Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-05-03 / 18. szám

hető alakban közölje a német néppel." Az elő sorolt nevek már előre elég kezességet nyújtanak az iránt, hogy nem fogunk szent legendákat olvasni e munkában, hanem valóban a rendkívül előre haladt ismeretek segítségével megállapított eredményeket ígéri, s nem akar uj kutatásoknak tért nyitva a theol. tudományosságnak szolgálni, hanem a protestáns tudománynak és egyháznak. Hozzáférhetővé akarja tenni nem csak azoknak, kik a szükséges theologiai ismeretekkel felkészülve olvashatják az ilynemű munkákat, hanem minden mivelt embernek, ki a theol. tudományok vívmányai és az egyh. élet fejlődése iránt érdeklődik. Es minő eredményeket találunk a már megjelent füzetekben! Még ha elegendő figyelemmel kisértük is a biblai tanulmányok fejlődését külföldön, meglepetve teszszük le e füzeteket kezeinkből, mert minden tárgyat oly alapos ismerettel és annyira a most szokásos pártszenvedély és polemikus hang nélkül kezelnek, amint egy ujabb vállalatban sem találjuk. Közelebbről egy jeles iíju természettudóssal beszélgetve a tudományok minden ágának ujabb nagyszerű előhaladásáról, s a dolog természete szerint mindnyájunk a magáénak vívmányait magasztalva, — többek közt azt mondá, hogy ezelőtt három évvel adta ki egyik európai hirü geologus a munkáit, melyek akkor egészen a tudomány színvonalán állottak, de ma már nem használhatók, mert álláspontja tul szárnyaltatott. Azt hiszszük talán, hogy a biblia ismeretében rövid három év alatt nem történhetik ily átalakító felfedezés, mert tizenöt századnak majdnem kizárólag e térre irányzott szorgalma minden kérdést kitisztázott. De ez koránt sem igy van, mert a régibb kutatásoknak részint kiindulási pontja nem volt olyan, mely helyes eredményre vezethetett volna, részint szükségés segédeszközei hiányzottak, melyek nélkül mind untalan megfejthetlen kérdésekre bukkant. Egyéb tudományok roppant mérvű előhaladása előmozditólag hatott e téren is, mintegy meghálálva a támogatást, melyet gyermekkorukban mindnyájan nyertek a theologiától, s főként a bibliai kutatásoktól. Ezenkívül az ujabban történt nagyszerű archeológiai ásatások a biblia ismeretére is egészen más világot derítettek, annyira, hogy aki csak néhány év óta nem kiséri éber figyelemmel a dolgok fejlődését, egy most megjelenő idetartozó munkában csupa újságokat fog találni, s annyi meglepetésre lehet elkészülve, ahány lapot elolvas. A kéz alatt lévő munka ma teljesen a tudomány színvonalán áll. Tartalma ellen semmi kifogást nem tehetünk, cikkei betűrendben vannak berendezve, mi a tárgyak felkeresését igen könnyűvé teszi, az egyes tárgyak kidolgozása oly terjedelmes, amint csak szótár alakban lehetséges, ami pedig előadási módját illeti: valóban hozzáférhető még nem-theologusra nézve is5

ki a bibliai nyelvek ismeretével nem bír. Nem mondhatjuk, hogy stylusa oly könnyű, mint a „kellemes olvasmányoké" szokott lenni, sőt épen — mint nagyon tartalmas müveknél szokott lenni — igen tömött, s megértése néha egy kis fáradságot is igényel. Azt hiszem legjobban fogja ajánlani e vállalatot, ha egy cikkét egész terjedelmében lefordítva közlöm. E cikk a zsidónép bálványozásáról értekezik, hasonlatba teszi ezt a német nép babonáival, melyek a régi pogány képzetek maradványai, s nem az „ördög művei," vagy viszszaesés a régi téves gondolatokba. Előadását a bálvány alakok fametszetü lenyomataival illustrálja, melyeket alább mi is a szöveg közé fogunk nyomatni. E cikk irója Dr. Merx. JSálv.íny-imádás (Abgötterei) „Miután nálunk a nép szokásait, közmondásait és babonáit elkezdték öszszegyüjteni és vizsgálat alá venni, csakhamar meggyőződtek, hogy ezen látszólagos esztelenségek az ős időknek most már érthetetlen viszhangjai, vagy más szóval: a babona történelmileg tekintve a régi pogányság maradványa. Ha az ily babona, azaz, az öshit maradványa a kor általános meggyőződésével ellentétben egyes tettekben, tiszteleti és esküvési módokban fejeztetik ki, jelképeztetik, és lesz láthatóvá, előáll egy oly cultus, mely az időszerű köztudatnak megfelelőtől eltér. Minthogy a köztudatnak szükségkép előre feltennie és igényelnie kell maga részére a helyességet az egyesek magántévelygéseivel szemben, tehát saját isteni tiszteletét igaznak tekinti, a babonást pedig hamisnak, mint amely a tiszteletre nem méltó tárgyakra irányul, következőleg az igaz isteni tisztelettől eltér, s bálványimádássá, azaz, az isteni tiszteletre nem méltó és nem isteni tárgyak tiszteletévé válik. — Másfelöl a régi tan hívei a többieknek a hitetlenség vádját vetik szemökre. Tehát a hitetlenség és babona közötti történelmi viszonyt vesszük itt tekintetbe; ellenben az emberi szellemnek azon sajátságát , mely a babona megítélésére nézve igen fontos, hogy t. i. örömest szerepeltet ismeretlen okokat, és sötét hatalmak segítségével igyekszik elérni és megmagyarázni azt, mit a tudás segítségével elérni és megmagyarázni nem képes, azt, hogy a csaló (roué) mikép veti a kártyát, s magyarázza az álmokat, itt annyival kevésbé szükség érinteni, minthogy ez csak a babonára való képességet feltételezi, nem pedig magát a babonát, amelyről mi szólani akarunk. Ezenkívül hiányzanak a támpontok, melyek alapján az ó-testamentomi babonát vagy bálványimádást lélektani szempontból vehetnők vizsgálódás alá, s e miatt is meg kell elégednünk a történelmi áttekintéssel. De mi a célja ezen fejtegetéseknek? kérdi talán az olvasó, ki a zsidó nép bálványozása körül akar tájékozottságot szerezni, s csalódva futja végig a fenebbi sorokat, melyek egészen ismeretes dolgokat tartalmaznak. Miért történik itt hivatkozás a német nép babonáira, melyekről jól tudom, hogy a régi istenek nyilatkoznak bennök, valamint tudom azt is, hogy az egyház a germán mythologia némely részeit elnézőleg felvette legendáiba ? Vájjon ezen hivatkozás világosító analógia akar-e lenni ? Igen és nem, hasonlatul kell szolgálnia, amennyiben valóban hasonló, ahol pedig megszűnik az lenni, ott a német babona és héber bálványozás közötti különbség-