Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-05-10 / 19. szám

ban járó, vagy kepéjét híven befizető egyháztagig min­denkire egyenlően reá illik. 3. „Az enyedi, kolozsvári, m.-vásárhelyi, sz.-udvar­helyi főiskolák, szászvárosi, zilahi és sepsi szentgyörgyi gymnasiumok fő- és algondnokai s rendes tanárai. 4. Az elősoroltakon kivül részt vehetnek az egy­házi főtanács egyébiránt is nyilvános gyűléseiben több hitünk sorsosai is, de csak consultativum votummal bírnak." Jegyzője az egyházi főtanácsi titoknok, a ki állandó hivatalára a gyűlés által választatik. *) II. „Az állandó egyházi főtanács (per­manens consistorium) mely a teljes egyházi főtanács meg­bízásából és hatalmával mindazon tárgyakban intézke­dik, melyek kisebb fontosságúak, mintsem hogy a teljes egyh. főtanács összehívását igényelnék **) s ezenkívül az egyháznak minden /állás- és közoktatási ügyeit figyelemmel kiséri, ellen­őrzi stb. Elnöke a közhivatali rangjára nézve elsőbb főgond­nok s tagjai „m indazok, kik az egyházi főta­nács teljes gyűlése tagjai közül gyűlésé­ben megjelentek." íme ilyen szervtelen szervezete van azon legfel­sőbb egyh. hatóságnak, mely a 328,000-nyi erdélyi refor­máltaknak egyházi és tanügyei —• ezen mind vallásilag mind nemzetileg legszentebb ügyei felett jogérvénynyel intézkedik. II. Ha valaki az elmondottakra visszatekintve, fonto­lóra veszi, mily nagymérvű képtelenség fekszik abban, hogy azon testület, rrlely oly nagy fontosságú ügyekben, mint a vallás, hitágazatok, egyházi fegyelem, tanítási rend- és módszer elhatározólag itél; melynek hatalmá­ban áll az egyház és iskolák vezetőit választani és le­tenni; ha mondom egy ily nagy fontosságú testület, mind teljes, mind állandó (permanens) üléseire nézve annyira alakitható szerkezetű, hogy valamely egyházvi­déknek megjelenése, vagy akárki jó barátainak közben­járása által akármit a közre kényszeríthet (octroyálhat), minek nemcsak egy példája van ; s mi nem egyszeri eset, hogy mind a teljes, mind a permanens consistorium kü­lönböző ülésein más-más tagok jelenvén meg, egymás­sal ellenkező végzéseket hozhatnak és hoznak is, — s végre a hanyag, vagy épen vétkes néhány pártfogója megjelenése által az egyház legfőbb hatóságának bün­tető veszszejét könnyen kikerülheti: — önként felmerül előtte azon kérdés, — miként történhetett, hogy atyáink, kik századokon át alkotmányos politikai életet éltek, val­lásos, nevelési ügyeikre nézve ily képtelenül szervezett, s a képviseleti rendszert, egyöntetűséget teljesen nélkülöző testületet tudtak összeállítani, megtűrni ? *) U. o. 28. lap. "**) Ez elég határozatlan s kívánatos lenne szoros meghatározása annak, mi tartozik a plénum C. elé. Azonban e kérdésre azonnal készen vagyunk a felelettel, — mely ez : A kezdetleges szervezet a világért sem volt ilyen s csak a szabadság és pro­testantismus szellemét teljesen elfojtó szomorú körülmények eszközlék, hogy Er­dély reform, híveinek legfőbb egyházi testülete ezen alaktalan, visszás szerkezetű hatósággá fajúit el. Nem akarunk hosszas történelmi lehozatalokba elegyedni: de miután e vádat kimondok, kénytelenek vagyunk azt néhány teljesen hiteles adattal bizonyítani. Mindjárt első nemzeti fejedelmünk, János Zsigmond alatt; tehát egyszersmind a reformatio első évtizedeiben többször látjuk azon jelenetet, hogy a vallási vitákon, s az egyház ügyei feletti zsinatokon a fejedelem, vagy személyese és tanácsurai (miniszterei) jelen vannak s ab­ban tettleges, néha elhatározó részt vesznek. B á t h o r i Gábor, Bethlen Gábor s a két Rákóczy György; Apafi Mihály alatt szintén gyakori ez eset* Eme későbbi korban a fejedelmi tanácsnak prote­stáns tanácsosai a zsinat felett is fennhatósági jogot gyakorolnak. A papi status ugyan zsinatain a fejedelmi elnökös­ködést nem igen szívelte. Igy például látjuk, hogy a radnóthi zsinat 1673-ban I-ső Apafi Mihályt nem mint fejedelmet, hanem mint „kitűnő érdemű patronust" fogadja el. Ez azonban nem gátolta Apaffyt abban, hogy épen ezen synodusnak n,-enyedi tanár, Deézsi Márton, Csernátoni nak stb. mint Coccejanismussal és Carte­sianismussal vádoltaknak ítéletét szelídebbre változtassa; részben megsemmisítse, — mint az, ezen radnóti zsinat végzéseiben s az arra, 1680-ban 22-ik februárban Foga­rasban költ fejedelmi tanács végzései eredeti szövegéből látható. Minthogy épen ezen végzés a papság és világi fel­sőbbség közötti viszonyt, ugyszinte a vallásügyekben összehívott fejedelmi tanács (Consilium) jogkörét és szer­kezetét is felvilágosítja: jónak látjuk azt az eredeti szö­vegből ideigtatni: „A püspök uram és ő kegyelmével egybegyüleke­zett orthodoxus renden lévő praedicatori rendek, amint discussio alá vették a Deézsi Márton és Pataki István uramék felől való punctumokat a mi kegyelmes Urunk ö nagysága, melette mostan itt je­lenlévő tanácsurak és több orthodoxus főrendekkel együtt, megtekintette és Istenes igaz deliberatióknak agnoscalja; nem akarván in doc­trinalibus csak illetni is az dolgot. Vagyon csak hátra, az kérdésben forgó személyek, miképen zaboláztassanak meg, hogy olyan scandalumo­kat ennekutánna ne szerezzenek, kik közül, hogy vala­melyik tisztiből ammovealtassék; avagy reversális vétellel obligáltassék: ezt ami kegyelmes urunk nem javaihatja, mert az ellenkező felek nagy alkalmatosságot kapnának

Next

/
Thumbnails
Contents