Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-05-10 / 19. szám

viszonyok nagyobb mérvű számba-vételével okszerűen teljesíteni tudják, másfelől magukat az állam háztartásában tájékozni és siilyukat a nyilvános életben öntudatosan latba vetni képesek legyenek. Fájdalom, hogy népünk nagy többsége változott helyzetéből folyó amaz igaz érdekeit oly kevéssé ismeri, hogy gyermekeit, vagy épen nem képezteti, vagy, ha az elemi iskolán túl taníttatni akarja, ezt azon célzattal teszi, hogy csak ugy mint hajdanta, fiából urat, azaz megyei tisztviselőt, prókátort, orvost vagy papot neveljen. Hogy gyermekéből hivatását öntudatos tájékozottsággal üző, művelt polgárt képezzen , ritka magyar embernek jut csak eszébe is. Itt is áll tehát a latin közmondás: ignoti nulla cupido, s valóban, ha a polgári iskolákra, melyeknek felállítása nemzeti létünkre nézve igazi életkérdés, addig várakozunk, mig maga a polgári osztály, melyet leginkább érdekel, az afféle iskolák szükségét érezve, azok létesítésére vállalkozik, akkor az egyének nagy hátramaradására s az állam kézzelfogható kárára akár még ötven esztendeig várakozzunk. Mit akarok mindezekből kihozni ? kérdi, talán türelmét is vesztve a nyájas olvasó. Megmondom röviden. Az összes budget,- amint jelenleg áll, általában nagyon hasonlít oly locomotivhoz, mely megemészti a sok tűzrevalót, anélkül, hogy valamit mozgatna. Pedig beh jól esnék, hogyha már meg kell erőtetttünk magunkat a nagy összegek előteremtésében, azokból nekünk is jutna valami és a nagy költekezésnek némi tapasztalható láttatja is volna. Az volna tehát indítványom, hogy toldjuk meg a roppant évi kiadásokat még vagy 300,000 forint évi kamattal, felhatalmazván a cultusminisztert 5 millió forint kölcsön fölvételére, oly célból, hogy ez összeggel a nevelésügyet országosan megindítsa oly mérvek szerint, a minőket elmaradottságunk mellett a politikai viszonyok alkotmányos, s a magánélet socialis átalakulása oly sürgetőleg igényel, hogy sehogy sincs veszteni való időnk. Ez összegnek ugyan, ha közműveltségi ügyünket a szükséghez képest felkarolni és előmozdítani akarjuk, minden évben elő kellene fordulnia az állambudgetben; de tekintve a közbirodalom pénzviszonyainak zavarait, melyeknek a kiegyezkedés folytán mi is jó nagyban részeseivé lettünk, kevés reményt táplálok arra nézve, hogy közel jövőben oly közoktatási budget megállapítása lehető legyen, mely az e téren tapasztalható, nagymérvű szükségleteknek csak némileg is megfeleljen. En tehát a körülményekkel megalkudva, a fenjelzett összeget csak ugy óhajtanám tekintetni, mint egyszer-mindenkorra tett beruházási költséget, melyből a kormány az ország különböző vidékein mintaiskolákat állítván, azokat a környékbeli lakosokkal megkedveltesse, és meg vagyok győződve, hogy, mihelyt a községi rendszer kellőn kifejtve életbe lép, miután hazánk legtöbb városának birtokviszonyai olyanok, miszerint a szükséges iskolákat önerejükből is nemcsak felállítani, hanem fentartani is képesek, néhány év múlva nem lesz jelentékenyebb város a hazában, mely a nélkülözhetlennek felismert polgári iskolákról is ugy ne gondoskodnék, mint gondoskodik jelenleg az elemi iskolákról az állam minden megterheltetése nélkül. Hogy Lónyai Ő excellentiájának, mint finanzminiszternek első legfőbb gondja az volt, hogy bebizonyitsa, miszerint ő az ország pénzügyeit deficit nélkül akarja és tudja is kezelni, ezt igen természetesnek találom; de viszont nem kevésbe természetes az is, hogy mi, kik nem vagyunk finanz-miniszterek a nemzet jövőjének sorsát magasabb érdekűnek tartjuk, mint azon meddő dicsőséget, hogy deficit nélkül kormányoztatik. Ki a modern állam szervezetét tanulmányozta s tudja, mennyire függ a nemzeti produetiv erő a nép szellemi fejlettségétől, míveltségbeni előhaladásától, az még közgazdászati tekintetből is, nem fogja a közműveltség terén tett költekezési megszorításokat, valódi megtakarításoknak venni és helyeselni. Nem öagy bölcseség kívántatik ahoz. hogy belássuk, miszerint szerencsétlen gazdálkodás az, mely kiadásai megszorítását azon kezdi, hogy a szükséges beruházásokat elmulasztja, és a munkaerőt a szükségen alól szállítja le. Ily eljárás természetes következése az, hogy a termelő eszközök és erők kevesbitése folytán a jövedelem csökkenvén a szándékolt megtakaritás helyett, rendesen, épen az alaptőke támadtatik meg. 37*