Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-05-03 / 18. szám

Nt. Ballagi ur emez indítványa után legyen szabad nekem egy, az abban ajánlott orvoslás mellett s azzal egyidejűleg alkalmazandó, de talán a bajt még mélyebb gyökerében fölkereső orvosszert fölemlítenem, s igy egy lépéssel mér lyebben hatolnom a baj forrásához. — E n ugyanis a leendő papság, a the o 1. ifjúság között is szeretnék reformokat behozatni. A lelkipásztori hivatalra előkészitő a theologiai tanintézet. Itt megismerkednek a leendő lelkészek a vallásra tartozó tanok összegével, tudományos rendszerben. — De a theologiai tudományosság magában még senkit jó pappá nem tesz. A tudás mellett fő kellék még itt az érdeklődés, a lelkesüitség a Krisztus egyházának ügye iránt. — Nem lehet elégséges tehát az, hogy leendő papjaink a theol. intézetben csak a tudományban gyarapodnak, csak tudományt szereznek. Szerezniök kellene ott még ezenkívül buzgó munkásságra ösztönző szellemet is. Uralkodnia kellene ott az ifjúság között bizonyos vallásos s erkölcsös közszelle m n e k. mely által a belépők átalakíttassanak, s melyből az intézetet elhagyók, magukkal vihessenek az életbe. •— Jól tudom én, hogy theol. intézeteink derék tanárai e tekintetben is igyekeznek hatni az ifjúságra: de az ilynemű buzdítás még magában nem képes előhozni a kívánt sikert. — Erkölcsi énünket nem annyira a mások ráhatása, mint inkább a saját magunkból kifejlődő önmunkásság képezi ki. A theol. ifjúság közt előállani óhajtott közszellemet, vallás-erkölcsi légkört nem annyira a tanárok hozhatják létre, mint inkább magából az ifjúságból kell annak kifejlődnie. S ez nem fejlődhetik ki egyébként, mint az ifjúság tagjainak e célra való szabad társulása, szövetkezése által. Az iskolai szabad társulás nem uj dolog hazai intézeteinkben. A gymnasiumokban különösen már régóta vannak u. n. önképző-egyletek, melyek leginkább szépirodalmi kiképzésre céloznak. Sőt tudtommal, Pestet kivéve, a theol. ifjúság között is vannak ily szépirodalmi egyletek. De ez nagyszerű céltévesztés, s világosan mutatja, mennyire nincs tisztában theol, ifjuságunk feladatával, jövő pályájával; más részről pedig arra mutat, hogy theol. ifjuságunk minden más iránt tud érdeklődni, csak az iránt nem, a mi épen szakjába vágna, a mi épen a lelkészségre előkészítene. Valljuk meg igazán, ha vannak is lelkészségre törekvő ifjaink közt néhányan, kik a kiszabott iskolai teendőkön kivül önállólag studiroznak: ezeknek önálló tanulmányozása is nem a theologiai. hanem leginkább a szépirodalmi körbe esik. Szomorú igazság ez, mert bizonyítja, hogy ifjuságunk, azon munkakör iránt, melyben egész életét tölteni szándékozik, nem tud érdeklődni, s igy később sem lehet annak jóakaratú, lelkesült munkása, hanem csak kénytelen szakmányosa.— E kórjelenségek forrása egy, az ifjúságot helyes irányban vezérlő, egészséges közszellem hiányában keresendő. Ila egy ily közszellem léteznék, az nem tűrné meg az ifjúság kebelében az oda nem illő tagokat, vagy pedig assimiláln^ azokat ellenállhatlan átalakító erejével. De térjünk vissza az egyletek alakításához. Jelen mozgalmat napjainkban, midőn egyéb társulatok mellett a különböző célokra törekvő egyetemi ifjúságok is hazánkban, magok között képző egyletek alakításáról gondolkoznak: csak theologiai ifjuságunk közt nem fogamzanék meg a jó eszme ?. csak theol. ifjúságunkhoz nem férkőznék be egy kicsiny melegség abból a közforrongásból, mely hazánkban mostanában minden jóra való embert tettre hevít? Én bizton hiszem, ő hozzájuk is átugrik egy szikra a társadalom működni kezdő villanygépéből s gyújtani fog. Bizton hiszem, hogy rövid időn üdvös reformokhoz látandjuk készülni theol. ifjúságunkat, hogy önkebelükben, tisztán jövő magasztos pályájukat szem előtt tartó, theologiai önképző egyleteket alakítsanak. Körvonalozni akarom még röviden, milyeneknek gondolom én azokat az óhajtott theologiai egyleteket? Olyanoknak, melyekben a leendő lelkészek megösmerkednének egyrészt a lelkészi hivatal gyakorlati teendőivel; és másrészről már próbálnák is magukat gyakorolni e teendőkben.