Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-05-10 / 19. szám

a calumniálkozásra; pro damnatis haereticis tartanák mindjárt őket; hanem ugyan most itt serio admoneáltassanak, hogy sem azokat, a mely botránkoztató dolgokkal eddig vádoltottanak, sem más hasonlókat ne tanítsanak; kikre legyen szorgalmatos vigyázása püspök uramnak és az Curatoroknak. Azok is felette igen vétkesen cselekedtek, akik idő előtt és nem ott, ahol illett volna, cégérezték meg a dolgot, melyben a keresztyéni szeretetet kellett volna előttök viselni; és ha a magányos intés nem fogott volna, jelentették volna a collegium Curatorainak meg, nem másnak; kik közül ecclesiasticus Curatorok, tudós emberek nem kevesen lévén ; a többi curatorokkal együtt megcsendesedhették volna az dolgot. Hogyha azért ennek utána (kit Isten távoztasson) hasonló difficultas interveniálna: szükség ezt a rendet elkövetni ő kegyelmeknek ; hogyha peniglen, a mostani admonitió után a feljebb emiétett személyek (Déézsi, Pataky, Csernatoni stb., amely dolgok most igazittásban vétetődtek, azokat ujabban tanítani kezdenék, vagy hasonlókat cselekednének : püspök uram a Curatorokkal együtt a dolognak igazságosan végére menvén, ujabb synodust avagy convocatiót ne várjon, hanem amoveálja mindjárt őket ab offició." *) Ez idézetből kitűnik: 1. Hogy azon fejedelmi tanács, mely az erdélyi reformáltak egyházi és közoktatási ügyei felett főhatóságot gyakorolt, a fejedelmen kivül, annaktanácsosaiból és főrendeiből állott; tehát részint választott, részint a fejedelem által kinevezett elsőiből és jeleseiből az országnak. 2. Hogy ezen testület „indoctrinalibus" (hi telvek tekintetében) a synodus főségét elismeri: ellenben a fegyelmi és kormányzati ügyekre nézve teljes és független felsőséget gyakorol, — mely magának a synodusnak megróvására is kiterjed. 3. Hogy ezen Consilium a gen. synodus, mint közép hatóság kikerülésével, a püspök, curatorok és tanodai elöljáróságokkal közvetlenül is rendelkezik. Az állandó (permanens) consistoriumnak szintén nyomára akadunk az 1682-ben, N.-Enyeden tartott „p o-1 i t i c o-e cclesiastica congregatio" (a már szervezett fő consistoriumi teljes gyűlés) egyik határozatában, mely az egyházi és iskolai ügyek rendbeszedése és kezelésére egy világi és egyházi tagokból álló bizottságot rendel. E pont ekként hangzik : 7. „Istennek kegyelmes indítása és segedelmétől, ily karba állíttatván az ecclézsiai és collegiumi dolgok : tetszett, hogy az secularis curatorok mellé, ugy mint az mi kegyelmes Urunk és az tanácsi renden kivül: Bethlen Miklós, Macskásy Boldizsár, Keresztesy Sámuel, Pekry Lőrinc, Lázár Imre uramék mellett, tiszteletes püspök ur, Póti János, Debreczeni Mihály, Németi Mihály és *) Lásd : Szathmáry K. „A Gyulafehérvár n.-enyedi Bethlen főta noda története" 95—96-ik lap. Eperjesi Mihály uramék az ecclesiasticus statusból rendeltetvén ő kegyelmek." Ez egy teljesen és célszerűen szervezett állandó consistorium a fejedelem elnöklete alatt öt világi és öt egyházi tagból választva, melynek teendői és jogköre ugyan ezen ülés jegyzőkönyvében ekként vannak körül irva: 1. „A fenn megirt ecclézsiák és collegiumok javait jószágait és akárminemü proventusit hitelesen vegyék kezekhez. 2. Tegyenek azokról az ecclézsiák és collegiumok hasznára szolgáló jó dispositiokat. 3. Subordinálják az ecclézsiáknak, collegiumoknak és az jószág javára s emlékezetes hasznára szolgáló vicecuratorokat és tiszttartókat is, kik által az dolgokat és az jókat is folytassák és procuráltassák emlékezetes haszonnal. 4. Az ecclézsiáknak kívántató succursust és a collegiumok mind épitésbeli, mind penig az ifjúság rendes correctioját szép renddel disponálják és procurálják. 5. Holott penig occurálhatnak vagy az ecclézsiák vagy az collegiumok, vagy penig az megirt ecelesiasticum bonumok iránt holmi difficultások, melyek feljebbvaló inspectio vagy Judicium discretioját kívánhatják, azokat ő kegyelmek Regestrumba vévén, cum necessariis eorundem requisitis az jövő országgyűlésének alkalmatosságakor az mi kegyelmes Urunk ő nagysága és vallásunkon lévő statusok elé ugy reportálják és ezekről kívántató dispositiot solicitálják ; ezután is penig az derekasb difficultások iránt ebez tartsák magokat ő kegyelmek." Ezen idézetből a permanens fő consistorium alárendeltsége, valamint képviseleti és választott szerkezetén kivül a teljes fő consistorium (plénum) tagjai és tartási ideje is kitűnik; „a vallásunkon lévő statusok" alatt egyebet nem lehetvén érteni, mint az országgyűlésének református tagjait. Ennek célja nem lehetett egyéb, mint az, hogy a ref. status legnevezetesebb ügyeiben minden vidék képviseletileg részt vegyen, s miután a gyűlés tartásának ideje az országgyűlésével összeesett, azok megjelenhetése egyúttal könnyittessék is. E szerint a fejedelmen, annak tanácsosain, megyei főtiszteken kivül a megyék ref. követei és mindannyian szavazattal biró tagjai valának e gyűlésnek, — s más a világiak részéről senki. Itt azonban homályban marad az, vájjon az egyháziak meg voltak-e híva, és mily arányban vettek részt ? Melyre fájdalom e korszakból nincsenek adataink. De sejtem, hogy még ekkor, talán az egy püspökön kivül nehezen volt meghíva valaki; — mit a radnóthi és fogarasi esetekből gyanítok. Ime e szerint tévesen vádolnók atyáinkat a teljes és állandó főconsistorium hiányos, vagy határozatlan szerkezeteért: mert mint a fenebbiekből kitűnik, a nem-