Holtzmann, Dr. Keim, Dr. Lipsius, Dr. Merx, Dr. Rensz, Dr. Roskoff, Dr. C. Schwarz, Dr. A Schweizer, und andern der namhaftesten Bibelforscher, herausgegeben von Kirchenrath Professor Dr. Dániel Schenkel, Mit Karten und in den Text gedruckten Abbildungen in Holzschnitt. Leipzig : I. A. Brockhaas. 1868, (Vége.) Az első alak (Fig. 1:), melyet Karthagóban találtak, egy fogadás jeléül felállított követ ábrázol. Legalól egy kéz látható rajta, mely a pogány cultusban eddig ismeretlen szerepet játszott, amint Ezs. 57, *) Kicsalva azon körülmény által hogy némelyek bizonyos grammatice indifferens helyen az érzés döntő Ítéletére hivatkoztak (Ján. 21.15.). V. H. e müvében felfejti, hogy a bibliamagyarázásnál csak azon érzésnek lehet szava, mely a szorosan obj. magyarázati szabályokat követő folytonos gyakorlat által fejlődik ; e szerint tisztán tudományos alapokon nyugvó, az egyéni nézetektől független. Ez elvét átviszi egész magyarázattanon s kitűnően választott s feldolgozott példákkal bizonyítja. 8 verséből kitűnik. A gránát virágokat a termékenység jelképeinek tekinthetjük. A csúcs közepe egy ószeru Baal képet mutat, melynek feje egyszersmind a naptányért ábrázolja, két karja pedig Astarte (Tanit) szarvait és a holdtányért tünteti elő. — A két isten ezen egyesítésének megfelel a felirat is, mely ekként hangzik: „Tanit úrnőnek és ami Baal urunknak, a Baal Hammannak (a napistennek.). A ki ezt szenteli Abd-Melkar, a biró, Bomilkar fia, ki Hanno fia." A második kő (Fig. 2) hasonlólag a Baal Hamman tiszteletét tartalmazó felirattal van ellátva, s különös fi-Fig. 1. Fig. 2. gyeimet érdemelnek rajta a termékenység jelképei. A nap és hold, levelek és virágok, galambok és halak és a gyümölcskosár jelentik Baalnak és istennőjének ezen jellemét, kinek halakat és galambokat szoktak áldozni. A legrégibb korban természetesen ezen oszlopok vagy kövek durvábbak voltak, a pusztán lakó araboknál egészen alaktalan ködarabok. Igy Jákob is (1. Móz. 28, 18) egy közönséges mezei követ használt oszlopul, és nevezte azt B e t - é 1 nek, istenházának. Ezen köveket nevezték egyszerűen oszlopoknak — massébet — is, felállították minden helységben, s a híresebb áldozó helyeken, ha a pap némi építészeti ügyességgel birt, több építmény is csatlakozott hozzá, mig igy nagyobbszerti istenitiszteleti hely képződött, mely b a m á, magaslat, nevet viselt. (1. Kir. 12, 31 ; 2. Kir. 17, 29.). Minthogy továbbá a cultus természetében fekszik, hogy gyakorlói igyekeznek a tisztelt lényhez hasonlókká lenni, tehát megfogható, hogy a Kanaaniták és az őket utánzó héberek azon gondolatra jöttek, hogy a termékenység istennőjét nemi kicsapongásokkal, és a rombolás haragos istenét Molochot emberi áldozatokkal tiszteljék; mindkét tényt kisérlet-